hozzászólások

1. 
   Feyyaz

   # 1

   2021.01.31, 00:43

   MLSZ közlemény:
   
   "Az MLSZ fegyelmi bizottsága vizsgálatot folytatott az 1984. május 5-én lejátszott Csepel-Nyíregyháza NB I-es bajnoki mérkőzés ügyében. A bizottság megállapította, hogy Karaffa László, az NYVSSC technikai vezetője és Szíjjártó Lajos, a klub szövetségi képviselője megkereste Kun Jenőt, a Csepel SC labdarúgó szakosztályának elnökét és a mérkőzés eredményét befolyásoló ajánlatot tett. Az ajánlatról Kun Jenő a szövetséget kellő időben nem tájékoztatta. Az MLSZ fegyelmi bizottsága ezért Karaffa Lászlót és Szíjjártó Lajost tíz-tíz évre, Kun Jenőt öt évre mindennemű sporttevékenységtől eltiltotta.
   
   A fegyelmi bizottság a lefolytatott eljárás alapján az alábbi tényállást tekintette bizonyítottnak.
   1984. április elején - közelebbről meg nem határozható időpontba - Szíjjártó Lajos, a Nyíregyházi VSSC fővárosi képviselője és Karaffa László, a Nyíregyházi VSSC labdarúgó szakosztályának technikai vezetője telefonon felhívta Kun Jenőt, a Csepel SC labdarúgó szakosztályának elnökét, s találkozót kértek arra hivatkozva, hogy Fecsku István játékosuk átigazolási ügyében kívánnak tárgyalni. A megbeszélés időpontjában nevezettek megjelentek Kun Jenőnél, a Csepel SC sporttelepén levő irodájában. Ekkor Karaffa László és Szíjjártó Lajos felajánlotta, hogy - amennyiben az 1984. május 5-én lejátszásra kerülő Csepel SC - NYVSSC NB I-es bajnoki mérkőzés 2 pontját a csepeli együttes átengedi, ellenszolgáltatásul hozzájárulnak Fecsku István térítés nélküli átigazolásához, s ezen felül további 300.000 forintot fizetnek. Kun Jenő ezt a javaslatot elutasította. Ezt követően érkezett meg Dr. Puskás Lajos vezetőedző, akivel Kun Jenő közölte, hogy a jelenlevő sporttársak Fecsku átigazolása ügyében jöttek. Néhány perces -más irányú- beszélgetés után Karaffa László és Szíjjártó Lajos eltávoztak. Ekkor Kun Jenő Dr. Puskás Lajost tájékoztatta az elhangzott ajánlatról, majd amikor Dr. Puskás kijelentette, hogy részéről ez elfogadhatatlan – hozzátette azt is, hogy „kirúgtam őket, nem téma”.
   Kun Jenő még ugyanezen a napon jelentette az esetet Báthori Jánosnak, a Csepel SC elnökének, a szakosztály vezetése pedig a bajnoki találkozót megelőzően a játékosok részére kifizetendő prémiumot pontonként 500 forinttal megemelte.
   A történtekről a Csepel Sport Club elnöksége – a mérkőzés lejátszását követően – 1984. május 8-án – feljegyzésben tájékoztatta a Magyar Labdarúgó Szövetséget.
   A fegyelmi bizottság a rendelkezésre álló adatokból jelenleg nem állapíthatta meg – ez további vizsgálatot igényel -, hogy a Szíjjártó Lajos és Karaffa László által tett ajánlat befolyásolta-e, s ha igen, milyen mértékben az 1984. május 5-én lejátszott Csepel SC-NYVSSC I. osztályú bajnoki labdarúgó mérkőzés végeredményét.
   Szíjjártó Lajos és Karaffa László a fegyelmi eljárás keretében történt meghallgatásuk során tagadták, hogy Fecsku átigazolását a mérkőzés két bajnoki pontjának átengedéséhez kapcsolták volna, miként azt is, hogy ugyanezen cél elérése érdekében 300.000 forintot ajánlottak fel. Állításuk szerint a két egyesület közötti bajnoki mérkőzés sorsa e tárgyalásuk alkalmával fel sem merült, mindössze azt kívánták közölni, hogy Fecsku átigazolására -minthogy a játékos szerződése még nem járt le- a bajnokság végén hajlandóak visszatérni."
   
