Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Bundzsák Dezső ez évi magas szintű teljesítményei állandónak bizonyultak. Formájában, játékában törés nem volt, sőt olykor megközelítette a felső fokot, noha ezt Magyarországon éppen ezen a poszton (jobbfedezetben) nehéz megközelíteni, felülmúlni. Amit valamennyi nagy elődjéer és vetélytársára, pontosabban: "szaktársára" elmondhattunk, az reá is vonatkozik: egyetlen "hibája", hogy túlságosan tudott futballozni...
Ebből eredt néha, hogy kicsit túlzásba vitte a cselezgetést, a labdatartást, magabiztossága olykor már veszélyessé vált. De végül ő is - akár Nagymarosi, Kovács I, Bozsik, Szojka és a többi hasonló felfogású kitűnőség - mindig kivágta magát ezekből a nehéz helyzetekből, és a rátámadó, őt gyakran körülfogó ellenfelek gyűrűjéből kiszabadítva önmagát, hosszú, pontos remek passzokkal, szöktetésekkel "korrigált". Játékából olykor hiányolták a robbanékonyságot, a gyorsaságot, nem is egészen indokolatlanul. Az ilyen játékstílusra mondta egykor Gallowich Tibor: "Nem ér rá, hogy rohanjon - futballozik!"
BUNDZSÁK Dezső (1928), a Bp. Vasas és a Vasas SC játékosa, 1956 és 1961 között 25 mérkőzésen játszott a válogatottban és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A Vasas sokoldalú, kitűnő labdarúgója a kapus és a szélsők helyének kivételével mindenütt játszott és jó teljesítményre volt képes. Legnagyobb sikereit a jobbfedezet, a támadó szellemű „középpályás" játékos szerepkörében aratta. Higgadt, kulturált játékmodorával, irányítókészségével csapatának karmestere tudott lenni. Nagyszerűen vitte fel a labdát, és körültekintően, ötletesen szőtte a támadásokat. Fedezetként is feltűnően gólképesnek bizonyult. Labdakezelése és fejjátéka kifogástalan volt. Ügyesen cselezett és veszélyesen, pontosan lőtt távolról is. Gyorsasága elmaradt egyéb képességeitől. A helyezkedésben is követett el olykor hibákat. A labdát néha tovább tartogatta a kelleténél. Ezek az időnként jelentkező hiányosságok alig csökkentették igen jó összteljesítményének értékét. Legjobb játékát 1958. november 23-án, a Belgium elleni találkozón (3:1) mutatta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Bundzsák Dezső ez évi magas szintű teljesítményei állandónak bizonyultak. Formájában, játékában törés nem volt, sőt olykor megközelítette a felső fokot, noha ezt Magyarországon éppen ezen a poszton (jobbfedezetben) nehéz megközelíteni, felülmúlni. Amit valamennyi nagy elődjéer és vetélytársára, pontosabban: "szaktársára" elmondhattunk, az reá is vonatkozik: egyetlen "hibája", hogy túlságosan tudott futballozni...
Ebből eredt néha, hogy kicsit túlzásba vitte a cselezgetést, a labdatartást, magabiztossága olykor már veszélyessé vált. De végül ő is - akár Nagymarosi, Kovács I, Bozsik, Szojka és a többi hasonló felfogású kitűnőség - mindig kivágta magát ezekből a nehéz helyzetekből, és a rátámadó, őt gyakran körülfogó ellenfelek gyűrűjéből kiszabadítva önmagát, hosszú, pontos remek passzokkal, szöktetésekkel "korrigált". Játékából olykor hiányolták a robbanékonyságot, a gyorsaságot, nem is egészen indokolatlanul. Az ilyen játékstílusra mondta egykor Gallowich Tibor: "Nem ér rá, hogy rohanjon - futballozik!"
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labarúgó bajnokságaink 1945-1986
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig