hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2016.02.16, 21:46 (szerk.: 2016.02.19, 20:26)

   1969. augusztus 30.
   
   NB I. Tartalékcsoport
   
   Vasas- Újpesti Dózsa 1:5 (1:1)
   Fáy u., 16 ó.,V.: Szabó I.
   
   
   
   Rangadóra várva
   
   A védelmek közötti különbség
   
   Baróti Lajos áll az öltözőajtóban és kezet ráz az érkező játékosokkal. Üdvözli őket abból az alkalomból, hogy ismét visszatértek. A Dózsánál ebben az évben nem szokatlan ez a gesztus. Azt jelenti, hogy az edző a Vasas elleni rangadó előtt is a szokásos problémával küzd. Játékosai zömét vasárnap látta utoljára, a csütörtöki edzésen is csupán Dunai III. vett részt a válogatottak közül, lévén, hogy ő Firenzében a kispadon ült.
   
   - Ma úgynevezett taktikai edzést tartunk. Kétkapus játékra kerül sor a tartalékcsapattal – közli az edző. – Elismerem, hogy meglehetősen szokatlan ilyenkor a hét végén taktikai edzést csinálni, de hát kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a körülményekhez.
   - S milyenek ezek a körülmények, például, ami az összeállítást illeti?
   - Bánkuti továbbra sem játszhat, tehát Noskó lesz a balhátvéd, Zámbó a balfedezet és Nagy Laci a balszélső.
   - Az esélyek?
   - Háromesélyes mérkőzés. Minthogy a legutóbbi két fordulóban a Vasas is tíz gólt rúgott, elsősorban a két védelem közötti különbség dönt majd. Úgy látom, egyébként, hogy a Vasas védelme éppen úgy sebezhető, mint a miénk. Bár, ami a miénket illeti, az utóbbi időben javulás tapasztalható. Szerintem egészen biztos, hogy nagyon jó mérkőzést játszik majd a két csapat.
   
   Ebben bízik, ezt reméli a szurkolók és a tv nézők népes tábora is. Jó mérkőzést akarnak látni. A kívánságokban persze van egy apró eltérés is. Nevezetesen, hogy a Vasas szurkolók piros-kék, a dózsások pedig lila-fehér győzelemnek szeretnének tapsolni.
   Ugye milyen kár, hogy minden kívánság azért mégsem teljesülhet?!...
   
   Az Újpesti Dózsa elnöksége csütörtökön egész napos tanácskozáson vitatta meg a labdarúgó szakosztály munkáját. Megítélésük szerint a szakosztály és Baróti Lajos mesteredző eredményes munkát végzett. Szó esett az utánpótlás kérdéséről is. Az elnökség ezzel kapcsolatban határozatot hozott a szakmai vezetés további erősítésére.
   
   Így látja a vasárnapi mérkőzés esélyeit Várhidi Pál
   
   - Melyik csapat nyer vasárnap este?
   - Biztos, hogy az Újpesti Dózsa.
   - Mire alapozza a Dózsa győzelmét?
   - Szívem és meggyőződésem szerint jobb csapat most a Dózsa! Örömmel hallottam, hogy Firenzében Dunai Antal megtalálta régen elveszett góllövőcipőjét, Bene és Göröcs is remekelt. Ez eldönti a rangadó sorsát a Dózsa javára. A statisztika is sokat mond. A Vasasnak nem megy a játék a rangadókon. Egyet sajnálok csak, hogy a csupaszív Bánkuti sérült, így nem lehet részese a várhatóan szép sikernek
   
   1969. augusztus 31.
   
   Három pontra nőtt a lila-fehérek előnye
   
   Sokkal frissebb, gólveszélyesebb volt a Dózsa
   
   Változatos első félidő × Szünet után néhány perc alatt eldőlt a mérkőzés sorsa × Negyed óra alatt öt gól a Vasas kapujában
   
   Vasas- Újpesti Dózsa 1:6 (1:1)
   Népstadion, 19 ó., 15.000 néző, V:Emsberger (Szkokán,Losonczi)
   
   Vasas: Mészáros-Váradi,Mészöly,Vidáts,Ihász-Menczel,Müller,Somogyvári-Molnár,Puskás,Farkas.
   Edző: Illovszky Rudolf
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Zámbó,Noskó-Dunai III.,Göröcs-Fazekas,Bene,Dunai II.,Nagy L.
   Edző: Baróti Lajos
   
   Csere: Váradi h. Szőke (60p.), Menczel h. Antal (70p.), Fazekas h. Tóth A. (71p.)
   
