hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 5

   2024.10.21, 14:13

   2473 fizető néző + 800 bérletes és tiszteletjegyes (Ú. Dózsa műsor 1986/3.)
    
2. 
   admin heimo

   # 4

   2017.10.14, 21:25 (szerk.: 2018.03.30, 18:59)

   Ezt várom a fordulótól
   
   Karába János:
   
   Ú. Dózsa - Pécs
   
   "Szerintem megtörik az átok, és az újpestiek a Megyeri úton is képesek lesznek nyerni..."

   
   Népsport, 1986. augusztus 23.
   
   

   A huszonharmadik év is elszaladt...
   
   Ú. Dózsa - PMSC 1-0 (0-0)
   Megyeri út, 3000 néző. Vezette: Divinyi (*****). (Szilágyi S., Kovács II. L.)
   
   Ú. Dózsa: Szendrei 0 — Schneider 5, Kardos 6, Kozma Kecskés 6 — Rostás 6, Kovács E. 6, Steidl 6, Szabó 5 — Schróth 5, Katona 6.
   Edző: Göröcs János.
   PMSC: Bodnár 5 — Bérczy 5, Toma 7, Róth 6, Brezniczky 5 — Megyeri 5, Túri 5, Czérna 5, Lőrincz 5 — Lovász 4, Mészáros 4.
   Edző: Garami József.
   
   Csere: Megyeri helyett Kónya (—), Szabó helyett Sulija (—) a 63., Lovász helyett Balogh A. (—) a 70. percben.
   Gólszerző: Kovács E. a 70. percben.
   Sárga lap: Kardos a 28., Bérczy a 32. percben.
   Szögletarány: 9:1 (5:1) az Ú. Dózsa javára.
   
   (A pécsiek jókedvűen készülődtek annak ellenére, hogy több mint két évtizede nem győztek a Megyeri úton! Garami edző arra kérte a játékosokat, hogy bátran játsszanak, ne álljanak be kifejezetten védekezni, próbáljanak felszabadultan futballozni. Odaát a másik öltözőben is nyugodt volt a hangulat. A folyosón Nagy László, a csapat másodedzője, az együttes egykori válogatott játékosa cigarettát szívva, idegesen toporgott.
   
   - A legutóbbi bajnokságban csupán három csapatot tudtunk legyőzni a Megyeri úton, az egyik éppen a Pécs volt, akkor nehezen nyertünk 1-0-ra. Ezzel az eredménnyel most is nagyon elégedett lennék...)
   
   Az első veszélyes támadást a pécsiek vezették, mégpedig a 9. percben, amikor is Kardos lesre akart játszani, de későn lépett ki. Lovász elviharzott, de kissé kisodródott és amikor az alapvonal közeléből beadta a labdát, Szabó szögletre hárított. Hosszú időn át kiegyenlített volt a játék, egyik csapat sem tudta huzamosabb ideig tartani a labdát.
   
   (Kétszer is felcsattant a taps, érdekes, hogy mindkét esetben ez a középhátvédek dicséretét jelentette, mintha csak lemásolták volna egymás mozdulatát. Először Toma szerelt nagyszerűen, majd egy kitűnő csellel elvitte a labdát, s ugyanezt tette a másik oldalon néhány perccel később Kardos is.)
   
   A 26. percben egy szögletrúgás után Katona közeli nagy lövése Lőrinczben akadt el. A másik oldalon Szendrei úgy mentett, hogy 30 méterre kifutott a kapujából. A 28. percben Kardos, a 32. percben pedig Bérczy kapott sárga lapos figyelmeztetést, mert a szabadrúgáshoz leállított labdát elrúgta. A 38. percben egy ügyes bal oldali pécsi támadás végén a gól veszélyes helyzetet Kecskés hárította el.
   
   (Az újpesti közönség egy csoportja - , amely kezdetben énekelve, lelkesen buzdította csapatát - most már elégedetlenkedett, ébresztőt kiabáltak. Hát, ami a játékot illeti, nem volt valami lelkesítő. Mit lehet mondani egy olyan mérkőzésről, amikor lövés egyáltalán nem megy kapura?)
   
