bajnoki szereplések

összes eredmény, részletek »

szezon értékelés

1. 1999/2000
   A naptárak 1999-et, nyár végét mutatták, amikor elkezdődött a bajnokság. Talán kevesen hitték volna, bíztak benne, hogy néha szinte önnön kereteit átlépve, a lehetőségeit már-már túlhaladva, a Szentlőrinc együttese elindul egy hosszú úton, ahol általában a sikerek voltak a jellemzőek.
   
   Mint az ilyen, vagy ehhez hasonló sporttörténeti pillanatokat, ezt is érdemes megjegyezni, leírni. Egy szép napon, egészen pontosan augusztus 15-én, az ellenfél Újpetre csapata volt, a szentlőrinci pályán. A végeredmény pedig 3-0, a hazaiak javára. Talán nem felesleges egy pillanatra felidézni azt a gárdát, amelyik a pályán volt, egy új korszak nyitányán: Kurucz István, Szabó I Csaba, Nagy György, Reith Róbert, Lakatos László, Becker István, Knézics Barna, Csépán Norbert, Horváth Róbert, Nyaka Tamás, valamint Pfeiffer Ferenc lehetett a kezdő tizenegy része. Csereként jutott szóhoz Fábián Róbert, no meg Nyaka Szilárd. A vezetőedzői posztot Csordás István töltötte be. Velük indult el minden, ami máig is tart.
   
   A táblázat 1. helyén, 2000. június 17-én, a záró forduló lefújása után ugyanis a Szentlőrinc állt. A 30 mérkőzésből 20-at nyertek meg a fiúk, 6 döntetlen mellett csupán 4 vereség szerepelt a mérlegükben. Azzal a teljesítménnyel, az alakulat, már Mészáros Ferenc tavaszi szakmai irányítása mellett, az NB III Dráva-csoportjába jutott fel.
   
   Összesen 24 labdarúgó kapott szerepet, hosszabb-rövidebb időre a mérkőzések során. Közülük a legtöbb lehetőség Lakatos Lászlónak jutott, a 29 fellépésével. De a 28 meccses Kurucz István kapuvédő, valamint az ugyannyit játszó Nagy György, illetve Pfeiffer Ferenc szintén oszlopos tagnak nevezhető, minden túlzás nélkül.
   
   A házi gólkirályi címet Szabó II Csaba érdemelte ki, aki az idény során 15 esetben talált be az ellenfelek hálójába. Ha ehhez hozzátesszük, hogy csupán tavasszal volt ’1őrinci színekben a gyepen, akkor mindenképpen bravúros fél idényről emlékezhetünk meg az esetében. A Magyarszéknek 4-et vágott be, ami idényrekord volt. Mögötte Lakatos László következett, a maga 14 góljával.
   
   Akik kivívták az első helyet: Armbruszt János, Baranyi Róbert, Becker István, Csépán Norbert, Fábián Róbert, Horváth Róbert, Illin Zoltán, Jagicza Gábor, Kaiser Szilárd, Knézics Barna, Kocsis István, Korosecz Tamás, Kurucz István, Lakatos László, Lőrincz Sándor, Miczek Zsolt, Nagy György, Nyaka Szilárd, Nyaka Tamás, Pfeiffer Ferenc, Reith Róbert, Stájer István, Szabó I Csaba, Szabó II Csaba. Edzők: Csordás István, Mészáros Ferenc.
   Szentlőrinc SE, 2013-02-18
2. 2000/2001
   A megyei I. osztály megnyerése után, a Szentlőrinc bajnokságot válthatott. A hazai labdarúgás átszervezése folytán, előbb kipróbálhatta erejét az együttes az akkori NB II Nyugati csoportjában, azután az NB III Dráva-csoportjában is. Egyik helyen sem vallott szégyent a baranyai kisváros futballcsapata.
   
   Csupán emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy abban az időszakban létezett a Profi Nemzeti Bajnokság (PNB), az NB I (második osztály), az alatt volt sorrendben az NB II (harmadik liga), ahol a szentlőrinciek megkezdték a játékot. Az idényt bonthatnánk akár kettő részre is, ami állt egy 14, illetve egy 22 fejezetes sorozatból. Ez utóbbi már a Dráva-csoport néven ismert, jelenleg is működik, no meg a sporttörténelmi események előtt szintén létezett. Csak éppen akkor volt másképpen a dolog.
   
   Szóval, az NB II-ben a Szentlőrinc a 3. helyen fejezte be a „rövid” kört. Ezután, még ősszel elindult egy némileg hosszabb menetelés, az átvariált NB III-as küzdelem. Annak a legvégén a Mészáros Ferenc edző által irányított klub a 2. helyen fejezte be a küzdelmeket. Az összesen 34 lejátszott párharcból 20-at sikerült megnyerniük, 8 végződött döntetlennel, 6 esetben maradtak alul a fiúk. Szereztek eközben 62 gólt, kaptak viszont 29-et, mialatt 68 pontig jutottak.
   
   A szakmai vezető döntése alapján, az évadban 22 labdarúgó jutott szerephez. Természetesen nem egyenlő mértékben osztotta ki a perceket „Mészi”, de ez a sportágban már csak így szokott lenni. Legtöbbször kezdőként, ritkábban csereként jutott szóhoz minden fordulóban Armbruszt János, illetve Zámbó József.
   
   A legeredményesebb futballisták vetélkedésében holtverseny alakult ki Szabó II Csaba, meg Lakatos Ferenc között. Mindketten 10-10 gólig jutottak, még abban is megegyezett a teljesítményük, hogy egyszer értek el duplát, nyolc ízben meg szólóban iratkoztak fel a góllövők közé, a jegyzőkönyvekbe.
   
