Hat év alatt, amíg itt voltam történtek negatív dolgok is, én mégis valahogy csak a szépre emlékszem. A bajnoki cím, a két Manchester meccs, és az miután Csábi elment, a társak engem szavaztak meg a Honvéd csapatkapitányává, ezek a legfontosabbak. Ez a két meccs után kezdtek külföldről érdeklődni irántam, sokat dobott a pályafutásomon. Angliában élő barátaim mondták, hogy külön cikket is írtak rólam odakint. Persze ez nem az jelenti, hogy én lettem a legjobb futballista. Amikor néha beszélgetünk a régi társakkal a BEK meccsekről, előjön, hogy valaki abban az időben is rendbe tehette volna a stadiont. Nagyon rossz állapotban volt a Bozsik stadion, szinte szégyelltük a manchasteriek előtt.¹