   Szünet után
   nyomasztó fölényben játszott a Dózsa, de ehhez képest kevés gólhelyzete akadt. A mérkőzés sorsa a 70. percben dőlt el. Kecskéssel szemben szabálytalankodtak a pécsiek. Rostás a bal oldalról a 16-os oldalvonala és a partvonal közötti területről csavarta középre a labdát. Kovács Ervin pedig a védők gyűrűjéből kiemelkedve az ötösről a bal sarokba fejelt. 1-0
   
   A cserék sem adtak lendületet a pécsi csapatnak. A 77. percben majdnem újabb gólt ért el a Dózsa, Schróth kitört a jobbösszekötő helyén, de aztán a 11-es pont táján a vetődő Bodnárba vágta a labdát. A kapus közben megsérült, de rövid ápolás után újra a háló elé állt.
   
   A Dózsa tovább rohamozott, újabb gólra törekedett. Steidlnek majdnem sikerült, de lövése nyomán a labda éppen hogy csak elkerülte a jobb alsó sarkot. Aztán, hogy Szendrei se unatkozzon. Mészárosnak volt egy jobb sarokra tartó félmagas fejese, de ezt a nyurga újpesti kapus elcsípte.
   
   ★ ★
   
   A hűvösre fordult, szeles időjárás is közrejátszott abban, hogy kevesen voltak a nézőtéren. Akik kijöttek, feltehetően inkább a Dózsának szurkoltak, s mivel a lilák nyertek, elégedettek is lehettek. Az igényesebbek azonban aligha, hiszen a mérkőzés első félideje kifejezetten alacsony színvonalú volt. A játékosok úgyszólván egymás hibáiból éltek, nem volt folyamatos összjáték és nagyon jellemző, hogy lövés úgyszólván nem is ment kapura. Feltűnt, hogy noha mindkét csapat csupán két csatárral játszott, velük szemben mindkét oldalon megmaradt a négytagú hátvédsor. A Dózsa már ebben a játékrészben is többet kezdeményezett, de ekkor még a pécsiek sem játszottak bátortalanul, elég sűrűn próbálkoztak támadásvezetéssel.
   
   A második félidőben egy új, egészen más szellemű, sokkal harcosabb, lendületesebb, győzni akaró Dózsa lépett a pályára, de meglepetésre egy más Pécs is! A vendégcsapat teljesen feladta kezdeményezési szándékát, védekezésre rendezkedett be, még ellenrohamokkal is csak a legszórványosabban próbálkozott, s csatárjátékának meddőségére jellemző, hogy Szendrei teljesítményét nem is lehet értékelni. A lilák éltek a lehetőséggel, valósággal kapujukhoz szögezték ellenfelüket és erősen feljavult csapatjátékkal megérdemelten győztek.
   
   Göröcs János: — Az első félidőben nem ment, de szünet után erősen feljavult a csapat, s azt hiszem, elmondható, hogy győzelmünk jogos.
   
   Garami József: — Az első félidőben még voltak lehetőségeink, de ezeket nem tudtuk kihasználni. Szünet után nagy volt a Dózsa nyomása, hibára késztettek bennünket, nem is tudtunk kibontakozni. A Dózsa győzelme megérdemelt. Sajnos, a Megyeri úti hagyományt — ahol 23 éve nyertünk utoljára —, nem tudtuk megtörni.

   
   Népsport, 1986. augusztus 24.
   
   

   Otthonról hozott sikerélmény
   
   Sikerélménnyel feltöltődve érkezhetett meg a Megyeri útra az a szurkoló, aki alig egy órával a bajnoki meccs előtt otthon még időt kerített, hogy megnézze a televízióban Darnyi Tamás aranyérmes úszását. A stadionban is fölcsattant a taps, amikor a hangosbeszélő elmondta a nagyszerű hírt, s ezzel nagyjából véget is ért szombat estére az örömteli események sora, mert hogy a labdarúgók ezen a vidéken mostanában nem nagyon tudnak ilyesfélével, szolgálni. Ennek is köszönhető, hogy a szebb napokat látott Megyeri úti pálya még jóindulattal sem nevezhető a szurkolók zarándokhelyének.
   
