Ferencváros TC - Newcastle United FC 3 : 2
UEFA Kupa, 2. forduló
helyszín :
Budapest, IX. ker., Üllői úti stadion
játékvezető :
Sundell Leif (Svédország)
nézőszámok:
- origo.hu: 15.110
- Magyar csapatok kupamérkőzései: 16.000
- Az angol csapatok nemzetközi kupamérkőzései: 18.000
-
7' Horváth Ferenc 1 - 0 
9' Beresford John 15' Kuznetsov Serhiy 17' Lisztes Krisztián 2 - 0 2 - 1 25' Ferdinand Les 2 - 2 35' Shearer Alan 57' Lisztes Krisztián 3 - 2 71' Ferdinand Les
 Ferencváros TC
|
 Newcastle United FC
|
|---|---|
|
|
|
vezetőedző: Varga Zoltán |
vezetőedző: Keegan Kevin |
meccstörténelem
- 1996.10.29 Newcastle United FC - Ferencvárosi TC 4-0
- 1996.10.15 Ferencváros TC - Newcastle United FC 3-2
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Dehát még ez is belefért, mert volt egy Lisztes Krisztiánunk!
Három gólt se nagyon szerzett ellenük egyik csapat sem, pontosabban amelyik rúgott is, az többet is kapott.
Emlékszem a szünetben Asprilla melegített(később végül nem kapott szerepet...viszont a kinti meccsen asszem vert kettőt),dekázgatott,vagy 5 percig nem esett le a labda a földre...az egész stadion döbbenten leste a kolumbiait...miket csinált...
Nagyon jó kis meccs volt,a győztes gólnál(nem kaptunk jegyet a kapuk mögé,csak az A vagy B szektorba,már nem emléxem) egy idősebb úriember ugrott a nyakunkba...amikor kiörömködtük magunkat,csak akkor vettük észre,hogy Garami papa volt az,akkoriban az mtk vezetőedzője volt...
http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=0&na_step=30&t=9018131&na_order=
forrás:
http://www.oldfootballshirts.com/en/teams/n/newcastle-united/old-newcastle-united-football-shirt-s478.html
Ugyan a Newcastle United nem olyan óriás mint a Liverpool, de abba a vonulatba tartozik. Legalábbis manapság, hisz jelen pillanatban is vezeti az angol bajnokságot, ahol bizony szinte mini világválogatottak játszanak hétről-hétre. A befektetett pénzek magyar szemmel hihetetlenek. Mostani ellenfelünk például, miután hajszállal lemaradt a tavalyi elsőségről erősítésbe fogott. A belga Albert, a columbiai Asprilla, a francia Ginola került hozzájuk idegenlégiósnak. A hazai vizekről pedig a csapatba kormányozták a jelenlegi legdrágább játékost (négymilliárd forintért!) Alan Shearert, valamint Les Ferdinándot. Szóval nem akárkik az ellenfelek, így az esélyeink is korlátozottak, habár ezt gondoltunk tavad az Anderlecht ellen is aztán…
A 21.00.-ás kezdés ellenére már délután öt órákkor voltak szurkolók a pálya körül, Tibikével mi csak újságért mentünk be az ajándék boltba útban haza az uszodából. A stadion körül azonban a hangulat már akkor olyan volt, mint tavaly a nagy menetek előtt. Elsősorban anyagi okok miatt a TV-t választottuk. Tibi még a délutáni csendes pihenőt is vállalta, csak láthassa a nagy mérkőzést. Amit előzetesen az ellenfél parádés játékosanyaga miatt gondoltunk annak. Aztán nem csak a kitűnő ellenfél miatt lett felejthetetlen.
FERENCVÁROS-Newcastle United 3-2 (2-2)
A sok sérült és eltiltott (Milovanovics, Jagodics) miatt a kispadra Varga Zoli ifistákat is ültetett. A kapus Nagy Tamás mellett a “Lisztes hajú” Holló Richárd is szerepet kapott. Utóbbi olyannyira, hogy a 80. percben pályára is léphetett éppen annak a helyén akiről a frizurája másolva lett.
FERENCVÁROS: Szeiler - Telek - Hrutka, Kuznyecov - Nyilas, Miriuta, Lisztes, Szűcs, Nagy Norbert - Horváth, Nicsenko
csere: Zavadszky, Holló
Newcastle United: Srnicek - Watson, Peacock, Albert, Beresford -Gillespie, Batty, Beardsley, Lee - Shearer, Les Ferdinánd
csere: Ginola (ugyan nem jött be, de a padon ült még Asprilla)
Tehát, szinte egy mini világválogatott állt ki ellenünk. Ennek ellenére a fiúk nem látszottak megilletődöttnek, Varga Zoli lelki felkészítése remekül sikerült. Mindjárt az elején mi léptünk fel támadólag és ennek eredményeképpen Nyilas az alapvonalukig jutott. Nagyon szervezettnek tűnt a csapat. A kapus és Telek szerepe nyilvánvaló. Hrutka és Kuznyecov feladata nem volt kisebb, mint a nagy felelősséggel járó emberfogás két olyan csatárral szemben akik ellen senki sem játszik mosolyogva.