   Gólszerző: 0:1 Bene (17p.), 1:1 Puskás (19p.), 1:2 Fazekas (46p.), 1:3 Bene (48p.), 1:4 Nagy L. (55p.), 1:5 Dunai II. (57p.), 1:6 Bene (59p.).
   
   Szögletarány: 7:8 (4:4)
   
   A táskarádiók jóvoltából már az atlétikai bajnokság közben értesült a közönség az FTC vereségéről. A hír természetesen felvillanyozta a lila-fehérek szurkolótáborát: versbe is foglalták örömüket; megnövekedett esélyüket. A Vasas tábor válaszolt – egyszóval jól elszórakoztunk.
   Hét óra után két perccel futottak ki a pályára a csapatok, és Emsberger sípjelére a Vasas kezdte a játékot.
   Az első percekben a Vasas támadott többet, de a Dózsa valamennyi ellentámadása veszélyes volt. Fazekas közeli lövését kiütötte a vetődő Mészáros, az „ismétlésbe” Mészöly dobta bele magát. Egy perc múlva Szentmihályi is bemutathatta tudását: villámgyors vetődéssel hárította Somogyvári veszélyes kapáslövését. Göröcs a 10. percben a bal kapufát találta el, aztán Bene veszélyeztetett kétszer is.
   Közben kialakultak a párok. Zámbó Puskást, Dunai III. Müllert, Noskó és Káposzta Molnárt illetve Farkast fogta. Érdekesebb volt a Vasas emberfogása. Mészöly Dunai II.-re ügyelt, Vidáts Benét követte, Somogyvári Fazekassal vívott közelharcot, Ihász pedig védelmi tartalék volt. Amolyan söprögetőféle a baloldalon. Nyilván a sok helycserével operáló, gyors Dózsa jobbszárny semlegesítésére. A váltások azonban nem voltak jól időzítettek, és ezért innen kapták az első gólt. A 17. percben Fazekas a jobbfedezet helyéről meredek labdával futtatta az összekötő helyén kiugró Benét. A válogatott csatár egy húzással a 16-oson belülre került, és 14 méterről ballal, félmagasan úgy lőtt a jobb sarokba, hogy a vetődő Mészáros csak beleütni tudott a labdába. 0:1. Nem sokáig örülhetett azonban a vezetésnek a Dózsa tábor: a 19. percben Noskó és Dunai III. nem tudott felszabadítani, Puskás ott termett és 15 méterről, jobb oldalról a bal felső sarokba helyezett. 1:1. Rangadóhoz méltó, gyors, élvezetes volt továbbra is a játék. Somogyvári erős, távoli fejese kapott megérdemelt tapsot, majd egy nagyszerű támadás végén Puskás csak centiméterekkel emelte-csúsztatta a kapu fölé Molnár beadását. A félidő hajrájában az Újpest irányította a játékot, a vezetést azonban nem tudták újra megszerezni, mert a Vasas önfeláldozóan, jól védekezett.
   