   Ezúttal is legfeljebb, háromezren lehettek, ami a hirtelen kerekedett vihar, az igencsak alkalmatlan időpont miatt még meglepően soknak is volt tekinthető, s utólag, a játék ismeretében, kifejezetten túlzásnak értékelhető. Hiszen, ha háromezer ember elkezdi mesélni hétfőn a munkahelyén, mit produkált a két csapat, az éppen elég ahhoz, hogy újabb híveket veszítsen a sportág.
   
   Pedig a dolgok nem indultak ilyen rosszul. Végtére is reménykedhettünk abban, hogy jó lesz a játék, hiszen az egyik résztvevő az előző bajnokság második helyezettje volt, a másik, a hazai együttes pedig a mostani szezont jelölte meg a felemelkedés kezdetének. Nos, ezzel még várni kell. A mindig bizakodó szurkolók 45 perc múltán annyira elkeseredtek, hogy a családi körben elhangzott megjegyzés — „Rég láttam ennyi szerencsétlen labdarúgót” — osztatlan elismerést váltott ki. A szerencsétlenek sorából az újpesti hívek szerint is két vendégjátékos jelentett kivételt, Róth és Toma. Utóbbi különösen szép dolgokat csinált, az tűnt ki a vészes ötlettelenség közepette, hogy Toma többször is gondolkodni próbált, mielőtt megjátszott egy-egy labdát. Mivel azonban az edzői utasítás a védelmi sorba vezényelte, nem kamatoztathatta képességeit a másik kapu előtt is. A képességekkel nem lett volna baj a két pécsi csatárnál. Mészárosnál és Lovásznál sem, de hát ők ezúttal nem sok vizet zavartak.
   
   Feltűnt, hogy Kardos mennyire nincs kibékülve a játékvezetővel, Divinyivel. Rendszerint megjegyzéseket fűzött a bíró minden, a Dózsát sújtó ítéletéhez, így aztán nem volt meglepő, hogy a sípos ember az első adandó alkalmat kihasználta, s Kardosnak egy sípszó utáni labdaelrúgását sárga lappal „honorálta”. Divinyi részéről a bosszú ezzel véget is ért, mert például amikor les miatt érvénytelenített egy hazai gólt, s Kardos jól láthatóan megtapsolta őt, inkább észre sem vette a játékos produkcióját. Tetszett ez persze a közönségnek, s más dolga nem lévén, a bírót kezdte szidalmazni. Végtére is mit tegyen a publikum, ha a játék nem hozza tűzbe.
   
   S, hogy milyen könnyű visszanyerni a közönség kegyeit? Elég csak egy gólt lőni, s a szerencsétlenekből megint szeretett futballisták lesznek ... Ezúttal Kovács Ervin fejese hozta meg a változást, s tette lehetővé, hogy a legközelebbi Megyeri úti találkozóra várhatóan legalább annyian kíváncsiak lesznek, mint a mostanira. Azért nem többen, mert a sokat szidott tévéműsor ennél azért jobb szórakozást jelent, még ha minden héten nem is láthatjuk benne Darnyi Tamást vagy Szabó Józsefet.

   
   Magyar Nemzet, 1986. augusztus 25.
    
3. 
   admin heimo

   # 3

   2017.10.14, 20:42 (szerk.: 2017.10.14, 20:55)

   
   Rostás a bal oldalon kapura lő Túri mellett
   
   Rostás fejesét a fehér mezes Czérna szerzi meg
   
   Schneider elfejeli Czérna elől a labdát

   
   Labdarúgás, 1986. szeptember
    
4. 
   admin heimo

   # 2

   2017.10.14, 20:26

   Ú. DÓZSA—PÉCS, Megyeri út, 19. Jv.: Divinyi.
   
