hozzászólások

1. 
   Ailton

   # 1

   2010.03.19, 00:30

   
   Tapsonyban is a lét, a tét
   
   Írta: Csorba András 2010. március 10. szerda, 08:25
   
   Ahogy a táblázatokon van első helyezett, úgy általában mindig található, utolsó is. A tapsonyi körülményekről, az ottani foci életben tartásáról, Fábos István ügyvezető elnök vállalta a beszélhetést a Somogy Sportjával. – Ez a jelenlegi 16. hely, csalódást keltett, vagy esetleg ez a realitás?
   
   – Hát, az igazság az: 50-50 arányban csalódás, illetve valós helyzet. A tavalyi bajnokságban a 8. helyen végeztünk, s ezt követően hat játékosunk visszament Marcaliba. Ráadásul, ezt az átigazolási időszak vége előtt másfél héttel tudtuk meg. Egészen addig hitegettek minket, hogy maradnak. De visszamentek, maradtunk nyolcan. Illetve volt egy kölcsönjátékosunk. Innen, a környékről nem tudtuk feltölteni a csapatot. Nagyon sokáig úgy is volt, hogy megszűnik a futball. De, hát akkor azt mondtuk, hogy keresünk egy edzőt, aki tud hozni játékost. Mert ha kiesünk, akkor még mindig marad a megye II. Ám ha megszűnünk, akkor örökre vége lehet Tapsonyban a focinak. A harmadik edző volt a Hanusz Jani, aki elvállalta, s hozott is hat játékost. De, ugye az átigazolási időszaknak vége volt, és nem tudtuk a keretünket úgy feltölteni, ahogy szerettük volna. Aztán menet közben jöttek a sérülések, kiállítások: nem volt a 15 fordulóban két olyan meccs, ahol közel azonos összetételben tudtunk volna pályára lépni.
   
   – Valószínűleg nem volt egyszerű így, egyáltalában nekiindulni ősszel a bajnokságnak. Mit lehetett mondani a csapatnak: gyerünk, aztán majd meglátjuk? Egyáltalán, célokat lehetett a gárda elé tűzni?
   
   – A célkitűzés az volt: ha lehet, akkor maradjunk bent. Ha kiesünk, tragédia akkor sincs. Főként az előzmények ismeretében…
   
   – Miképpen sikerült összekovácsolni a gárdát? Egyáltalán: kik voltak többen a keretben, a fiatalok, vagy rutinos idősebb játékosok?
   
   – Azt kell mondanom, hogy a rutinosabbak voltak többen. De sajnos, ők voltak a sérülékenyebbek is…
   
   – Mire van támogatás Tapsonyban? Mire elég a pénz, a megyei I-re vagy a II-re?
   
   – Talán valahol a kettő között. Pénzben nincs nagy eltérés, mert az utazási költségek nagyjából azonosak. Itt még egy serdülőcsapatot is kell működtetni, meg az U7, U9, U11 költségei vannak. Aki tudja vállalni a megye II-t, az gazdaságilag a megyei I-t is, szerintem.
   
   – Ki a fő támogató? Az önkormányzat?
   
   – Igen. Emellett van egy Hans-Pausch Hungária Kft. nevű cég, amelynek ügyvezető igazgatója, az egyesületünk társadalmi elnöke. Ők a fő támogatók. Mellettük vannak kisebb támogatóink: vállalatok, kisebb mezőgazdasági üzemek, egyéni vállalkozók. Ezeknek a segítségével tudjuk finanszírozni a költségeket. Előfordul, hogy a kocsmárosok meghívják egy-egy vacsorára a csapatot, vagy edzések után akad egy-egy összejövetel. Olyan, hat alkalommal egy bajnokság alatt.
   
   – Maga a csapat, mennyire összetartó?
   
   – Hát, ha azt mondom, hogy tapsonyi benne a legkevesebb, nem járok messze az igazságtól… Ha csak tapsonyiakra építenénk, akkor megye III-s csapatot sem nagyon tudnánk kiállítani. Sajnos a felnőtt játékosok és az ifisták, itt csak tízen vannak.
   
   – De utánpótlásról azért, csak lehet beszélni?
   