   ***
   
   
   Kun Jenő (Csepel SC szakosztályvezető) interjú:
   -A nagy vihart kiváltó eset, az 1984. május 5-i Nyíregyháza elleni 0-3 volt. Feltételezésem szerint ön ott ült a lelátón és ha előbb nem is értesült, akkor a két szemével látnia kellett, hogy valami nem stimmel a pályán.
   -Az biztos, hogy akkor már benne volt a levegőben, a nézőtér hangulatában, hogy a Csepel eladja ezt a meccset. A mérkőzés után természetesen beszéltem a játékosokkal. De képzelje, még Tulipán Mihály, a csapat prókátora, aki a saját szakállára is szaglászott, sem tudott semmi gyanúsat kideríteni!
   -És a vétkes játékosok? Velük is beszélt?
   -De még mennyire! Kovács Attila például, aki azon a meccsen nem is védett, csak – mint utóbb kiderült- eltett egy bizonyos összeget a nyíregyháziak által küldött pénzből, civilben bejött az öltözőbe és azt mondta: Jenő bácsi, maga itt olyan hangulatot kelt, amilyenben nem lehet játszani. Merthogy én a mérkőzés előtt valóban többször, nyomatékosan felhívtam a csapat figyelmét arra, hogy teljes erőbedobással játsszanak, megemlítettem a győzelemért járó prémium összegét is… De beszéltem a mérkőzés után az ügy elsőrendű vádlottjával, Kőhalmi Gáborral is, aki a legtöbb pénzt vette fel a nyíregyháziaktól. Azt mondta: ő, mint csapatkapitány körbejárta a srácokat és nyugodjak meg, nem volt bunda.
   ***
   Az az 1984. május 5-i Csepel-Nyíregyháza találkozó valóban pocsék mérkőzés volt, a nézők már tíz perc után bundát kiabáltak, a hazaiak láthatólag nem strapálták magukat.
   Akkorra már mindenki úgy érezte, hogy be van csapva. Vezetők, edzők, szurkolók. Sőt, panaszszavak hallatszottak az öltözők felől is: néhány játékos elég hangosan nehezményezte, hogy a bundapénz elosztásakor hiába nyújtogatták a tenyerüket.
   Valamit tenni kellett Kunék megbüntetése után. A szövetség a rendőrség segítségét kérte, ami valóban példa nélküli az élvonalbeli magyar futball történetében!
   ***
   Szepesi György (MLSZ elnök) intejú:
   -A Csepel-Nyíregyháza mérkőzésen csordult ki a már régen betelt pohár. Amit a két csapat produkált, az arcul csapása volt a közönségnek, a szövetségnek és mindenféle morális rendnek. Utána sokáig együtt maradtam Juhász Gyula igazgatóval és Bátori János sportköri elnökkel azon tanácskozva, mit lehetne tenni. Itt a kísérő jelenségeket boncolgatva sikerült egy olyan szálra bukkanni, amely jó lehetőséget kínált egy hatósági vizsgálathoz. Bizonyítani, hogy a Nyíregyháza pénzzel vesztegetett. Kun Jenő, a Csepel szakosztályának a vezetője tagadta, mondván, hogy csak szurkolói szintű megkeresés történt. A fegyelmi bizottság előtt, a szembesítésnél ellentmondásokba keveredtek, s ezután döntöttünk úgy, hogy rendőri segítséget kérünk. A rendkívül gondos vizsgálat mindent feltárt. Bebizonyosodott, hogy az összes megbüntetett csapat így vagy úgy, de részt vett különböző mértékű vesztegetésekben.
   ***
   Az Esti Hírlap utolsó oldaláról, a bűnügyi rovatból értesültünk mit vizsgált ki a rendőrség, mi áll a vádiratban, amely végül három mérkőzés körülményeiről szólt. Mindhárom esetben Kőhalmi Gábort, a Csepel kapitányát jelölte meg kulcsszereplőként, mint aki részt vett a „kapcsolatok” megteremtésében, a pénz átvételében, az összeg szétosztásában. Csapattársai közül Kovács Attila, a válogatott volt kapusa Gendur László, a tartalékkapus és Lazsányi László, az együttes középpályása került a vádlottak közé. A három megnevezett mérkőzés egyike természetesen a Csepel-Nyíregyháza találkozó volt, a vizsgálat szerint három nyíregyházi játékos, Szikszai Mihály, Polyák József és Gáspár László kérték meg(?) vezetőiket, dr. Bihari Albert ügyvezető elnököt és Karaffa László technikai vezetőt: vásárolják meg a mérkőzést. A nyíregyházi vezetők Pestre utaztak és 200.000 Ft-ot fizettek Kőhalminak, aki azt sajátos arányban osztotta szét: 90.000-et magának tartott, 60.000-et Kovácsnak adott, aki nem is védett azon a mérkőzésen(!), 25-25.000-et Lazsányinak és Gendurnak juttatott.