   Különlegességnek számít, hogy tavasszal Antal Sándor kapus 12 védése során nem kapott találatot. Ebből 11 volt a 90 perces teljesítmény, egyszer csereként szállt be a játékba. Kurucz Istvánt váltotta a gólvonal előtt. Még ősszel, Antal hálója két esetben maradt rezzenéstelen, ezért arcára viszont kiülhetett a mosoly a hálóőrnek, aki jól látta el feladatát.
   
   Még véletlenül se feledkezzünk meg két focistáról, akik a most tárgyalt „vegyes” idényben mutatkoztak be, az alakulat színeiben. A háromszázadik bajnoki fellépéséhez közeledő Pincehelyi Zsolt, Zámbó József társaságában, ekkor indította meg a meccsstrigulák szorgalmas gyűjtögetését. De abban az időszakban persze ezt még senki sem láthatta világosan.
   
   Akik pályára léphettek, a két sorozatban: Ángyán Norbert, Antal Sándor, Armbruszt János, Czeininger Ákos, Csépán Norbert, Csizmadia Ferenc, Elmájer Tibor, Kurucz István, Lakatos László, Lőrincz Sándor, Miczek Zsolt, Morvai Ferenc, Nagy György, Nyaka Tamás, Orlovics Gyula, Panta Péter, Papes Gábor, Pfeiffer Ferenc Pincehelyi Zsolt, Reith Róbert, Szabó II Csaba, Zámbó József.
   Szentlőrinc SE, 2013-02-18
3. 2001/2002
   Története harmadik sikeres évadjában, a Szentlőrinc a 2. helyen végzett, a labdarúgó NB III Dráva-csoportjában. Ez volt az a szezon, amikor a gárda már egyértelműen meghatározó volt a maga osztályában. Erre utal a hazai veretlenségük is, két döntetlennel, tizenegy győzelem mellett.
   
   Érdekes, egyben értékes sorozattal kezdte az évadot a Szentlőrinc. Hiszen az első tíz játéknapon, 2001. augusztus 11-től október 14-ig, senki sem tudta megverni Ott József edző csapatát. A hat győzelem mellett négy döntetlen állt a gárda neve mellett. Ebből is látszik, erős játékoskerettel vette fel a versenyt a vetélytársakkal a ’lőrinci együttes.
   
   A végső pillanatban, 2002. június havának elején, amikor a táblázat megmerevedett, a Szentlőrinc állt a második helyen. A 26 csatából 17-et megnyertek, 7 döntetlen mellett csupán 2 vereség állt abban a sorban, ahol ők voltak megtalálhatóak. Szereztek 67 gólt, kaptak 19-et, elértek 58 pontot. Otthon két vetélytársuknak engedték meg a pontszerzést.
   
   A huszonhat játéknap során összesen 22 játékos kapott lehetőséget a játékra. Közülük Elmájer Tibor volt az egyetlen, aki végig, pontosabban majdnem hiánytalanul ott lehetett a gyepen. Mert azért a 18 végigfocizott meccs mellett 6 esetben lecserélték, 2 alkalommal viszont csak később álhatott be, a többiek közé. A 25 fellépéses Antal Sándor után a 24-esek állnak, mégpedig Lakatos László, Orlovics Gyula, valamint Zámbó József.
   
   Házi gólkirályként Lakatos Lászlót ünnepelhették a csapattársak, a sportvezetők, illetve a szurkolók. A játékos 19 gólig jutott. Ebből akadt egy 5-ös is, ami ritkaságnak számít, mindenhol. Ehhez hozzá kell tenni, azon a napon, a Lenti ellen, az utolsó játéknapon, 14-2 volt a végeredmény. Ez egy nagyon nehezen megdönthető klubcsúcs, bajnoki találkozón. Persze soha nem lehet tudni, ám jelenleg ezt tarthatjuk számon a legtöbb gól, illetve a legnagyobb különbség kategóriában. Lakatos mögött, eredményességben Szabó II Csaba következett, a maga 9 villanásával.
   
   Két kapus állhatott a gólvonalon, a bajnokság során. De nagyon eltérőek voltak a hálóőrök lehetőségei. Hiszen, amíg Antal Sándor 25 esetben védhetett (12-szer nem kapott gólt), addig Kurucz István számára csak egy, talán jutalomjátéknak is nevezhető esemény adatott meg (a korábban már említett Lenti ellenében).
   
   Talán nem hiba másodszor is megemlíteni a történeti összefoglalóban Ott Józsefet. Azt a szakembert, aki ekkor töltötte első évadját a Szentlőrinc alakulatának élén, elejétől a végéig. Méghozzá kiválóan állva meg a helyét.
   
   Akik pályára léptek: Antal Sándor, Armbruszt János, Berkics György, Csépán Norbert, Csizmadia Ferenc, Elmájer Tibor, Jancsi Zoltán, Kurucz István, Lakatos László, Lőrincz Sándor, Miczek Zsolt, Morvai Ferenc, Nagy György, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Reith Róbert, Sági Péter, Szabó II Csaba, Varga Zoltán, Zámbó József.
   Szentlőrinc SE, 2013-02-18
4. 2002/2003
   Ha NB III Dráva-csoport, labdarúgás, Szentlőrinc, akkor ezüstérem. Így lehetne röviden, egy mondatban összefoglalni a futballmúltat, annak is a 2002-2003-as évadját. Amikor a ’lőrinciek sorrendben harmadszor végeztek a bajnok mögött, elérve a jobbik dobogós helyezést.
   
   Az első „nagy” visszatérő a Szentlőrinc kispadjára Mészáros Ferenc volt. Aki egy szezon kihagyása után érkezett korábbi állomáshelyére, aztán végig ott is maradt. Ami a mai ingatag edzői státuszok korában talán nem is olyan kis teljesítmény.
   
   Az első hat találkozó ugyan veretlenre sikerült, négy győzelemmel, két döntetlennel. Ám idővel kiderült, a futballszámtan más, mint a rendes, máshol megszokott hasonló tudomány. Ugyanis a Decs későbbi, de még korai visszalépése miatt azt a szentlőrinci sikert törölni kellett a táblázatból. Azután a 8., illetve a 9. fordulóban jött az év „megtorpanása”, hiszen előbb idegenben Beremenden, aztán otthon, a Bóly ellenében is vereség lett a meccs vége. Mindkétszer 1-0, de a vetélytárs javára!
   
   Ezt követte sorozatban nyolc győzelem, az első már tavasszal, 2003. március 16-án. Rá egy játékhéttel balsiker Keszthelyen. De ezzel vége is volt minden bajnak, kínnak. Mert a 20., illetve a 30. fellépés közötti időszak hozott 8 győzelmet, 2 döntetlennel, ami már kiemelkedő teljesítmény. A végén tehát 28-ból 21-szer három pont, 4 esetben 1 pont volt a jutalom, meg akadt 3 vereség. Mindehhez társult 63 szerzett, 17 kapott gól, 67 ponttal.
   
   A legtöbb szereplés Horváth György nevéhez fűződik. A kiváló kapuvédő ebben az évadban állt be a baranyai gárda hálója elé, 28 esetben ott is volt. Pontosabban a törölt találkozón is ott toporgott a „ketrec” körül, ám az nem számít, legalábbis hivatalosan. Csupán egyszer, az utolsó fordulóban cserélték le. Aztán hosszú-hosszú évadokon keresztül, továbbra ott maradt a helyén. Számos klubrekord fűződik a nevéhez, ezekre még kitérünk. Mellette Lóth József volt majdnem végig a gyepen. Igaz, egyszer csak csere volt, de egy fellépést sem mulasztott el. A maga 27 csatájával Éles András sem panaszkodhatott, az edzőtők kapott feladatok miatt.
   
   A góltermelés a játék egyik legfontosabb eleme. Ebben az élen Berkics György járt, 13 találattal. Két esetben duplázott, kilencszer „beérte” egyel. A második Lóth József lett, ő 11-et tudott felhozni „mentségére”. A két vesztes közül az egyik, Lakatos László 9 helyett 8-at könyvelhetett el, a Decs miatti törlés okán. Rosszabbul járt Szabó II Csaba, mivel 7 gólja mellett neki 2 „ugrott”, adminisztrációs okokból.
   
   A kapuvédők közül Horváth Györgyről már tettünk említést. Azt viszont jegyezzük fel, 14 esetben nem rezdült a hálója. Míg cseretársa, Löcher Dénes csak egy esetben lépett a helyébe, csereként, igaz, akkor megőrizte a kapuját a „szégyentől”.
   
   Akik pályára léptek: Armbruszt János, Berkics György, Bien Attila, Csépán Norbert, Gellner József, Elmájer Tibor, Éles András, Hegedűs Krisztián, Horváth György, Jagicza Gábor, Jordanov István, Lakatos László, Lóth József, Löcher Dénes, Miczek Zsolt, Orlovics Gyula, Pincehelyi Zsolt, Pongrácz Dénes, Schuszter Roland, Szabó II Csaba, Varga László, Vessző Tamás, Zámbó József.
   Szentlőrinc SE, 2013-02-18
5. 2003/2004
   Ha az első bajnoki címről szeretnénk megemlékezni, akkor időben még az azt megelőző szezontól kell kezdeni a történetet. Mindez nem zűrzavar, ha hozzátesszük, egy hosszú, remek sorozat már a 2003-2004-es rajt előtt elkezdődött. Az aranyérmet a gárda Toma Árpád irányításával érte el, de akadnak azért közös pontok az elődökkel.
   
   Hiszen a baranyai kisváros labdarúgói, még 2003. tavaszán, sorban 12 fellépésük során maradtak veretlenek, Mészáros Ferenc irányításával. Ehhez jött a 2003-2004-es évadban újabb 24, szintén vereség nélkül megvívott harc. Mindez összesen 36 találkozót ölelt fel, ami elképesztő szériának számít. Ha ehhez hozzávesszük, hogy akadt benne egy 27-es, kizárólag győzelemmel végződött szakasz, akkor azért már tényleg kalapot lehet emelni a játékosok, szakemberek előtt. Kizárólag a naptárat fürkészve kijelenthetjük, 2003. március 23-án kapott ki a Szentlőrinc. Utána a következő fiaskó 2004. május 9-én következett be. Mindez egy évnél bőven hosszabb szakasz, 413 nap telt el a két vesztes esemény között, mivel a 2004-es esztendő szökőév volt.
   
   Összesítésben, a tárgy évben, a 30 mérkőzés során, a 26 nyerés mellett azért két döntetlen is „becsúszott” a mérlegbe, két vereség mellett. A szerzett 88 gólra 13 volt a válasz, miközben 80 pontig jutott az alakulat.
   
   A legtöbbször, 30 esetben Kordé Zoltán volt a játéktéren. Mindig kezdett, ám 9 ízben lecserélték. Utána a 28-as a legnépszerűbb szám. Azt hárman, Armbruszt János, Lóth József, valamint Berkics György érték el.
   
   A házi gólkirály Szabó II Csaba lett, a maga 27 góljával. Amik között kétszer is akadt négyes, hét esetben meg duplázott a támadó. Mögötte Lóth József jön, Pincehelyi Zsolt társaságában. Mindketten 10-ig értek el. Utóbbi, az eddigi örökös ’lőrinci gólkirály egyszer triplázott. Ami azért ritkább dolog a futballban, mint mondjuk a kosárlabdázók között.
   
