Tapolcai Bauxitbányász SE - Eger SE 1 : 0
NB II 1982/1983, 1. forduló
NB II 1982/1983: összes
mérkőzés
helyszín :
Tapolca, Bauxit sportpálya
nézőszámok:
- Népsport: 3.500
Tapolcai Bauxitbányász SE | Eger SE |
---|---|
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
meccstörténelem
- 1983.02.27 Eger SE - Tapolcai Bauxitbányász SE 2-0
- 1982.08.08 Tapolcai Bauxitbányász SE - Eger SE 1-0
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Tapolca, 3500 néző. V.: Kovács L. (Szemes, Seregi).
Bauxitbányász: Déri — Markán, Lovász, Farkas, Mater — Tóth, Major (Túri, a 45. percben), Ormai — Gosztola (Orbán, a 80. percben), Németh, Horváth. Edző: Németh Lajos.
ESE: Bartos — Birincsik, Zsidai, Patvaros, Zágonyi — Barta, Móricz, Horváth — Szert, Kiss, Pécsi. Edző: Szentmarjay Tibor
Az új rendszerről a régebbi formára visszaalakított második vonal tapolcai nyitányán idegesen, kapkodva, sőt félénken kezdte a játékot a hazai együttes. Az egriek játékán valamivel több kezdeményezőkészséget lehetett felfedezni. Az első lövést a 12. percben Kiss küldte centiméterekkel a bal sarok fölé, 18 méterről. A 16. percben Móricz átadását Horváth fejjel Szert elé csúsztatta, ö lövés helyett cselezett, majd magasan kapu fölé küldte a labdát. Ke- véssél később lerántották a 16-oson belül az ESE jobbszélsőjét, de a játékvezető szabadrúgást ítélt a vonalon kívülről. A 30. percben Móricz elől az utolsó pillanatban mentettek a védők "gólveszélyesen”.
SZÜNET UTÁN
is enyhe, meddő egri fölénynyel folytatódott a komótos tempójú játék. Egymást érték a hazaiak sorozatos taktikai szabálytalanságai. Aztán Zsidai tétovázott egy hosszan előrevágott labdá. nál és Németh a kifutó Bartos fölött emelt kapu mellé. Az 55. percben Barta ugratta ki Horváthot, aki fordulásból fölé lőtt. Ez is nagy helyzet volt! A 63. percben Túri adott be balról szögletet, az ötösön Tóthot senki sem zavarta, s fejéről a labda az ellenkező saroknál hullott a hálóba, 1—0.
Kezdés után Móricz kapott ajándéklabdát Lovásztól, egyedül állt a kapussal szemben, gyenge lövését Déri Szert elé tette, ő pedig egyből az egyik védőt találta telibe a labdával. Élénkült az iram. Az erénytelen játékvezető a sokadik szabálytalanság és a sokadik labdaelrúgás után a 78. percben Gosztolát figyelmeztette sárga lappal. Miközben az egriek vérszegény kísérleteket tettek az egyenlítésre, még két hazai helyzet maradt kihasználatlanul.
Milyen lesz az új NB II? A sokak által felvetett kérdésre az első forduló egyetlen látott mérkőzése alapján elhamarkodott lenne bármilyen általánosító válasz. Az bizonyos, hogy Tapolcán a játék színvonala legalább annyi kívánnivalót hagyott maga után, mint a sokat szapult előző formációban. Lehet, hogy a Bauxitbányász többet tud annál, amit most mutatott, de ez csupán gyengécske vergődésnek tűnt. S hát a győztes teljesítménye ilyen lehangoló, hogyan minősíthetjük a vesztesét? Az "öreguras” eleganciával kialakított mezőnyfölény keveset ért, még egy pontra sem volt elegendő. Pedig ennyire legalább számítottak Egerben a kevésbé elbizakodottak is, és nem alaptalanul. Hogy nem sikerült, azért elsősorban magát okolhatja a csapat. A megszeppent, otthonában is védekezésre berendezkedett ellenfelet nagyobb játékkedvvel, kevesebb körülményességgel, gyorsabb gondolkodással és összjátékkal, valamint legalább elfogadható helyzetkihasználással le lehetett volna győzni. A bajnokság kezdetén érdemes elgondolkodni a játékosoknak azon, hogy hasznosabb együtt, egymásért küzdeni, mint ingerült megjegyzésekkel kísérni egy-egy félre sikerült megoldást.
Egyénileg Bartos nem tűnt magabiztosnak, akadtak hajmeresztő vállalkozásai is, pedig alig tették próbára. A védők közül Zágonyi határozott közbelépéseiért érdemel említést. Zsidai és Patvaros játékából hiányzott az összhang, s emiatt Zsidai nem egyszer zavarba jött, hibákat vétett. Barta és Horváth féltette magát az ütközésektől, szürkén dolgozott, kevés értékelhető akciót indított. Barta az új szerepkörben még nem igazolta a változtatás helyességét. Móricz szokásához híven nyakába vette a pályát — sőt legtöbbször a labdát is —, s az utóbbival nem volt hasznára csapatának. A csatárok közül Kissnek kedvét szegte, hogy alig kapott jó átadást, majd hátrább húzódott, de ilyenkor rendre lemaradt az akciókról. Szert megnyerhette volna a mérkőzést, ha a gólszerzéshez picivel több érzéke van. Pécsi keveset tudott kezdeni az őt szigorúan őrző Markánnal, mind. ketten gyakran szabálytalankodtak.
Forrás: Népújság, 1982-08-10