   – Hát persze. Itt van a nagyszakácsi nevelőotthon, ami nagy segítség, mert a csapatnak több mint a fele játékosa onnét jött. De visszatérve arra, hogy legyen csapat Tapsonyban: itt, több mint 100 évre tekint vissza a labdarúgás. Ha ez egyszer megszűnne, akkor vége lenne. Ebben a gazdasági helyzetben, főleg. A másik pedig az: olyan közönségünk van, hogy hazai mérkőzéseinken átlagban 250-en kint vannak a pályán. A tavalyi bajnokságban olyan is előfordult – már az ideiben nem – hogy, elmentünk vidékre, és ott több volt a tapsonyi drukker, mint a hazai! Érthető, hogy ezeket az embereket nem szeretnénk becsapni. A falunak még ez az egy összetartó ereje van, a labdarúgás. Pedig azért falun belül is van, aki nem szereti a labdarúgást, mert azt mondják, hogy a polgármester az összes pénzt, oda költi el… De volt olyan is, egy 80 éves bácsika, aki viszont azt kérdezte: - Na, öcsém, milyen csapatunk lesz a tavasszal?
   
   Neki sajnos azt kellett válaszolnom, hogy: - Bátyám, sajnos lehet, hogy semmilyen…
   
   Erre azt mondja: - Na, jó öcsém, akkor tudod, hol találkozunk legközelebb? A temetőben…
   
   – Ilyen körülmények között, nyilvánvalóan annak a pályára léptethető aktuális 11 játékosnak megtalálása volt a fő feladat hétről-hétre, aki éppen nem volt sérült, eltiltott. Ennek is lenyomata ez a 16. helyezés?
   
   – Erre mondta a társadalmi elnökünk, hogy tavaly volt egy jó csapatunk, az kétfelé szakadt, s lett belőle két rossz csapat…
   
   – Egy meccset még így is sikerült nyerniük: Karádon 2-1-re diadalmaskodtak a 13. fordulóban.
   
   – Én úgy láttam, hogy tíz további mérkőzésünkön, a 70. perc tájáig partiban voltunk az ellenfelekkel. A mérkőzéseink nagy részén, amelyeken gólt rúgtunk, ott általában mi vezettünk. De aztán a sok sérülés, eltiltás miatt az erőnlét a 70. perc tájékán elfogyott.
   
   – Tulajdonképpen megbeszéltük, mi lehet az Önök tavaszi célkitűzése? Becsülettel végigjátszani a bajnokságot? Megőrizni Tapsonyban a futball létét, ha jól értem?
   
   – Hát, igen. Voltak távozóink, meg igazoltunk is, egy játékost. Most megpróbáljuk a lehetetlent! Ha bent maradunk, jó, de ha esetleg nem, akkor sem lesz tragédia. Még mindig ott van a megye kettő, mert az igazság az, hogy nekünk a megye egy, ajándék. Mi soha nem akartuk, soha nem álmodtunk a megyei egyről. Akkor voltak olyan játékosaink, mint Andics Zoli, Koskai Attila, akik ketten rúgtak 64 gólt, amikor megnyertük a megyei kettő bajnokságot, három éve.
   
   – Mióta, és milyen edzésekkel készül a Tapsony a tavaszi feladatokra?
   
   – Január 15. óta folyik a felkészülésünk, Nagybajomban heti két alkalommal műfüvön. Játszottunk Kaposváron a Nagyatáddal, kétszer a Nagybajommal, ezek műfüves találkozók voltak. Kispályán is gyakoroltunk. A felkészülésünk a heti két edzéssel, rendben volt. Sajnos, maradtak el előkészületi mérkőzések az időjárás miatt, viszont az edzéslátogatás, megfelelőnek minősíthető.
   
   – Így a beszélgetés végén, az újságíró, mint focirajongó, nem mondhat mást, mint hogy őszintén drukkol azoknak az egyesületeknek, településeknek, ahol az életben maradásért, a foci megmaradásáért is küzdenek. Nyilván, nálam is jobban tisztában vannak vele, hogy borzasztó nehéz lesz?
   
   – Polgármester létemre mondom, ez a mostani állapot, egy háborús állapot. Ha ez így folytatódik, három éven belül a megyei csapatoknak egyharmada, be fogja dobni a törölközőt! – mondta a beszélgetés végén Fábos István, a Tapsony KSE elnöke.

   
   http://www.somogysportja.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=8561:tapsonyban-is-a-let-a-tet&catid=48:megye-i&Itemid=109
   
   Tapsonyban volt másik csapat vagy rossz az alapítási dátumunk. Az uccsó mondat azért elgondolkodtató.