1. 1) a következő évi bajnokságban nem vett részt

Még be sem fejeződött az előző évi bajnokság, a Magyar Labdarúgó Szövetség tanácsa kiírta az új, kétfordulós hadibajnokságot Budapestre és vidékre egyaránt, kiemelve, hogy az ebben elért bármilyen eredmény nem ad jogcímet a háború utáni osztályba soroláshoz. Bár lényegében a kiírás követte a jól bevált lebonyolítási formát, tartalmazott új megkötéseket is. Ezek közül a legnagyobb vitát kiváltó módosítás volt, hogy hadibajnoki mérkőzés kellő indoklás nélküli lemondása esetén a le-mondó egyesületet a bajnokságból ki kell zárni. Ezzel el akarta kerülni az MLSZ a korábbi években nagy mértékben elharapódzott lemondások folytatását. Sokan nem sejtették, hogy e szabály alkalmazására nem is kell olyan sokat várni…
Ma használatos kifejezéssel élve repülőrajtot vett az MTK. Ellenfeleit látványos játékkal, legtöbbször nagy gólaránnyal győzte le. Felkészültségben, edzésmunkában, tudatos támadásépítésben évekre előbbre járt a többi csapatnál. Ehhez társult a klubnál működő szakemberek egész sora, akik fáradságot nem kímélve járták a futballpályákat, árgus szemekkel figyelték az ifjú tehetségeket, és lecsaptak rájuk. Így került a csapathoz - többek között – Braun Csibi és Orth György is. Utóbbit – bár a különböző korok játékosainak összehasonlítása csak szubjektív lehet – ma is a legtechnikásabb, legsokoldalúbb magyar játékosnak tartják. Ebben az évben elsősorban helyezkedésével, indításaival, társai kiszolgálásával tűnt ki. Döntő érdemeket szerzett az MTK, mai napig fennálló, 147:10 (!) rekordgólarányának elérésében és a veretlenség megőrzésében. (Egyetlen döntetlenjét a kék-fehérek - a már-már mumusuknak számító – Törekvés ellen érték el.)
Az előző évben az ismertetett okok miatt kirobbant MTK-FTC ellentét tovább élt. A csapatok ahol lehetett, kerülték egymást, a vezetők és a játékosok nem álltak szóba egymással. De eljött november 25-e, a kisorsolt bajnoki találkozó napja. Mindenki izgatottan várta a fejleményeket… A makacsság győzött a józanész felett, és – az FTC ezt a mérkőzést is lemondta. Az MLSZ pedig lépett. Hivatkozva az ebben a bajnoki évben életbelépő új szabályra, kizárta a zöld-fehéreket a bajnokságból. A történetnek természetesen ezzel nem volt vége. Bár az FTC vezetősége sértődötten tudomásul vette a tanács döntését, a játékosok azonban nem. Ők játszani akartak, és sorra adták be átigazolási kérelmüket más első osztályú csapatokhoz, többek között a legnagyobb riválishoz, az MTK-hoz is. Ezzel egy időben az MLSZ közvetítésével megindultak a békítő tárgyalások a két klub között, mivel a megkötendő béke feltétele volt az FTC kizárása újbóli napirendre tűzésének. Hosszú hónapok diplomáciai ténykedése, a felek józan belátása, és nem utolsó sorban az FTC-ben előállt kényszerhelyzet pontot tett az ügy végére. Az FTC-nek 1918 áprilisában visszaadták a játékjogát, eddigi bajnoki eredményeit elismerték, és kötelezték az elmaradt mérkőzéseinek lejátszására.
A bajnokság szomorú befejezéseként elbúcsúzott az I. osztálytól a nagy múltú MAC gárdája, mely 1903 óta, megszakítás nélkül tagja volt a legjobbaknak. A kiesés annyira megviselte a klubot, hogy működését – ha rövid időre is, de – beszüntette.