   A II. félidő góllal kezdődött. A 46. percben Nagy L. – Fazekas – Dunai II. – Fazekas volt a labda útja. A jobbszélső a balösszekötő helyéről (!), a kaputól mintegy 14 méterre spárgaszerű mozdulattal, a cipője orrával kapura gurított. Mészárost meglepte a labda, késve vetődött… 1:2. És két perc múlva még egy gól. Nagy L. – Dunai II. – Bene adogatás, háromszögelés után Bene teljesen kijátszotta és faképnél hagyta a Vasas védőket: 13 méterről a bal sarokba lőtt. 1:3. A Vasas hátsó alakzata teljesen összeomlott. Az 55. percben egy jobb oldali szöglet után Dunai III. megcsúsztatta a kapu elé belőtt labdát. Ezzel megzavarta Mészárost, aki csak kiütni tudta a labdát, s Nagy 10 méterről a kapu közepébe bombázott. 1:4. Ha egyszer „egy üzlet megindul”… Az 57. percben Nagy L. kétszer is becsapta Váradit. Az alapvonal mentén befelé kanyarodott, majd élesen középre játszott, és a pontot ezúttal Dunai II. tette fel: 7 méterről a kapu bal oldalába továbbított. 1:5. Ez után nem is hatott különösebb meglepetésként, hogy 2 perc múlva ismét középkezdésre kényszerült a Vasas. Most Göröcs futott el a balszélen, és pontos beadást Bene a levegőben úszva fejelte a bal sarokba. 1:6. Szőke becserélésével átrendeződött a piros-kékek védelme. Ihász átment a jobb oldalra és addigi szerepkörét átadta Szőkének. A káprázatos negyedóra után kicsit kiengedtek a lila-fehérek, és most már a Vasas csatárok is szóhoz jutottak. Puskás jó helyzetben hibázott, majd a kapu torkában Káposzta mentett szögletre a berobbanó Farkas elöl. Csere következtében Nagy László szerepköre is megváltozott: jobbszélső lett. A 82. percben Puskás beadását Somogyvári 7 méterről Szentmihályi kezébe fejelte. Közvetlen ezután Müller 16 méterről laposan a jobb kapufa tövét találta el. A visszapattanó labda Szentmihályi zsákmánya lett. A befejezés előtt 2 perccel Somogyvári szólózott középen, de a 16-osról küldött lövését biztos kézzel hárította a Dózsa kapusa.
   
   ××××
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályi biztos kezű őre volt a kapunak, háromszor már-már gólnak látszó helyzetben mentett. A hátvédeknek a mérkőzés nagy részében nem sok dolguk volt, de az első húsz percben és a mérkőzés hajrájában jó néhányszor átjátszották őket. Dunai III. és Göröcs végig magasan az átlag fölötti teljesítményt nyújtott. Rengeteget futottak, megszűrték az ellenfél akcióit és jobbnál jobb labdákat adtak előre. A támadósor esze-lelke ezen a mérkőzésen Bene és Dunai II. volt. A gólkirály önzetlenül kiszolgálta társait, Bene pedig ellenállhatatlanul tört kapura. A II. félidő elején méltó társuk volt Fazekas és Nagy L. is.
   
   Baróti Lajos: A mérkőzés jó részében alaposan kitettek magukért csatáraink. Gyorsak voltak, ötletesen szőtték az akciókat, ennek tulajdonítható, hogy a II. félidőben olyan korán eldőlt a mérkőzés sorsa.
   
   Egy lövés – egy gól
   
   Nem, erre nem lehetett számítani.
   Ezt semmi sem jelezte előre.
   Az első félidő sem. Talán az még a legkevésbé. 1:1 ugyebár, teljesen jogos, igazságos 1:1, sőt, ha nagyon aprólékosan akarjuk elemezni a dolgot – talán még a Vasas volt jobb egy hajszállal. Elsősorban mint csapat. A 4-3-3 nagyszerűen, cseppfolyósan működött, adott esetben Váradi is,Müller is előbbre jött egy hullámmal, lehetett súlypontokat képezni, hol erre, hol arra a pontra koncentrálni.
   Szemben legfeljebb néhány lila sziporka kápráztatott. Például Göröcs óriási kapufája. No meg Bene. Aki kitör, aki távolról lő, aki vágtázik: Bene,Bene,Bene… de hát ugyebár ez mégiscsak társasjáték.
   
   Aztán helyet cseréltek. Villámlás jött és mennydörgés.
   
   Az Újpesti Dózsa vasárnap este 20 óra és 20 óra 15 perc között öt gólt rúgott a Vasasnak. Negyedóra alatt egy ötöst.. Fel kell jegyezni ezt, adatszerűen történelmi pontossággal, mert ritka dolog a labdarúgás legújabb korában az ilyesmi. Afféle világcsúcs, 9.9-es 100 méter, 58 mp-es női gyors.
   
   Két szolid kis villámmal indult. Kölyökvillámmal, foszfor sercent a serpenyőben.
   
   48. perc. Fazekas forgolódik a labdával, árva fiú, óriási zűrzavar közepén. Lehetőség semmi, minden út zárva, jobb innét menekülni. Fazekas rágurítja a labdát. Mintha csak szabadulni akarna tőle: „majd hátrább húzódunk, helyet teremtünk és újra próbálkozunk”. Mészáros letérdel és a labda a fekete mezes has alatt csodálkozva a hálóba gurul.
   