   Évekkel korábban ez a mérkőzés fix egyes lett volna, manapság inkább a kettes tippet kockáztatjuk meg. Igaz, a lila-fehér csapat a nyáron erősödött — nemcsak igazolásaival, de azzal is, hogy Szendrei kapus maradt. Így az is elképzelhető, hogy a tavalyi gyengécske Megyeri úti forma az idén már közelít a régen megszokotthoz, amikor a vendégek a legritkább esetben vittek el pontot az oroszlánbarlangból. Most egy döntetlen senkit sem lepne meg.

   
   Népszabadság, 1986. augusztus 23.
   
   

   Ú. DÓZSA—PÉCS 1-0 (0-0)
   
   Ú. DÓZSA: Szendrei — Schneider, Kardos, Kozma, Kecskés — Rostás, Steidl, Kovács E., Szabó (Sulija, 63. p.) — Schróth, Katona.
   PÉCS: Bodnár — Bérczy, Toma, Róth, Brezniczky — Megyeri (Kónya, 63. p.), Túri, Czérna, Lőrincz — Lovász (Balogh A., 70. p.). Mészáros.
   
   Megyeri út, 2000 néző. Jv. : Divinyi.
   
   Eleinte a pécsiek támadtak többet, és akcióikban kevesebb hiba volt, mint az újpestiekében. Divinyi játékvezető többször is felhívta magára a figyelmet, elsősorban sárga lap osztásokkal. Előbb Kardos, majd Bérczy kapott lapot — mindkettő labdaelrúgásért. A folytatásban megélénkült a játék, többnyire a hazaiak szorongattak, de mindössze egy gólra futotta erejükből, igaz, az a két pontot jelentette: Rostás bal oldalról végzett el szabadrúgást, és Kovács hat méterről a hálóba fejelt (1-0). Az Újpest „ráült” a csekélyke előnyre, ennek ellenére Schróth újabb gólt szerezhetett volna, de Bodnár óriásit védett — meg is sérült produkciója közben. A könnyen feledhető mérkőzésen a hazai csapat nagyobb lelkesedésének és elszántságának köszönheti1 győzelmét, a találkozó viszont aligha marad meg a csekély számú nézőközönség emlékezetében (1-0).
   
   Gól: Kovács E. (64. p.)

   
   Népszabadság, 1986. augusztus 25.
    
5. 
   admin heimo

   # 1

   2017.10.14, 10:51 (szerk.: 2017.10.14, 10:56)

   Újpesten egy pont mindenképpen kell
   
   A Debrecen elleni izzadtságszagú győzelem és az eltűnt igazolások miatti találgatások után lecsillapodtak a kedélyek a PMSC háza táján. Mint Garami Józseftől megtudtuk, a hétközi MNK-fordulóban jó formát mutatott a társaság, különösen Mészáros volt elemében, két gólt is rúgott. (A Népsportban tehát tévesen jelent meg, hogy Túri kétszer is a hálóba talált.) Marcaliban Róth, Lőrincz, Bérczy és Lovász is sérültet jelentett, de Újpesten már minden bizonnyal pályára lépnek. A csapat múlt szombat óta naponta egyszer, főleg a taktikára összpontosított edzésekkel készül.
   
   — Az Újpest ellen nem igazán ment az utóbbi két bajnokságban. Ha azt nézem, hogy négy mérkőzésen csupán két pontot tudtunk szerezni, tisztán látszik: van mit javítanunk — mondta a mesteredző.
   
   Gondot okoz, hogy a bevonulások ügyében még mindig nem látnak tisztán sem az érdekeltek, sem a vezetők. Az ugyan már biztos, hogy Udvardi és az újonnan igazolt Balogh Attila angyalbőrbe öltözik, Mészáros viszont még mindig nem tudja, mikor kell borbélyhoz mennie.
   
   — Jó lenne legalább az egyik pontot megszerezni Kardosék otthonában, mert a három pont birtokában higgadtabban készülhetnénk a szerdán sorra kerülő Honvéd elleni rangadóra. Az összeállításon még gondolkoznom kell, hiszen Bérczy és Czérna egyenlő eséllyel pályáznak a középpályán, Lovásznál viszont formahanyatlást tapasztaltam, így lehet, hogy kimarad.
   
   A csapat tehát így fest: Bodnár — Kónya, Toma, Róth, Brezniczky dr. — Megyeri, Túri, Bérczy vagy Czérna, Lőrincz — Mészáros, Lovász.

   
   Dunántúli Napló, 1986. augusztus 23.
   
   

   Szünet után visszaesett a Pécs
   
   Ú. Dózsa - PMSC 1-0 (0-0)
   Megyeri út, 2.000 néző. V.: Divinyi.
   
   Ú. Dózsa: Szendrei - Schneider, Kardos, Kozma, Kecskés - Rostás, Kovács E., Steidl, Szabó (Sulija a 63. percben) — Schróth, Katona.
   Edző: Göröcs János.
   PMSC: Bodnár - Bérczy, Toma, Róth, dr. Brezniczky - Megyeri (Kónya a 63. percben), Túri, Czérna, Lőrincz — Lovász (Balogh A. a 70. percben), Mészáros.
   Edző: Garami József.
   
   Bizakodva készültek a pécsiek a mérkőzés előtt. Garami József arra kérte játékosait, hogy bátran játszanak, és ne csak védekezzenek, hanem figyeljenek a támadásokra is. Ennek megfelelően kezdtek a piros-feketék, és ők vezették az első veszélyes támadást a 9. percben. Kardos lesre akart játszani, de rossz időben lépett ki, és így Lovász egyedül törhetett kapura. A csatár kisodródott, nem lőhetett, csak beívelhette a labdát, de társai lemaradtak a beadásról. Két perccel később ismét a PMSC előtt kínálkozott lehetőség, de ezúttal az újpesti védők jóvoltából. Kozma hazaadása megtréfálta Szendreit, aki csak másodszorra tisztázott, nem sokkal ezután Steidl lőtt fölé a 16-os sarkáról. A PMSC tetszetősebben játszott a mezőnyben, de kapura ekkor nem sok veszélyt jelentettek. A 26. percben Katona 5 méteres lövése Lőrinczről pattant az alapvonalról túlra. A 28. percben Kardos kapott sárga lapot, mert elrúgta a labdát. Négy perccel ezután Bérczynek mutatta fel a sárga lapot Divinyi játékvezető, mert ő is elrúgta sípszó után a labdát. A 38. percben gólszerzési lehetőség kínálkozott a pécsi csapat előtt, de Túri az 5-ösön elügyetlenkedte a helyzetet. A félidő végén Schróth talált a pécsi kapuba, de mivel előtte Katona szabálytalankodott, a bíró nem adta meg a gólt, szabadrúgást ítélt a PMSC javára.
   
   Második félidőre mintha kicserélték volna a csapatokat, az Újpest nagy lendülettel támadott, a Pécs viszont csak a védekezésre figyelt. Egy ideig jól állt a lábán a pécsi védelem, de a 70. percben gólt ért el a Dózsa, és ezzel el is dőlt a mérkőzés. Rostás ívelt be egy szabadrúgást a bal oldalról Kovács Ervin pedig kiemelkedve a védők gyűrűjéből az 5-ösről a bal sarokba fejelt. (1-0). Változatlanul a Dózsa maradt fölényben és a 77. percben majdnem újabb gólt értek el, de Bodnár hárította Schróth lövését. A pécsi kapus a védésnél megsérült és rövid ápolásra szorult. A találkozó vége előtt Mészárosnak volt egy fejese, de az újpesti kapus megfogta a labdát.
   
   Nem sikerült megtörnie rossz sorozatát a PMSC-nek a Megyeri úton. A pécsi csapat utoljára 1963-ban nyert Újpesten, és úgy tűnik az újabb győzelemre ismét kell egy évet várni. Bár az első félidőben biztatóan játszottak a vendégek, volt több helyzetük is, de azokat elügyetlenkedték. Sajnos a második félidőre nagyon visszaestek, érthetetlenül lemondtak a támadások lehetőségéről, úgy tűnt, ki akarják húzni egy gól nélküli döntetlennel. Ez nem sikerült, a Dózsa több lehetőségéből kihasznált egyet és így otthon tartotta a két pontot. A PMSC legjobbja Toma volt, de jól játszott Róth is. A középpályások csak közepes teljesítményre voltak képesek, míg a két csatár ezúttal tudása alatt szerepelt. Az Újpesti Dózsa legjobbjai Kardos, Rostás, Kovács E., Steidl és Katona voltak.
   
