magyarfutball.hu

Magyarország - Wales 1 : 2 17:30

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
videók
mérkőzés értékelése
Európabajnokság 1976, selejtező
494. hivatalos válogatott mérkőzés
játékvezető : Sánchez Ibáñez Pablo (Spanyolország)
nézőszámok:
  1. cantab.net: 21.080
  2. nso.hu: 25.000

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: Longinus
    2023.01.16, 15:07
    képA csapatok a kezdés előtt. A melegítőben a magyar csapat balról: Kocsis, Kozma, Nagy III, Branikovits, Török P., Tóth J., Máté, Csapó, Bálint, Mészáros, Horváth J. Kép: Régi Idők Focija Facebook
     
  2. avatar: Longinus
    2020.03.24, 20:17
    képBranikovits (háttal sötét mezben) belövi az egyetlen magyar gólt. Kép forrása: Képes Sport
     
  3. avatar: Longinus
    2019.01.04, 20:47
    képKét képen a magyar játékosok helyzetei. képAz angol forrás Branikovitsot jelzi, de az alkata és a frizurája alapján inkább Kocsis Lajos próbálkozik lövéssel. Képek: Népsport/ftcbk/ soccernostalgia.blogspot.com
     
  4. avatar: Zsorzsinju
    2019.01.04, 13:56
    Kerettagok:

    Magyarország:
    Kollár Endre
    Fekete László
    Kovács László

    Wales:
    John Phillips
    David Roberts

    https://www.uefa.com/uefaeuro/season=1976/matches/round=194/match=3604/index.html
     
  5. avatar: ingersheim
    2013.04.21, 02:41 (szerk.: 2014.04.16, 11:52)
    1975-ben a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtezőt veszített a Népstadionban a walesiek ellen. A britek 2-1-re nyertek, a magyar gólt Branikovits László lőtte, már 0-2-nél. Hegyi Iván az MLSZ gondozásában megjelent Királyok, hercegek, grófok című könyvben így idézte fel a találkozót: A walesiek elleni találkozóra Szőcs Jánost kérték fel szakvezetőnek. A beugró tréner a következő keretet jelölte ki: Mészáros, Kovács László (kapusok); Török Péter, Kolár, Nagy III, Bálint, Horváth József, Tóth József (védők); Csapó, Kocsis Lajos, Pintér, Tóth András (középpályások); Kozma, Bene, Branikovits, Máté (csatárok). A kudarc nem a válogatáson múlt…

    Mégpedig azért nem, mert három héttel korábban, Párizsban kilenc olyan futballista (Mészáros, Bálint, Horváth, Tóth J., Dunai III, Kocsis, Fazekas, Bene, Nagy László) lépett pályára, aki 1974 végén, a Képes Sport szavazásán helyet kapott a közvélemény tizenegyében. S a Parc des Princes-ben is sima vereséget (2-0) szenvedett a csapat… A magyarokkal egy Eb-selejtezőcsoportban lévő osztrákok megfigyelőt küldtek a francia fővárosba, és Georg Schmidt, a szövetségi kapitány Leopold Stastny segítője azt mondta: „Szomszédaink talán tudták, hogy itt vagyok, ezért játszottak ennyire szegényesen.”
    A walesiek pesti diadala után még lesújtóbb véleményeket lehetett olvasni-hallani. Az értékelők egyike így fogalmazott: „Ma már látható, hogy a korábbi évek válogatott mérkőzéseinek kudarcait nem csupán a fizikai képességek területén tapasztalt elmaradásunk idézte elő. Az ezen a vonalon szembetűnően megmutatkozó hátrányunk eltakarta a technikai és játékrendszerbeli gyengeségeinket. (…) Az ellenfelek pedig nem várják meg, hogy mi szép, kényelmes tempóban utolérjük őket. Ahol fontosnak tartják, hogy a labdarúgás nemzetközi találkozóin sikeresen szerepeljenek mind a klub-, mind a válogatott csapatok, ott nem várnak csodára, ott cselekednek.”
    A fizikumra és a játékrendszerre vonatkozó kritika helytálló volt, a technikai tudás bírálata nem. Ám a labdaművészettel egymagában nem sokra lehetett menni… A walesiek addig egyszer sem nyertek Budapesten, de az Eb-selejtezőn győzhettek volna akár 3-1-re is, ha a Bubunak becézett Mészáros nem védi ki Toshack tizenegyesét. A lehangoló meccs előtt (!) Lázár István azt írta a Kritika című folyóirat 1975. márciusi számában: „Annak nincsen jele, hogy igazán számot vetettünk volna, hol van hát a helye a labdarúgásnak a mai magyar társadalomban, és hol van a helye a labdarúgásban játékosnak, edzőnek, klubnak.” A viszonyokról mindenesetre sokat elárult, hogy az MLSZ áprilisban – tehát a „walesi” mérkőzés havában – napirendre tűzte a magyar futball erkölcsi helyzetének megvitatását, a találkozó napján pedig ez volt a Népszabadság sportrovatának szalagcíme: „Ma este… vagy soha”. Másnap ugyanebben a lapban a méltán nagy tekintélyű Lukács László így fogalmazott: „Lassan minden mérleg passzívvá válik.”

    http://www.mlsz.hu/2013/04/fej-a-bard-alatt
     
  6. avatar: Mane
    2010.11.19, 20:51
    A szépítő magyar gólt a Párom apukája szerezte. De fura látni...!
     
  7. avatar: magyarfutball.hu
     
  8. avatar: fgymat
    2009.05.23, 12:34
    A selejtező sorozat előtt a wellsi csapat esélytelennek számított, de az előző találkozón már megmutatták, hogy komolyan kell Őket venni, hiszen otthon tartották a két pontot.

    A mérkőzés első félidejében válogatottunk ügyesen, sokat támadva játszott. A wellsiek azonban rendkívül szervezetten, fegyelmezetten védekeztek, és ami még fontosabb eredményesen is. De azért jutott idejük és energiájuk a támadásokra is. Az egyik a 15. percben 11-essel végződött. Toshack küldte kapura a büntetőt, de Mészáros kifogta. A játék képe az egész félidő alatt semmit nem változott. Már éppen mindenki elkönyvelte, hogy 0-0-ás állásnál vonulhatnak a csapatok az öltözőbe, amikor Kocsis a félpályánál valami megmagyarázhatatlan okból sarokkal hátrafelé továbbította a labdát. Griffiths lecsapott a könnyű prédára és indította Jamest. Ő felfutott a jobb oldalon, majd beadott és Toshack öt méterről vágta a kapuba a labdát.
    A szünet után kissé javult a csapat játéka, de csak gólhelyzetekre futotta. Három óriási lehetőség elszalasztásán is bosszankodhattak a szurkolók. Külön bosszantó, hogy a vendégek második góljukat úgy érték el, hogy az akciót vezető mindkét játékosuk lesről indult.
    A szépítenünk az első (!) kapuig jutó magyar akcióból sikerült, de a vereséget már nem tudtuk elkerülni.

    Ezzel a vereséggel gyakorlatilag elbúcsúzhattunk a továbbjutástól.
    A wellsi Page találóan jellemezte játékunkat: "Ellenfelünk jól játszott-egészen a 16-osunkig."


    forrás:
    mafoci