hozzászólások

1. 
   lattila2

   # 1

   2017.11.19, 13:41

   Új edzővel — régvárt remeklés
   STC-Keszthelyi Haladás 2-0 (2-0)
   Salgótarján, 2500 néző, v.: Kokavecz (Bogyó, Roxin)
   STC: Rédei — Babcsán, Mákos, Juhász, Kovács 1. — Zsidó (Balga, 79. p.), Földi, Kalmár — Bartus (Oláh, 71. p.), Kovács II., Jónás. Megbízott edző: Toldi Miklós. Keszthely: Németh Gy. — Kovács Nikitscher, Németh I. .Földházi — Bagó (Halápi, 46. p.). Major, Horváth — Bócz (Torsa, 59. p.), Rácz, Halász. Edző: Kiss László.
   (A mérkőzés előtt — amelyen a hazaiak fekete karszalaggal játszottak — egyperces gyásszal adóztak a jelenlevők a múlt héten elhunyt, volt STC-gyúró, Nyulászi János emlékének.) Tarján! akciókkal indult a találkozó. A 4. percben Bartus beadásából Kovács II. fejelt kapura, de a védők szögletre mentettek. Újabb négy perc múltán ismét sarokrúgás következett, ám ezúttal a másik oldalon — a kipattanó labdát Rácz közelről a kapu mellé lőtte. A 12. percben a fejelni fölugró Kovács II. összekoccant a levegőben a vendégcsapat kapusával, akit rövid ideig ápolni kellett; de sem szándékosság, sem sérülés nem történt. A nagy hazai nyomás a 24. percben érett góllá. Kalmár egy remek labdával elhúzott a bal szélen, átívelt a túloldalra. Kovács II. középre fejelt egyből, pontosan Földihez, aki három lépésről nem hibázott. 1—0. Korszerű, szép támadás, védhetetlen gól volt — a régóta gyakorolt formáció ezúttal sikert hozott! Már tíz perccel később is növelhette volna előnyét a nyomasztó fölényben játszó nógrádi csapat: ismét Kalmár hozta föl a labdát, összejátszott Földivel, a visszakapott „pettyessel” betört a 16-oson belülre, de a jobb — vagyis a rosszabbik — lábára jött a labda, így a kapura lövésből emelés lett a kapus kezébe. A 37. percben aztán sikerült a javítás. Az ellenállhatatlanul játszó, szőke középpályás megint becselezte magát a kapu elé, első lövése nyomán kipattant a labda, Földi azonban visszaszerezte és újra elé tálalt, Kalmár pedig másodszorra, 12 méterről, ballal a jobb sarokba talált. 2—0.
   A szünetben cserélő keszthelyiek több eséllyel — immár egyenlő félként — vették föl a harcot a fordulás után a piros-feketékkel. A 48. percben Bartus lőtt mellé azért, mert neki is a kevésbé jó — a bal - lábára jött a labda. A másik oldalon Major talált két csel után, élesen mellé. Az 51. percben veszélyes beadásról maradtak le a vendégcsapat támadói a salgótarjáni kapu előtt. A válasz egy percre rá: Babcsán—Bartus—Babcsán—Földi akció — de a labda túl erős volt ahhoz, hogy ne pattanjon messzire „Csiga” lábáról. Hamarosan azonban javíthatott volna a középpályás; a fél pályán végigvitte a labdát, 18 méterről rálőtte, de leperdült a lábáról a kapu mellé. Még ebben a percben szabadrúgásból Földházi közelről fölé talált.
   Kalmár és Kovács II. összjátéka után egy ízben Jónás lőtt mellé, majd Juhász fejesét a léc alól, nagy bravúrral öklözte ki a kapus. A 64. percben Földházi sokadszor durváskodott Bartussal szemben — a jobbszélső már csupa folt volt, a trikója is elszakadt, később le is kellett cserélni. A vendégek mindent egy lapra tettek föl — kettő lett belőle, csak éppen sárga. Kovács II. kíméletlen fölrúgásáért kapta Németh I. és a keszthelyi Kovács is. A 75. percben a játékvezető legalább ezen az arányon „szépített”: Mákosnak is fölmutatta a színes kártyát. Két percre rá Földházi szabadrúgásból hátragurított Rácznak, aki 20 méterről lőtt, a labdát Rédei a bal felső sarok elől szedte le. Egy perccel a lefújás előtt Halász lapos, középre tartó labdáját hárította a tarjáni kapus. A hármas sípszó után — ilyen is régen volt — vastaps kísérte az öltözőbe az STC-seket.
   Nehezen talál szavakat az ember ilyenkor. Ugyanazokat a labdarúgókat láthattuk a hazai csapatban, akik két hete szenvedtek, és csak büntetővel szereztek pontot itthon, akárcsak előzőleg a kiesőjelölt Ganz-MÁVAG Kőbányai úti pályáján; és akik a tavaszi nyitányon simán kikaptak a tóstrandon — igaz, a bajnokjelölt Egertől. Csakhogy most olyan lelkesedéssel, akarással, elszántsággal küzdöttek, amilyent régen láthattunk az STC-től. Szinte meg nem álltak 90 percen át, és ez még Kovács II-re is vonatkozik: reklamálás és küszködés helyett végig hajtott ő is, nem ismert elvesztett labdát. Alárendelték tudásukat a csapat érdekének, a taktikának: Kovács I. balhátvédet játszott, Zsidó kikapcsolta a vasutascsapat játékmesterét, Ráczot — tiszta eszközökkel! —, Bartus hátrajött védekezni a hatalmas termetű Földházival (Kapott is tőle!), Földi beszáguldozta az egész pályát, és ha lehetett, Mákos és Juhász is előrement. A legkellemesebb meglepetés a mezőnyből kiemelkedő Kalmár játéka volt: védekezésben és .támadásban egyaránt nagyszerűt nyújtott, két gólban és több gólhelyzetben is érdemeket szerzett, s ezúttal végig higgadtan, fölszabadul- tan játszott. Azoknak lett igazuk, akik kitartottak a csapat mellett: tud ez a gárda focizni, ha akar. Az új megbízott edző, Toldi Miklós dicséretére válik, hogy el tudta érni ezt az akarást, amellyel szemben a Haladás képtelen volt megtalálni az ellenszert.
   Jók: Kalmár (a mezőny legjobbja), a teljes hazai védelem, Földi, Kovács II. ill. Horváth, Rácz és Halász.

   
   Forrás: Nógrád, 1984-04-03