   50. perc. Bene elfutna, jobbról Ihász, balról Mészöly szorongatja. Váll a vállnál, közelebb, közelebb, a szőke Ferike lábai összeszorulnak, még egy pillanat és elesik. Előbb azonban keservesen rálövi. Mészáros nem mozdul, a labda unottan a bal alsó sarokba gurul és minden apró szeletkéje csupa meglepetés.
   
   (Intermezzo: középkezdés, Mészáros kijön a kapujából, megáll a tizenhatos vonal közelében. A labda átgurul az újpesti térfélre, ötvenméteres körzetben senki. A fiatal kapus görnyedten lógatja a karját, még az árnyéka is tiszta szomorúság. Semmi pénzért sem cserélnék vele ebben a magányos pillanatában.)
   
   55. perc. Fazekas szögletet ível be, Mészáros halálraszántan repül a labda felé. Óriási, már- már bravúros nyújtózkodás árán eléri. Az ujja hegyével. Épphogy az üres Nagy László elé tolja, aztán ottmarad a földön. A szélső jeges nyugalommal lő abba a roppant nagy és végtelenül üres kapuba.
   
   57. perc. Bezsúfolódik a Vasas védelem. A Dózsa félkörben áll előttük s megy a labda. Mészölyék le-lecsapnak, de valahogy már hamisan ketyeg a gépezet, kibillent a pszichikai balansztengely, mindig akkor érnek oda, amikor a labda már éppen másutt van. A lilák táncolnak, óriási érzés: minden sikerül, nem tudok hibázni, jó formában vagyok, lebegek. Nagy végül félmagasan bevágja, Dunai II. a levegőből továbbítja a hálóba az ötödiket. Mészáros nem védhette. Senki sem védhette volna. Most vigasztalódhatna az ifjú kapus, lám, nemcsak én hibázom… Csak hát az egyes mez embere ilyen esetben még efféle sandál- pozitív gondolatokra sem képes.
   
   60. perc. Dunai II. elfut, keresztbe vágja a labdát. Bene úszik rá, vízszintesen repül és akkora gólt fejel, hogy az utólendülettől derékszögbe csavarodik a teste.
   
   Minden volt hát. Szóló-bravúr, trükkös kombináció, kapustragédia… Káprázatos negyedóra volt. Olyasfajta tizenöt perc, amely sokszor kilencven szürkét feledtet, elfogadtat és feloldoz. Most megint csendes derűvel üljük végig a középszerűségek másfél óráit is, sokáig, mert lehet lesni, figyelni, reménykedni, hátha megint egyszer… emlékeztek…?
   
   A lila lelátó tapsol és szaval:
   
   - La – jos bá – csi kö - szön – jük …
   
   Az edző felint egy pillanatra. Annyi minden más elhangzott már s el is fog hangzani még talán, mert ilyen ez a pálya. De ez most jól esik.
   
   És akkor már csak egyetlen visszás gondolat marad. Hogyan lehetséges tizenöt perc igazi focival, röpke negyedóra korszerű játékával ilyen tökéletesen kiütni egy klasszis csapatot?
   
   
   A csatárok felé billen a mérleg nyelve
   
   Az Újpesti Dózsa-Vasas találkozókon – a hiedelemmel ellentétben – mindig sok gól esett. Tavasszal 4:2 volt az eredmény, 1966 tavaszán 4:1, aztán ősszel 3:3, tavaly tavasszal 3:0, 1967-ben 3:1… A két csapat vetélkedése tehát ebben a tekintetben is különbözött a többi rangadótól. A tavalyi hajrá után a Dózsának „tartozása” is volt a régi riválissal szemben, mindez azonban együttesen sem magyarázza a Népstadionban vasárnap este történteket.
   A mérkőzés után mindkét edző nagyon szűkszavúan nyilatkozott, elzárkóztak az elemzéstől. Illovszky Rudolfnak nyilván még hosszú ideig gondot okoz majd, hogy a hasonló súlyos megrázkódtatásoktól megóvja a csapatot és közönségét. Baróti Lajos pedig feltehetően átérezte kollégájának nehéz helyzetét, s nem akarta kiaknázni a kínálkozó lehetőségeket.
   Beszéltek helyettük a szurkolók! A Népstadionban is, és például az EMKE előtti aluljáróban, ahol még éjfél felé is vitatkozó csoportok kommentálták a tudósításokat.
   