   A helyi hős, a kapus Horváth György is alakított néhány emlékezeteset. Pontosabban elég sokat, ha azt nézzük, hogy a 23 védése során 7 esetben rezdült a hálója. Ez azonban mind semmi ahhoz, ha hozzátesszük, 18 alkalommal nem kapott gólt. Ennél is többet jelent, miszerint akadt egy tízmeccses szériája, találat nélkül. Ami ugyebár legalább 900 percet feltételez. Azt viszont nem tudjuk, előtte mikor nyúlt a háta mögé, illetve utána hányadik percben adta meg magát a támadóknak. Ez örök titok is maradhat, bár a 900-as teljesítmény sem rossz. Azért azt is említsük meg, a védőknek, meg a középpályásoknak is „volt köze” a dologhoz. Mellesleg meg Békési András 5, Löcher Dénes 1 gólt kapott. Még egy kissé „recézve” a dolgot, két feljegyzésből nem lehet kiolvasni, ki állt a gól pillanatában a gólvonalon, mert kapuscsere volt. Azokat „nagyvonalúan” Horváthoz csaptuk, akinek úgyis elég jó a mutatója, tehát sokat nem rontottunk rajta.
   
   Ennyi idő távlatából nem könnyű megítélni, ám talán a Szentlőrinc történetének egyik legjobb csapatához volt szerencséjük a nézőknek, a most „megénekelt” sorozatban. Ugyanezt az ellenfelek már nem mondhatták el magukról, abban az évadban.
   
   A pályára léptek: Armbruszt János, Berkics György, Berta Roland, Békési András, Bien Attila, Gálffy Péter, Gellner József, Horváth György, Kordé Zoltán, Kutas Gábor, Löcher Dénes, Lakatos László, Lóth József, Miczek Zsolt, Orlovics Gyula, Pincehelyi Zsolt, Schuszter Roland, Szabó II Csaba, Szakál Béla, Wágner Csaba, Zámbó József.
   Szentlőrinc SE, 2013-02-18
6. 2004/2005
   Cseppet sem egyszerű szezon következett a Szentlőrinc számára. Az akkori NB II Nyugati csoportjában próbált szerencsét a csapat, ahol nagy szégyen nem érte. De kiderült, azért a mérce olyan magasan van számukra, ami a lehetőségeiken is túlmutat. Kirándulásnak, erőfelmérőnek persze jó volt a kaland, 2004-ben, illetve 2005-ben.
   
   Korábban is szerepelt az NB II Nyugati osztályában a Szentlőrinc, de azért az valami más volt, 2000 őszén. Akkor éppen átszervezték a hazai labdarúgást (ilyet láttunk már rengeteget!), tehát az nem volt egy teljes évad. A 2004-2005-ös viszont 30 játéknapon keresztül zajlott. A végén az újonc a 11. helyen végzett. A 12 siker mellett 5 döntetlen 13 vereség állt a nevük mellett. Eközben szereztek 46 gólt, kaptak 39-et, miközben 41 pontot is magukénak mondhattak, a végelszámolás során.
   
   A rajt rosszul sikerült, de ezt minden osztályváltó, vagy inkább a legtöbb, a saját bőrén szokta tapasztalni. Akkoriban, 2004. augusztus 8-án, a Celldömölk vendégeskedett Szentlőrincen. El is vitte a három bajnoki pontot az ellenfél, 1-2 lett a vége. Ezután még három vereség következett sorrendben. De a negyedikről kiderült, hogy mégis győzelem volt!
   
   Az idény első sikere nem a pályán, hanem a tárgyalóasztalnál érte el a ’lőrincieket. Akaratuk, tudtuk nélkül jutottak 3 bajnoki ponthoz, a Barcs ellenében, idegenben. Ahol a rendes játékidő végén 2-0 volt az állás. Abból lett 0-3, mert a barcsiaknál egy rossz, szabálytalan csere folytán nem megfelelő összetételű volt a pályaválasztó felállása. Mindezt el is ismerték, a megfelelő bizottság pedig a vendégek javára írta jóvá a 3 bajnoki pontot.
   
   Az NB II legnagyobb „rabszolgája” Gálffy Péter volt, aki 28 találkozón lépett pályára, az új közegben. Mögötte négyen jöttek, a maguk 27 erőpróbájukkal. Közöttük volt Horváth György, Laki Zoltán, Berkics György, valamint Lóth József.
   
   A bajnokság 46 szerzett góljából összesen 12 fűződött Laki Zoltán nevéhez. Csak három találattal maradt el mögötte Lóth József, aki 9-ig jutott el. A képzeletbeli házi dobogó legalsó fokára Szabó II Csaba állhatott volna fel, 6 góljával.
   
   A hálót az idény során hárman védték. A korábban is említett Horváth György (27) mellett Löcher Dénes (2), illetve Békési András (1) kapott lehetőséget, Toma Árpád vezetőedzőtől. Csak Horváth tudott „nullás” produkciót bemutatni, 9 esetben. Egyszer viszont a megállapított végeredmény esetében, tényleges keretek között kétszer is zördült a hálója. Ennek ellenére, a „góltalan” védések helyi „királya” mindenképpen György, aki összesítésben túljutott 100 olyan fellépésen, amikor hibátlanul zárt, az előtte játszó védelem.
   
   A pályára léptek: Armbruszt János, Békési András, Berkics György, Csépán Norbert, Gálffy Péter, Gellner József, Horváth György, Gulyás Gergő, Kutas Gábor, Laki Zoltán, Lóth József, Löcher Dénes, Miczek Zsolt, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Schuszter Roland, Strigencz Péter, Szabó II Csaba, Szakál Béla, Tolnai Gergő, Varga Zoltán, Veit Péter, Wágner Csaba, Zámbó József.
   Szentlőrinc SE, 2013-02-18
7. 2005/2006
   A Szentlőrinc labdarúgóinak históriájában, a második aranyérem a 2005-2006-os évadhoz köthető. Az NB II-es „kirándulás” után a csapat visszatért abba az osztályba, ahol markánsan meghatározó alakulatnak számít, immár egy évtizede. A vetélytársak tapasztalhattak is, ki a jobb. Veretlenül lett bajnok a „banda”, ami mindig, bármelyik osztályban bravúrnak számít.
   
