1. 1) volt Zalaegerszegi Sport Egylet
2. 2) Visszalépett
3. 3) Visszalépett
4. 4) volt Sárvári Atlétikai Club; indulását alapszabályi hiányosságok miatt nem engedélyezték

Egészséges módon fejlődött a vidék labdarúgása. Az egyes kerületek bajnokságaira oly nagy számban érkeztek a nevezések, hogy vagy alosztályok felállításával (Észak), vagy másodosztály szervezésével (Kelet) tudták csak a csapatokat bajnokság keretében foglalkoztatni. Csak a középmagyarországi kerületben 36 együttes jelent meg az őszi rajtnál.

A Szombathelyi AK sikersorozata tovább folytatódott. Biztosan nyerte az alosztály bajnokságát, és olykor azt is megengedhette magának, hogy második csapatával álljon ki a bajnoki mérkőzésre. Az egyesületnek ugyanis a bajnoki meccs idején lekötött nemzetközi mérkőzése volt a bécsi Wackerral, vagy az Admirával (!)

Kerületi döntő

Tatabánya SC – Szombathelyi AK 1:1 (a SzAK levonult)
Tatabányai SC – Székesfehérvári TC 3:0 (1:0)

A Tatabányai SC nyerte a kerületi bajnokságot.

A Szombathelyi AK levonulásának okairól és körülményeiről részletesen olvashatunk Rejtő László: Kilenc klub krónikája c. munkájában. Ebből kitűnik, hogy a kerületi döntőbe jutott három csapat közül egyértelműen kiemelkedett a szombathelyi bajnok. Úgy is, mint a bajnoki cím védője, úgy is, mint nagy sikerű hazai és nemzetközi mérkőzések győztese, tele korabeli kiválóságokkal (Weinhardt, Prém, Vámos, Krutzler, Mészáros, Holzbauer). Jó ajánló volt a kerületi döntő előtt a szombathelyiek 2:1-es sikere az MTK bajnokcsapata ellen.
A döntő első mérkőzését Tatabányán rendezték annak ellenére, hogy a szombathelyiek erőteljesen tiltakoztak, óvtak a mérkőzés helyszíne ellen. Hiába.
A vasiak az erős széltől támogatva viszonylag hamar megszerezték a vezetést. A csapatot nagy számban elkísérő főszurkolók között valóságos fogadóiroda működött. Százkoronás, sőt ötszáz koronás fogadások repkedtek a levegőben, hogy 2, 3 vagy 5 góllal győz-e a SzAK?! (A tatabányaiak győzelmére százszoros pénzt kínáltak.)
Közben a pályán meglehetősen kemény küzdelem alakult ki, melynek során a TSC kiegyenlített. A hazai közönség egetverő ujjongással fogadta a jól megérdemelt gólt, míg a szombathelyiek ellentüntetésbe fogtak, olyanba, amely már ekkor veszélyeztette a mérkőzés sima befejezését.
Két szombathelyi játékos – Holzbauer és Krutzler – sérülése egyre nyomasztóbb fölénybe hozta a tatabányaiakat, a levegőben lógott a második góljuk.
Ekkor lépett közbe a szombathelyi közönség.
– Életveszélyes a játék! Levonulni! Tiltakozunk! Óvunk! – sivították.
A szurkolók abban reménykedtek, hogy a mérkőzést – más pályán – újrajátszhatják.
A vezetők azonban tisztában voltak azzal, hogy az indokolatlan levonulókra súlyos büntetés várna. Ezért a szombathelyi játékosok nem egyszerre, hanem külön-külön kezdtek levonulni, sérüléseket színlelve. Ezt látva a játékvezető 15 perccel a szabályos játékidő letelte előtt lefújta a meccset.
A játék a zöld asztal mellett folytatódott. A Nyugati kerület külön ez ügy kivizsgálására felállított bizottsága – újrajátszást rendelt el, Győr színhellyel.
Tatabánya fellebbezett. A kerület fellebbezési tanácsa jóváhagyta az elsőfokú döntést. Mindkét esetben a győri tanácstagok állásfoglalásától függött, hogy melyik félnek adnak igazat. Márpedig akkoriban Győrött ellenszenvvel figyelték a tatabányaiak előretörését, melyet ezekkel a döntésekkel is igyekeztek megnehezíteni.
Újra a TSC lépett. Panasszal fordult a Budapesten székelő országos vidéki tanácshoz, mely objektíven vizsgálva az ügyet új határozat hozatalára kötelezte a Nyugati kerület vezetőségét.
Erre a tisztikar győri és szombathelyi tagjai lemondtak, és a most már csak tatabányaiakból álló kerületi vezetősége a levonulást indokolatlannak mondta ki, és a mérkőzést a TSC javára igazolta.

Problémás, mert nem egyezik a rúgott/kapott gólok száma.