Drágszél, Drágszél
bajnoki szereplések
szezon | bajnokság | osztály | klub neve | hely | pontok |
---|---|---|---|---|---|
1972/1973 | Bács-Kiskun megye, Kalocsai járás | 7 | Drágszél | 12 | |
1971/1972 | Bács-Kiskun megye, Kalocsai járás, B-csoport | 7 | Drágszél | 5 | 10 |
1970/1971 | Bács-Kiskun megye, Kalocsai járás, II. osztály | 7 | Drágszél | 4 | 15 |
alapítás
1964
klub színei
bajnokság
- (megszűnt csapat)
stadion
-
névváltozások
dicsőséglista
hivatalos honlap
kapcsolódó weboldalak
szurkolói csoportok
segítség
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Elmondásuk szerint korosztályukkal az ötvenes évek Puskás féle „aranycsapata” szerettette meg a futballt, akkoriban az öt-hatszáz fős kisközségben is minden fiú Kocsis, Czibor, Bozsik és Puskás akart lenni. Mire a fiúk – a községből tízen-tizenöten – a hatvanas évek elejére elérték az ifjúsági kort, elhatározták, hogy csapatot szerveznek, olyat, ami bajnoki tétmérkőzéseken is szerepel majd. Labdarúgó pályájuk nem volt, de volt egy legelő, egy paskom, amit összefogással átalakítottak pályává, az asztalos szakmához értők fabrikálták a kapufákat, a kovácsmesterségben járatosak eszkábálták a vasanyagot, Beros Bandi hátára vette az országot, elindult Pestre szerelést és hálót kérni a fővárosi csapatoktól.
1964-re együtt volt minden, a községi és tsz-vezetés bátorításával nekivághattak az akkori járási bajnokságnak, többek között olyan csapatok társaságában, mint Ordas, Foktő, Uszód, Géderlak, Benedek, Szakmár, vagy a legendás Iszkra Tsz, ami öt Mészárossal és négy Oknerral szerepelt rendszeresen. Az egyik Drágszél–Iszkra meccshez fűződik egyébként az az aranyos eset is, amikor a száguldó Mészáros Pista sorra döntögette a hazai védőket, utoljára kicselezte a drágszéliek betonkemény hátvédjét, Kocsis Sanyit is, amit már a pálya szélén drukkoló édesanya – a Fónai Márta alkatú Pula Örzse néni – sem tudott elviselni, berohant és bőszoknyában „lekeresztezte” a kitörő csatárt. Népünnepély volt akkor minden mérkőzés, a pálya szélén toporgott a község apraja-nagyja, ezekben az években a fiúk ingyen sörözhettek, a szurkolók úgy dédelgették őket, akárcsak az országos menőket, ha idegenbe mentek, elkísérték őket motorokon, biciklivel, lovaskocsival. Jöttek az eredmények is (az első szezon bronzérme), a drágszéli arénából kevesen tudtak győztesen távozni. A játékoskeret a következő volt: Locher Ferenc, Pécsi Károly, Pandúr László, Rideg Ignác, Skultéti János, Pajusik András, Rideg Mátyás, Rideg Ignác II., Vén Ferenc, Beros András, Nagy László, Kocsis Sándor, Mamuzsics Mátyás. Érdekességként megemlítendő, hogy a csapat jelentős része egyben profi táncos is volt, tagja az országos hírű drágszéli népi együttesnek.
Az évek folyamán a csapat kiegészült a feltörekvő helyi fiatalokkal – Tamás András, Tamás István, Kovács András, Kákonyi Ferenc, Buzai Albert, Vörös Ferenc, Ferencz Andor, Mácsai József, Kovács József, Szigeti Imre, Rózsadombi László, Vén István, a csapat örökös szállítója pedig Morvai István volt. 1966-ban bajnokságot is nyertek, felkerültek a megyei másodosztályba, ahol is az ötödik helyen végeztek.
A csapatot létrehozók a hetvenes évek elejére családot alapítottak, egyre fontosabb lett a munka, kezdtek a játékból is kiöregedni, így nyolc évi sikerekben gazdag szereplés után a drágszéli „Új Barázda TSz SK megszűnt.
Ezek a fiúk idén félévszázados jubileumukat ülték, ahol nosztalgiáztak egy kicsit a régi idők focijáról, majd fehér asztal mellett elevenítették fel a régi szép időket, nagy győzelmeket. Ma is vallják, hogy a sportnak köszönhetik, hogy sikeres életpályát tudhatnak maguk mögött, mert a sportban szerzett erényeket – kitartás, lelkesedés, küzdeni tudás, igaz barátság – az életben is kamatoztatták.
http://archiv.kalohirek.hu/hir/kalocsa/2014-08-29/40900/volt_egyszer_egy_csapat