   Csak képzeletben, de emeljünk kalapot Mészáros Ferenc előtt. Hiszen az ő vezetésével jutott a csúcsra a Szentlőrinc SE. A 30 csatából 22-őt sikerült megnyerniük, a tanítványaival közösen. A 8 döntetlen mellett verség nem akadt. A 73 szerzett gólra 17 volt a riposzt, a vetélytársaktól. A 74 bajnoki pont mindennél többet elárul a fölényről. Két olyan ellenfél akadt, akiket nem sikerült megverni. A Komló, illetve a Dombóvár ellenében minden küzdelem döntetlenre végződött.
   
   Az egyéni teljesítményeket, éves rekordokat szemlézve, Leipold Péter, illetve Wittrédi Dávid volt a „király”, hiszen mindketten 29 esetben kaptak lehetőséget a vezetőedzőtől. Mégis Leipold a jobb, mivel 27 esetben volt a kezdőcsapat tagja. Utánuk szoros a mezőny, hiszen Laki Zoltán, meg Pincehelyi Zsolt is 28 mérkőzést jegyez. De Lakit egyszer kiállították, ezért kapott egy eltiltást is, ezért nem lehetett egyel több strigulája.
   
   A szentlőrinci legnagyobb gólvágó a szezonban Laki Zoltán volt, a maga 24 góljával. Ami nagyjából az éves, 73-as termés harmada, vagyis igazán remek teljesítménynek számított. Már megszokott dolog, hogy a gól kategóriában Pincehelyi örökké ott van a jók között. Akkor 10-ig meg sem állt, így sikerült megelőznie Gállfy Pétert, ő 8-is jutott. Hárman 42-ig nyomultak, amit sok csapat elfogadott volna, éves teljesítményként. Hiába, egy bajnokcsapatnál nem lehet lazítani! Ennek szellemében ne feledkezzünk meg a hétgólos párosról, Wittrédi Dávidról, meg Schwedics Zoltánról sem.
   
   A kapusok dicsérete természetesen a védőknek is szól. Hiszen 18 csatában nem rezdült a Szentlőrinc SE hálója. Ebből az amúgy 26 játékot vállaló Horváth György 15-öt mondhat magáénak. Egyet Békési Andrással közösen, hiszen Horváth kezdett, aztán átadta a posztját. Helyettesítője ezután még négy esetben állhatott a gólvonalra, abból háromszor nem kapott találatot.
   
   A ’lőrinci focitörténelemben egy kissé előre kell szaladnunk, ha egy különleges, nehezen megdönthető rekordról szeretnénk szót ejteni. Mivel a 2006-2007-es évadban, az első 11 meccsen szintén veretlen maradt a „csodacsapat”, hát 41 sikeres fellépéssel dicsekedhetnek, országnak, világnak. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, miszerint, a sor 42 elemből áll, mert a 2004-2005-ös évadban, a 30. napon szintén nyertek a fiúk. Ezzel aztán elmondhatják, hogy 2005. június 12-e és 2006. október 12-e között senki sem tudta elverni őket, bajnokin. A két vesztes összecsapás között tehát 883 nap telt el. Bárki nekiállhat, megpróbálhatja, ám nem lesz egyszerű egy ilyen utat bejárni!
   
   A pályára léptek: Armbruszt János, Békési András, Berkics György, Gálffy Péter, Gellner József, Horváth György, Karsai Dániel, Krász Zsolt, Krausz Zoltán, Kutyáncsánin Jevrem, Laki Zoltán, Leipold Péter, Lóth József, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Schuszter Roland, Schwedics Zoltán, Wittrédi Dávid, Zámbó József.
   Szentlőrinc SE, 2013-02-18
8. 2006/2007
   Örökké nem lehet a csúcson lenni! A Szentlőrinc SE egy veretlen, kimagasló bajnoki év után, az NB III Dráva-csoportjában, a harmadik helyen fejezte be a bajnokságot, 2007-ben. De ezt a teljesítményt nagy hullámvölgynek nem kehet nevezni. Hiszen egy seregnyi hazai egyesület elfogadná legjobb eredménynek azt az érmet, illetve a dobogós helyezést.
   
   A megidézett évadot vizsgálva néhány érdekesség, illetve különlegesség megállapítható. Rendkívül jól sikerült a nyárvégi, őszi rajt, mert az első 11 játéknapon sikerült megőrizniük a fiúknak a veretlenségüket. Azután elkövetkezetek a kudarcok is, mindjárt kettő. Ezek után, tavasszal ismét 11 veretlen találkozó jött sorban. A vége viszont ismét „kajlára” sikeredett, pont nélkül ért véget a szentlőrinciek számára az utolsó két fellépés.
   
   Vagyis, a 26 meccsből 17 végződött teljes sikerrel, az 5 eldöntetlen mellett. A balsikereket meg már megemlítettük, néhány sorral feljebb, amikből 4 akadt. A szerzett 64 gólra 16 válasz érkezett. A pontok rovatában pedig 56 állt. Mindez Mészáros Ferenc vezetésével történt meg. A bajnok kozármislenyiek mindkét összecsapáson felülmúlták vetélytársukat. Ebből különösen az utolsó volt fájó dolog, mert az a bajnoki címbe került. Ráadásul a Komló „becsúszott” másodiknak, fokozva a szurkolók érthető bosszúságát.
   
   Az egyéni mutatókat vizslatva levonhatjuk azt a következtetést, hogy Gálffy Péter volt a szezon „sztahanovistája”. Minden találkozón szerep jutott neki, méghozzá kezdőként. Csupán három alkalommal cserélték le. Őt követte Horváth György kapuvédő, aki csupán egyszer nem állhatott a gólvonalra, vagyis 25 esetben kapott bizalmat. Ugyanannyiszor volt a gyepen Pincehelyi Zsolt, illetve Krász Zsolt, de őket többször cserélték le, no meg be. Bár ez utóbbi csak Krásszal esett meg, az idény során.
   