   Göröcs János: — Szünet után feljavult a csapat és azt hiszem győzelmünk jogos.
   
   Garami József: — Az első félidőben még voltak lehetőségeink, de ezeket nem tudtuk kihasználni. Szünet, után nagy volt a Dózsa nyomása, így az újpestiek győzelme megérdemelt.

   
   Dunántúli Napló, 1986. augusztus 24.
   
   

   A második félidőben jobb volt az Ú. Dózsa
   
   Nem sok választásunk volt szombaton este a VDN -góltotó sorsolásakor, hisz az 1-0-ás lila - fehér győzelemmel végződött Újpest—PMSC mérkőzés végeredményét csupán egy pályázónk találta el. A szerencsekereket tehát nem kellett megforgatni.
   
   Remélhetőleg a PMSC szerencséje sem fordul meg e mérkőzés után, bízzunk inkább abban, hogy az egygólos vereség — s az elhullajtott két pont — inkább ösztönözni fogja Róthékat a szerdai Honvéd elleni összecsapáson, mintsem bénítani. Mondhatnánk: kisiklás volt az újpesti kilencven perc, felejtsük el mielőbb. Nem intézhetjük el azonban kézlegyintéssel a dolgot. Éppen a mini-közvélemény kutatással is felérő góltotó pályázatunk bizonyítja, hogy a pécsi közönség alaposan felemelte a mércét kedvenceivel szemben. Hiába hangzott el az óvatos, mértéktartó szakvezetői vélemény a mérkőzés előtt, mely szerint a hagyományokat és pillanatnyi helyzetet figyelembe véve a Pécsnek az egy pont már jó eredménynek számítana Újpesten, a beérkezett tippeknek csupán tizede adott esélyt Kardoséknak a győzelemre.
   
   Nos, a mérkőzés nem is úgy indult, mintha Tomáék feladnák a győzelem lehetőségét, hiszen ha kis szerencséjük van, már a 9. percben megszerezhették volna a vezetést. (Érdekes, hogy Lovász, amióta megsérült, nemigen használja ki legfőbb erényét, robbanékonyságát. Mielőtt azon a kérdéses üllői úti mérkőzésen „padlóra küldték”, minden helyzetben a kaput kereste, azóta viszont még a legjobb lehetőségeket sem használja ki a kapura törésre. Ezúttal is egyedül vezethette volna rá Szendreire a labdát, ő azonban kisodródott és így oda lett a lehetőség.) A PMSC az egész félidő alatt tetszetősebben játszott, mint ellenfele és két igazi gólhelyzetet is sikerült kialakítania.
   
   A szünet után aztán feljött a Dózsa, a pécsiek meglepetésre feladták addigi harcmodorukat és kapujuk elé tömörülve próbálták útját állni a hazai rohamoknak.
   
   
   Szünet után óriási nyomás nehezedett a pécsi kapura. Bodnár öklözve ment a támadók elől.
   
   — Semmi olyan taktikai utasítás nem hangzott el a szünetben, mely alapján a csapatnak fel kellett volna adni a támadás lehetőségét. Az Újpest egész egyszerűen olyan iramot diktált, hogy kapunk elé kellett tömörülnünk, különben nem úsztuk volna meg gól nélkül az időszakot. Az más kérdés, hogy ezalatt ők is kinyíltak néhányszor, mégpedig úgy, hogy abból könnyen gólt szerezhettünk volna. Sajnos, ez a technikai hibák miatt nem sikerült, az Újpest viszont egy pontrúgás utáni fejesből megszerezte a vezetést, s ezután már hiába próbálkoztunk. A két pont elvesztése mellett komoly probléma, hogy Bodnárt csípőn rúgták, így elképzelhető, hogy szerdán nem léphet pályára — idézte Garami József a szombaton történteket.

   
   Dunántúli Napló, 1986. augusztus 25.