   ***
   Kőhalmi Gábor (Csepel SC játékos) interjú:
   -Volt aki előre hozta a pénzt…
   -Igen, a nyíregyháziak voltak olyan frankók, hogy megbíztak bennem, előre odaadták a 200.000-et. De ha nem jött volna be a dolog, visszaadom…
   -Buta kérdés, de nem volt valamiféle erkölcsi aggályod, amikor gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélkül eltetted a nem kis összegeket?
   Most megint fölényes a mosolya. Szabatosan, magabiztosan fogalmaz.
   -Ezek az összegek többnyire fekete pénzek. És a fekete pénzeknek az a tulajdonságuk, hogy nem kerülnek vissza oda, ahonnan összeszedték őket. Ha én például nem teszem el a nyíregyháziak 200.000 Ft-ját, szétosztják egymás közt, vagy zsebreteszi közülük valaki. Nem károsítok meg vele senkit, ha zsebrevágom. Ajándék.
   -A nyíregyháziak?...
   -Ők a lakásomon kerestek meg. Már próbálkoztak a vezetőinknél is, de ott elzavarták őket.
   -És ha jól tudom, Kun Jenő, az akkori szakosztályelnök külön felhívta a játékosok figyelmét: vigyázzanak, a nyíregyháziak valószínűleg náluk is próbálkozni fognak… Igaz ez?
   -Pontosan így volt. Akkor már egyébként is nagyon puskaporos volt a levegő.
   -Csak nem féltél?
   -Egy kicsit megijedtem. Aztán az összegről esett szó… Lehet, a pénz nagysága döntött. Lehet, hogy ezért nem tudtam nemet mondani.
   -Ők ajánlottak összeget, vagy te mondtál egy számot?
   -Ők jöttek azzal, hogy 150-200 ezret megérne nekik a dolog. Hát akkor legyen 200,- feleltem. Ez két nappal a mérkőzés előtt lehetett.
   -Megtudtad tőlük, honnan veszik elő ezt a hatalmas összeget?
   -Igen. 80.000 lett volna győzelem esetén a játékosok hivatalos prémiuma, ezt a sportköri elnök megemelte 40.000-rel, az ugye már 120.000. Ehhez jött még a baráti körük felajánlása 100.000 Ft, vagyis 220.000, amiből 200-at nekem adtak, húszat pedig szétosztották a saját játékosaik között.
   ***
   Dr. Puskás Lajos (Csepel SC vezetőedző) interjú:
   -És mégis te indítottad el a lavinát…
   -Mert azt már nem lehetett bírni tovább. Mert a Nyíregyháza elleni meccsnél tényleg betelt a pohár. Én addig még reméltem… Ki akartam jönni ezekkel… Aztán a Nyíregyháza elleni 0-3 már egyértelművé tette, hogy kijátszanak, becsapnak, félrevezetnek. Akkor már Szepesi is kikelt magából. Nagyon nehéz helyzetben volt. Már régóta meg akarta fogni valahogy a bundát, de nem sikerült. Rettenetesen nehéz a bundát megfogni! Rajtam is múlt, hogy végre el lehetett indulni egy szálon!
   -Hogyan? – türelmetlenkedem.
   - Szepesi segítséget kért és én elmondtam neki, hogy hetekkel ezelőtt itt járt két nyíregyházi vezető. Kunék először tagadták ezt a látogatást! Szepesi rám kérdezett: jártak itt Nyíregyházáról? Jártak -feleltem. Sokkal többet még akkor sem tudtam segíteni neki. Hogyan jelentsem ki például azt: hogy ha azon a bizonyos találkát én öt perccel később lépek az irodába, akkor már meg is egyezik a csepeli és a nyíregyházi vezetés az eredményben?! Ezt nem jelenthetem ki, mert erre nincsen bizonyíték. Kun viszont gyanússá vált azzal, hogy Szepesiék előtt ellentmondásba keveredett. Való igaz, hogy ő volt az, aki megemeltette a csepeli játékosok prémiumát a nyíregyházi mérkőzés előtt. De az én ráhatásomra! Mert ez sem ment ám könnyen, akadékoskodtak, azt mondták, nem lehet, mire én közöltem, hogy inkább a saját zsebemből fizetek, de ráígérek erre a mérkőzésre. Mielőtt Szepesiék kikérdeztek, a klubnál megpróbáltak visszafogni, hallgatásra bírni, de engem már semmi nem érdekelt, én nem akartam takargatni senkit. Lehet, hogy kicsit össze-vissza beszélek, mert ma már sok mindent tudok, amit akkor még nem tudtam. Igaz, én sem ma jöttem le a falvédőről, nekem is volt emberem a csapatban, aki elmondott ezt-azt.

   
   
   Forrás: Bocsák Miklós: "Elátkozott sporttörténetek" c. könyv (1985).