   Öt kiállítással is sújtották a bírók a Szentlőrinc labdarúgóit. Ami nem kevés, illetve máskor alacsonyabb számmal is fejeztek be idényt.
   
   A házi gólkirályi címhez nem volt szükség óriási bravúrra, mivel a legjobb Wittrédi Dávid lett, 12 találattal. Utána Abou Warda Renátót kell megemlítenünk, aki 9-ig jutott. Egyel maradt el mögötte Pincehelyi Zsolt.
   
   A védelem 14 esetben hozta „nullásra” a mérkőzést, ami több, mint 50%-os mutató. Szóval elég megbízható módon tartották az érintettek a hátsó állásokat. Ezen alkalmakkor végig Horváth György állt leghátul. A balszerencsés Békési Andrásnak egyszer jutott feladat, vereség lett a vége, méghozzá 0-1.
   
   A pályára léptek: Abou Warda Renátó, Armbruszt János, Beraki András, Békési András, Berkics György, Bodó Péter, Fodor András, Gálffy Péter, Hámori Árpád, Horváth György, Krász Zsolt, Kósa László, Krausz Zoltán, Leipold Péter, Lóth József, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Reich Sebatian, Schuszter Roland, Schwedics Zoltán, Szabó II Csaba, Szabó Norbert, Veit Péter, Wittrédi Dávid, Zámbó József.
   Szentlőrinc SE, 2014.06.12
9. 2007/2008
   Sok-sok kiemelkedő szezonja volt a Szentlőrinc SE együttesének, az elmúlt évtizedben. Feltétlenül ezek közé tartozik az az idény is, amikor id. Labricz Attila edző vezetésével ismét bajnoki címet ünnepelhettek a játékosok, meg persze a közönség is. Az aranyérem frappáns „válasz” volt a korábbi szezon bronza után.
   
   Az NB III Dráva-csoportjában, a vetélytársak számára eléggé nyilvánvaló lehetett, hogy az első helyre melyik „brigád” a legesélyesebb. Az első 13 játéknapon csak győzelmek álltak ugyanis a lőrinciek neve mellett. Igaz, utána akadtak vereségek is, ám ez sem befolyásolhatta jelentősen a végeredményt. Az 1. helyezést 34 meccsen sikerült elérni. Ezek végén 26 győzelem, 5 döntetlen, meg 3 vesztes küzdelem állt a táblázaton. A 89 megszerzett gól ellenében azért az ellenfelek is szereztek 24-et, miközben 83 ponttal fejezték be a kisvárosi futballisták az évadot. Sok öröm, kevés bánat, ennyi a rövid leltár!
   
   Hosszú volt a bajnokság, ezért aztán végig senki sem volt a pályán. A 34 Szenrlőrinc-mérkőzésből csak egyet mulasztott el Krász Zsolt. Igaz, akadt olyan, amikor lecserélték, sőt váltóként is bejött, de a 33 fellépés azért szép szám. Darabra egyel ugyan elmaradt mögötte Pincehelyi Zsolt, Tamás László társaságában, viszont utóbbiak midig kezdők voltak. Ezért időben jobbak, ha már ennyire árnyaljuk a dolgokat. De a percalapú kimutatás egy kissé bizonytalan volt akkoriban, az NB III-ban, ezért maradjunk a fix pontoknál, a 32-32 „munkaegységnél”. Mint egykor tették azt a termelőszövetkezeteknél, az értékeléseknél, mérőszámként.
   
   A házi góllövőlista is érdekesen alakult. Hárman lépték át a tízes határt. Közülük Zrínyi Miklós volt a legjobb, aki 19 esetben keserítette meg a kapusok életét. Őt követte Varga Zoltán, 14 találattal. A 13-as ebben esetben nem volt szerencsétlen, legalábbis Pincehelyi Zsolt számára, aki annyit vágott. Más esetekben kimaradna, de itt most kivételt teszünk, mivel Leipold Péter 9 hálózörgetése majdnem belefért a kétszámjegyű kategóriába. Egy klubtörténetnél ez a fajta megalkuvás elnézhető. Természetesen, az ellenfelek kilencgólosairól egy szót sem ejtünk, soha!
   
   A védelem sem gyengélkedett, a 17 gólnélküli csata éppen 50%-os mutató. Azzal már lehet bajnokságot nyerni, miként a fentebb, mellékelten taglalt „ábra” is bizonyítja. Cseppet sem mellékesen, azt tökéletesen tudhatjuk, hogy Horváth György 30 meccsen védett, míg Berki Balázs 5 esetben védhetett. Vagyis, egyszer felváltva őrködtek a gólvonalon. Ezért nem is lehet kibogozni, a Bóly elleni 9-2-es összecsapáson ki kapta azt a kettőt, amit a vendégek bevarrtak. Úgyhogy ezt itt ne feszegessük, mert egyelőre nincsen válasz rá.
   
   A pályára léptek: Abou Warda Renátó, Alvári Attila, Armbruszt János, Berki Balázs, Berkics György, Bodó Péter, Gálffy Péter, Gunszt Péter, Hámori Árpád, Horváth György, Horváth Szabolcs, Krász Zsolt, ifj. Labricz Attila, Leipold Péter, Lóth József, Németh Ádám, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Schuszter Roland, Tamás László, Tóth Ákos, Varga Zoltán, Zámbó József, Zrínyi Miklós.
   Szentlőrinc SE, 2014.06.12
10. 2008/2009
    Ha elfogadjuk azt a sportban ismert alapigazságot, miszerint nehezebb egy címet megvédeni, mint megszerezni, akkor különleges évet fejetek be a Szentlőrinc SE labdarúgói. Ugyanis dupláztak, a labdarúgó NB IIII Dráva-csoportjában. Vagyis annyira megtetszett nekik a dobogó legfelső foka, hogy ott is maradtak, egy újabb szezon erejéig. Ezzel az egyesület történetében is új fejezetet nyitottak.
    
    A 2008-as őszről annyit érdemes megjegyezni, az a szokásos, „nagy menetelések” kategóriájába tartozott. Hiszen id. Labricz Attila vezetőedző irányításával, a 12 győzelem mellett 2 döntetlen, meg 1 vereség állt a csapat neve mellett, a táblázaton. Az első tavaszi forduló is nyertesre sikeredett, aztán valami „eltört” a gépezetben. Két vereség jött, majd id. Labricz távozott a kispadról. Érkezett helyette Kovács Imre, aki pont nélkül mutatkozott be. Utána ellenben, sorrendben 11 nyertes mérkőzést lehetett feljegyezni. A végén tehát az 1. helyen kötött ki az a „gálya”, vagyis túlélték a helyi vihart, vélt hajótörést. Korábban, legfeljebb az NB II-ben akadt hármas vereségük, egymás után.
    
    A gyorsleltár szerint tehát 30 fellépés után 24 sikert, 2 döntetlent, meg 4 sikertelenséget mutatott a statisztika. Az ellenfelek 82 gólt kaptak, a ’lőrinciek meg 23-at szedtek be. A 74 pont kiemelkedő teljesítménynek számít, még akkor is, ha korábban akadt több is.
    
    Az évadban a legbiztosabb pont a csapatban Leipold Péter volt, aki a 30 játéknapból 29 esetben volt a gyepen, végig kezdőként, csere nélkül. Hozzá hasonlóan teljesített Horváth György kapus, aki ugyanannyiszor segítette a menetelést, bár egyszer lecserélték. A 28 mérkőzést jegyző Tamás László is kellően fontos személynek számított.
    
    A góllövés területén sikerült új klubcsúcsot felállítani. Nem a mennyiségi mutatóban, mert akadt a 82-nél több, korábban. De 18 labdarúgó volt eredményes, ráadásul öngólos nem akadt közöttük, az összes saját termés volt. Mivel pedig sokan voltak, hát szoros volt a végső sorrend. Az élen Leipold Péter végzett, a maga 11 góljával. Tízig jutott Pincehelyi Zsolt, Zrínyi Miklós társaságában. Utánuk Berkics György következett a sorban, 9-cel, aztán Lóth József állt, 8 gólörömmel. Öten tehát vállaltak 48-at, a maradékon 13-an osztoztak meg, cseppet sem testvériesen.
    
    Itt egy pillanatra álljunk meg, mert azért azt ne feledjük, Horváth György, a „mindenes” kapus két esetben is betalált a kollégák hálójában. Ugyanis elvállalt kettő 11-est, amit nem is hibázott el. Ezzel írva egy érdekes bekezdést az év, illetve a gárda históriájában.
    
    Ha már Horváth, akkor 14 gólmentes mérkőzés mellett sem mehetünk el említés nélkül. A cseréje, Berki Balázs is csavart egyet az ügyön. Gól nélkül fejezte be a bajnokságot, igaz, csupán két esetben kapott lehetőséget a védésre. Egyszer végig, egy alkalommal meg csereként jutott szóhoz. Amúgy, a védőkre sem lehetett sok panaszuk a szimpatizánsoknak.
    
    A pályára léptek: Abou Warda Renáró, Alvári Attila, Armbruszt János, Arnold Zoltán, Berki Balázs, Berkics György, Dalmi Tibor, Dara Gábor, Gálffy Péter, Gellner József, Horváth György, Keresztes Kornél, Leipold Péter, Lóth József, Müllerlei Szabolcs, Orlovics Gyula, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Somogyi László, Tamás László, Tóth Ákos, Varga Zoltán, Zámbó József, Zrínyi Miklós.
    Szentlőrinc SE, 2014.06.12
11. 2009/2010
    Az már teljesen természetes, hogy az évek múltak, idények teltek, de a Szentlőrinc SE nélkül a dobogó elképzelhetetlen lett. Ez történt a most taglalt idényben is, amikor edzőváltások is jelezték a változásokat. Minden gond, váratlan eredmény ellenére, azért a bronzérem megkaparintása sikerült, ezzel fenntartva egy megszokott folyamatot. Amit legfeljebb az ellenfelek unhatnak, de tenni csak keveset tudtak ellene.
    
    A végelszámolás után megállapíthatjuk, volt jobb, de nem sikerült balul a 2009-2010-es évad. A 3. hely 26 forduló után született meg. Ebből 14-et nyertek meg a ’lőrinciek, 7 döntetlen, meg 5 vereség mellett. A harmadik helyezett szerzett 47 gólt, kapott 23-at, miközben 49 pont került a nevük mellé, a táblázaton.
    
    Ősszel, néha nyikorgott a gépezet, Kovács Imre irányítása mellett 4 vesztes meccs is becsúszott. Ezután, egy forduló erejéig, megbízott szakvezetőként Kapronczai János állította össze a csapatot. A rövid mérlege 1 döntetlen lett. Tavasszal már Ott József állt a kispad mellett, egyetlen elbukott csatát kellett megélnie, 3 pontosztozkodás mellett. A többi harcból rendre sikerrel kerültek ki a játékosai.
    
    Az egyéni kimutatásokat böngészve megállapíthatjuk, miszerint 26 esetben volt a gyepen Leipold Péter, igaz, egyszer „csak” csereként. Ugyanannyiszor állt rendelkezésre Müllerlei Szabolcs, de nem folyamatosan. Akadt, amikor „lekapták”, máskor meg „bedobták”, de mindig ott volt, a fontos pillanatokban. Egyel kevesebb lehetőséget kapott a játékra két focista, mégpedig Pincehelyi Zsolt, illetve Somogyi László.
    