   A taktika másodlagos
   
   A legtöbb szó a Vasas taktikájáról esett. Arról, hogy miért fogott Mészöly embert (legtöbbször Dunai II.-t); hogyan gondolta Illovszky, hogy a támadófeladattal is megbízott Somogyvári semlegesíteni tudja Fazekast, s tulajdonképpen mi volt a szerepköre Ihásznak?
   Ilyen nagyarányú vereség után mindenféle magyarázat magyarázkodásnak tűnne, a mesteredző helyett tehát mi próbáljuk boncolgatni a koncepciót.
   
   Az Újpesti Dózsa mérkőzéseinek többségét a jobb oldalon nyeri meg. Nemcsak Fazekas jó játékával, hanem jól időzített helycserés támadásokkal. Bene igazi „vadászterülete” a jobb oldal. Előretolt csatárként az oldalvonal felé sodródva várja a labdát, s ebből az irányból a legveszélyesebb. Illovszky is nyilván erre számított. Azt hitte, hogy csapatának helytállása ezen az oldalon hátrább húzódásra, lényegében középpályás játékra kényszeríti Fazekast. Ihász a „csapda” szerepkörét látta volna el: szabad emberként elcsíphette volna az erre a területre érkező hosszú indításokat. Lehet, hogy más is közrejátszott a terv kialakításában. Egy azonban biztos: nem ezen múlott a nagyarányú vereség. A sokszázezer lehetőséget mérlegelő computerek „tanácsa” is azonnal felborul, ha a számításba vett egyének csődöt mondanak. Mert ki gondolhatta előre, hogy a fiatal Nagy Laci – akár Váradi mellett is – a mérkőzés egyik főszereplőjévé lép elő; hogy a Dózsa képes ilyen nagy fontosságú mérkőzésen „szárnyat váltani”, s négy gólt a baloldalon készít elő; hogy Mészáros ennyire elbátortalanodik; hogy Bene és Fazekas olyan rutinos védőkkel szemben, mint Mészöly, Vidáts, Ihász és Menczel – labdával! – öt méteren belül kétméteres előnyt tud szerezni?!
   Egy-egy találkozó sorsának eldöntésében a taktikai terv mindig másodlagos szerepet játszik. Többek között csak egészen ritka esetekben ellensúlyozhatja a pillanatnyi tudáskülönbséget. Ennek a találkozónak a döntő szakaszában pedig valamennyi lila-fehér támadó frissebb, ötletesebb volt a szembenálló védőnél.
   
   Csak így tovább
   
   Nemrég még a labdarúgás jövőjét féltettük a védekező játék, általában a védekezés fogalmának túlsúlyba kerülése miatt. Nemzetközi vonatkoztatásban továbbra sem változott sokat a helyzet. Idehaza azonban – reméljük, nem „kiabáljuk el” a dolgot – ismételten biztató jelek mutatkoznak. Az őszi mérkőzéseket figyelembe véve 3.3 a gólátlag, s a pályák a csatárok dicséretétől hangosak. Új tehetségek hívták fel magukra a figyelmet – a pécsi Máté ősszel öt gólt szerzett! Néhány közelmúltbeli példa (például a Vasas MTK elleni mérkőzése, a kupadöntő stb.), továbbá a vasárnapi rangadó eredménye is azt bizonyítja, hogy az edzők egyre nagyobb súlyt fordítanak az eredményesség fokozására. Vége lenne a „bekkelés” korszakának? Ez nem megy egyik napról a másikra. Az azonban most már ténykérdés, hogy a csatárok formája emelkedik, teljesítőképességük állandóan nő. Köztük a válogatottaké is. Nem véletlen, hogy Bene lett a „Hét sporthőse” és Dunai II., továbbá a fiatal Fazekas és Nagy kapta a legtöbb tapsot a rangadón.
   
   Reméljük, a támadók ambíciója nem csökken, s egyre szebb, izgalmasabb, gólokban bővelkedő mérkőzéseket láthatnak majd a szurkolók. Szeptember 28-a után, tehát még ebben az idényben is…
   
   Népsport, Képes Sport
   
   hmgy