Magyarország - Német Szövetségi Köztársaság 4 : 3
hivatalos, barátságos válogatott mérkőzés
« előző
366.
hivatalos válogatott mérkőzés következő »
helyszín :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
játékvezető :
Saar Elmar (Szovjetunió)
nézőszámok:
- dfb.de: 90.000
- nso.hu: 90.000
-
15' Tichy Lajos 1 - 0 47' Albert Flórián 2 - 0 48' Sándor Károly 3 - 0 3 - 1 72' Seeler Uwe 80' Tichy Lajos (11-es) 4 - 1 4 - 2 81' Seeler Uwe 4 - 3 89' Brülls Albert
Magyarország | Német Szövetségi Köztársaság |
---|---|
|
|
szövetségi kapitány: Baróti Lajos |
szövetségi kapitány: Herberger Sepp |
meccstörténelem
- 1987.11.18 Magyarország - Német Szövetségi Köztársaság 0-0
- 1985.01.29 Német Szövetségi Köztársaság - Magyarország 0-1
- 1983.09.07 Magyarország - Német Szövetségi Köztársaság 1-1
- 1978.11.15 Német Szövetségi Köztársaság - Magyarország 0-0
- 1974.04.17 Német Szövetségi Köztársaság - Magyarország 5-0
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
https://www.vatera.hu/nepstadion-1959-november-8-magyarorszag-nszk-focimeccs-belepojegy-3356952665.html
Источник: Дунантул Напло, 1959. 11. 06.
http://ulloi129.hu/2015/10/07/elbucsuzott-a-nepstadion/
1959-ben az NSZK öt évvel korábban világbajnoki címet nyert válogatottját fogadta a magyar csapat a Népstadionban. Ez volt a két csapat első találkozója a berni döntő óta. A karácsonyi könyvpiacra a boltokba kerülő, a Dénes Tamás, Hegyi Iván, Lakat T. Károly szerzőtrió az MLSZ gondozásában írt Válogatott gyűjtemény című könyvében így elevenítették fel a szerzők a mérkőzés góljait: A nyugatnémetek az első negyedórát nem úszták meg szárazon: Tichy Lajos – aki két héttel korábban mesternégyest ért el a svájciak elleni 8:0 alkalmával – látványos akciót fejezett be a támadáshoz illő góllal. A második magyar gól messzemenően méltó volt az ifjú Albert Flórián híréhez: az a cselsorozat, amely a 2:0-t megelőzte, minden idők legragyogóbb szólóinak egyikeként került be a futballhistóriába. A második félidőt bevezető briliáns szlalomot nyomban Sándor Károly hasonló attrakciója követte – a közkedvelt Csikar gólját szintén „mesterműnek” minősítették a szakírók –, így a fél kettőkor kezdődő meccsen fél három után néhány perccel már három volt. A közönség tombolása talán Regensburgig is elhallatszott... Ám a hangulatot visszavetette a meghökkentő finis és egy rosszul sikerült csere. Baróti Lajos szakvezető az utolsó negyedórára be akarta állítani a 100. válogatottsága felé „terelgetett” Bozsik Józsefet, de figyelembe vette, hogy a jobbfedezet Bundzsák Dezső jelezte: ő bizony nem szeretne lejönni a pályáról. Mire a tréner lehívta a kitűnően futballozó fiatal Göröcsöt... Ebből még nem lett volna különösebb baj – más húszéveseket is felváltottak már nem feltétlenül jogosan –, ha Bozsik bemelegítésekor Seeler nem szépít, és a hajrára nem esik vissza a magyar válogatott. Tichy ugyan tizenegyesből helyreállította a háromgólos különbséget, de jött megint Seeler, majd a találkozó végén Brülls (a keresztneve: Albert) is a kapuba juttatta a labdát. Grosics Gyula Bázel és Bern után Pesten sem számlált háromnál kevesebbet az NSZK-val szemben (4:3). A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Kotász – Sándor, Göröcs (Bozsik, 75.), Albert, Tichy, Szimcsák.
www.mlsz.hu/blog/2014/07/24/albert-szenzacios-szlalomozasaval/
http://www.stadionheft.de/chronik_ls/brd/titel-scans_1946_bis_1960/1959_ungarn-deutschland.jpg
forrás:
http://www.britishpathe.com/record.php?id=64951
A németek pedig minden bizonnyal szerették volna bizonyítani, hogy nem csak akkor, de most is képesek legyőzni a magyarokat.
A mérkőzést közvetítette a televízió is.
Az elhatározásnak megfelelő nagy lendülettel kezdett a magyar válogatott. Csak úgy viharzottak a támadások a német kapu felé. Negyedóra kellett azonban az első gólhoz. A mieink még tovább fokozták a támadások erejét. Sok-sok helyzetet kidolgoztak labdarúgóink, de valami mindegyikből hiányzott és a második gól a félidő végéig nem született meg. Kotász a német támadások hárításában remekelt, szinte művészi könnyedséggel oldva meg a feladatot.
A második félidő varázslatosan indult. Két perccel a kezdés után, a ráérősen sétálgató Alberthez került a labda. Észrevette, hogy most nincsenek társai és úgy döntött egyedül indul a kapu felé. Villámsebesen húzott el a szerelni igyekvő lábak között, mellett. Hol jobbra egy csel, hol balra egy bemozdulás és már hullottak is a védők. A kapussal együtt öt játékost csapott be és a végén a labda a német kapuban állt meg. Egy perc múlva Sándor tört előre. Most nem voltak cselek. Egyenesen, hatalmas lendülettel vágtatott a vendégek kapuja felé és futtából megeresztett lövése alaposan megrezgette a hálót.
Ezek után esély volt rá, hogy komoly gólkülönbséggel sikerül legyőzni a német válogatottat, még akkor is, ha szemmel láthatóan egy pillanatra sem szűntek meg küzdeni.
A második játékrész második felében csapatunk kicsit lazított és a vendégek elviselhetővé tudták tenni a vereséget.
Kicsit mindenki szomorkodott, hogy a nagyarányú győzelem elmaradt, de a diadalnak mindenki örült.
forrás:
mafoci