    A góltermés, a korábbiakhoz képest egy kissé megcsappant. Senki sem jutott 10 fölé, de még a kétszámjegyű érték sem jött össze, egyetlen támadónak sem. Összesen 16-an voltak eredmények, ám akadt közöttük egy öngól is. A legveszélyesebb gólvágónak az évadban Pincehelyi Zsolt bizonyult, 8 góllal. Utána három „ötös” következett, Leipold Péter, Bodó Péter, illetve Kiss János személyében. Utóbbi egyszer négyet vágott, idénycsúcsként, gárdán belül.
    
    A védelem sem volt annyira megbízható, mint korábban. Egy esetben „sikerült” még egy négyesbe is beleszaladni, ami azért nem olyan gyakori eset, a klub teljes történetében sem. A „felhánytorgatott” eset a Baja ellenében történt meg, idegenben. Akkor a pályaválasztók erős gárdával rendelkeztek. Legalábbis ezt terjesztjük, a „mieink” védelmében! Ennek ellenére azért összejött 12 „nullás” védekezés. Abból Horváth György jegyzett 8-at, 4-et meg Nagy Viktor ért el.
    
    A pályára léptek: Andruskó Attila, Armbruszt János, Berkics György, Bodó Péter, Horváth György, Kalmár Zsolt, Kiss János, Krász Zsolt, Kresz Levente, Leipold Péter, Lóth József, Máté Győző, Molnár Gábor, Müllerlei Szabolcs, Nagy Viktor, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Somogyi László, Szabó II Csaba, Szabó Krisztián, Tamás László, Tóth Ákos, Zámbó József, Zrínyi Miklós.
    Szentlőrinc SE, 2014.06.12
12. 2010/2011
    A 2002-2003-as második helyezés után, ismét a második legfényesebb érem jutott a Szentlőrinc SE labdarúgóinak, az NB III Dráva-csoportjában. Ami éppen „jókor” jött, mert a dobogón egyel sikerült feljebb kapaszkodni, az előbbi sorozathoz képest. Bizonyítva huszáros tettel, a helyi labdarúgásban rejlő erőt. A sikert Ott Józseffel a kispadon érte el a klub, aki a 2001-2002-es idényben ugyanoda ért el a fiúkkal.
    
    Erős, lendületes volt az indulás 2010-ben, a nyár végén. Hiszen az első 9 játéknapon csak két döntetlen „csúszott” be, a másik 7 küzdelem győzelemre sikerült. Ezután érkezett a két fiaskó, majd újabb 6 hárompontos végeredmény. A végén még 5 veretlenül megvívott csata került be a csapat képzeletbeli emlékkönyvébe. A 30 meccsen 21 győzelem, 4 eldöntetlen, meg 5 sikertelenség adatott meg. A megszerzett 72 gólra 23 volt a felelet az ellenlábasoktól. A teljesítmény 67 pontot ért, meg nyilván ezüstöt is. Igaz nem „családit”, hanem futballistásat, de ebben az esetben ez a helyénvalóbb, mint bármi más egyébnél.
    
    A legtöbb, megszakítás nélküli fellépés Kalmár Zsoltnak jutott, aki az első 29 játéknapon végig a játéktéren volt, csak az utolsó fordulóban mulasztott. Kétszer ugyan előbb hagyta abba focit, magyarul „lekapták” a gyepről Lóth Józsefet, ennek ellenére, a 29 mérkőzéssel az élboly tagja lett. Be-, illetve lecserélték, de szintén 29 esetben kapott lehetőséget a bizonyításra Pincehelyi Zsolt. Két mulasztással, szintén a megbízható csapattagok között említhetjük Leipold Pétert, a 28 rovásával.
    
    A 72 gólon 15 játékos osztozott, közöttük kettő volt az „idegen”, vagyis aki saját kapusával űzött szerencsétlen tréfát. A legeredményesebb ’lőrinci támadónak viszont Pincehelyi Zsolt bizonyult, aki 17 esetben talált be a vetélytársak hálójába. Mindez 13 összecsapás alkalmával esett meg, vagyis 4-szer sikerült neki a duplázás. Mögötte a 13 gólos Hergenröder Tamás fejezte be a bajnokságot, majd a 10 esetben gólt elért Lóth József érdemel említést.
    
    A kapusposzton megtörtént az őrségváltás, hiszen Antal Sándor kezdte a védést, aki 14 fellépése során 10-szer nem kapott találatot. Ezt követően Vuk Márton következett, ám csupán kétszer állhatott a gólvonalon. Utána még három „búcsúmeccs” jutott Horváth Györgynek, ebből egyszer érintetlen hálóval. Őt megint Vuk váltotta a pozícióban, ekkor már sorozatban, 10 szerepléssel.
    
    Ezzel a Szentlőrinc elmúlt, évtizednél is hosszabb történetében eljutottunk a 2011-2012-es sorozatig, ami alig néhány napja fejeződött be. Jövő héten tehát már szinte napjainkról lesz szó, amire persze sokkal könnyebb visszagondolni, mint a régebbi eseményekre.
    
    A pályán voltak: Antal Sándor, Bodó Péter, Hergenröder Tamás, Horváth György, Kalmár Zsolt, Krász Zsolt, Kolat Krisztián, Kozma Roland, Kutyáncsánin Jevrem, Leipold Péter, Lóth József, Müllerlei Krisztián, Papes Gábor, Pincehelyi Zsolt, Somogyi László, Szabó II Csaba, Szabó Krisztián, Tamás László, Tóth Ákos, Varga Balázs, Vuk Márton, Zámbó József.
    Szentlőrinc SE, 2014.06.12

Tilos a www.magyarfutball.hu-adatbázis bármely fotójának vagy írott anyagának előzetes írásbeli hozzájárulás nélküli újraközlése.
» Teljes szerzői jogi nyilatkozat