A középpályán Nagy Norbi de elsősorban Szűcs kapott védekező feladatot. A három pengénk szabadabban játszhatott, de nekik is ki kellett venniük a részüket a védőfeladatokból. Még a csatárok közül is hátralépett, ha szükség volt rá Horváth Feri. Egyedül Nicsenkonak nem kellett visszazárkóznia. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem csinált semmit, ha az angoloknál volt a labda. A védőket állandóan sakkban tartotta, hogy azok ne tudjanak előrekalandozni. Rettentően sokat futott, és nagyszerűen tartotta a labdát addig, míg a többiek felzárkóznak mellé. Sokszor két-három szigetországi között is meg tudta őrizni a játékszert.
Szóval jó volt nézni a csapatot. Olyannyira, hogy szinte meglepő volt. Az igazi meglepetés azonban még csak eztán következett. A 7. percben Varga Zoli bekiabálta Horváth Ferinek, hogy jöjjön egy kicsit hátrább, hogy lendületből indulhasson. A csatár megtette így utána minden magyar ember talpon volt.
Miriuta a saját térfelünkről ívelt előre egy labdát Horváth felé. A vendégek kapusa kilépett a 16-oson kívülre, de ott lábbal már nem tudta megszerezni a bőrt, mert Horváth a rá jellemző lelkesedéssel rontott oda. A jutalma meglett, hisz egy pillanat múlva már rohanhatott is Varga Zoli felé az égnek emelt karral, miután az üresen maradt kapuba gurított. (Horváth Feri:“Futottam Miriuta ívelésére. A védő elengedte a kapusnak és pedig nyúltam a labda felé és éppen meg tudtam tolni. Éreztem, hogy egyből lőni kell, de nagyon pattogott előttem a labda, de sikerült betalálni”).
Megszereztük a vezetést az angol bajnokság listavezetője ellen. De mit megszereztük! Tíz perc múlva már kettő null volt ide. Ráadásul egy sokkal látványosabb akció végén mint a vezető gólunknál. A rendkívül agilis Nicsenko remekbe szabott kötényt adott a rárontó hátvédnek. A labda Nagy Norbi elé került aki természetesen az ellenfél büntetőterületénél kolbászolt. Nagyszerűn tálalt középre. Még át is futott az agyamon, hogy miért fejre adja amikor az angolok remekül fejelnek. Aggodalmam alaptalan volt, hisz Horváth Feri lefejelte a hátvédet. Már ugrottam fel - örömömben -, de csak kapufa lett. A fejemet fogva omoltam a szőnyegre, így nem is láttam elsőre, hogy a kapufáról kipattanó labdára éppen Krisztián érkezik és a közben felocsúdó kapus mellett pazarul passzol a jobb alsó sarokba.
Szerencsére ő higgadt maradt, ellentétben velem, és nem akart nagy gólt rúgni, hanem technikásán és okosan helyezett a hálóba. A kapus így is veszélyesen közel volt, de nem érhette el a jól helyezett lövést. Senki nem hitt a szemének. Az angolok sem. (Kevin Keegan a vendégek edzője: ” Nem ilyen kezdésre számítottam. A játékosaim megfeledkeztek erről az alapvető szabályról, hogy az első 20 percben, idegenben nagyon kell vigyázni”).
Nem nagyon vannak ők hozzászokva, hogy negyed óra alatt két gólt rámoljanak be nekik. Persze rákapcsoltak, és most mutatkozott meg, micsoda zsenik játszanak az acélszürke szerelésben. Az első nagy helyzetüket Szeiler még hatástalanította. Beardsiey 24 méterről ívelt előre, a kapu elé. A Hrutkától gyötört Ferdinánd egy pillanatra levegőhöz jutott és remekül csúsztatott, de Józsi megfogta.
Öt perc múlva ez már nem sikerült. A jobb oldalon Kuznyecov vívta ütközetét Shearer-rel. (“Fantasztikus csatár, öt centi elég neki, hogy megjátssza a labdát.”) Most egy minutumra kiszabadult az angol, és remekül adott be. Középütt csak ketten voltak, meg a kapusunk. A labda sajnos villámgyorsan a hálónkba került.
Csak a késő esti “Eurosportos” visszajátszáson látszott igazán milyen zseniális gól is volt. Amikor Les Ferdinánd látta, hogy társának esélye van arra, hogy középre játszón beindult, majd megállt. Hrutka követte, majd amikor ő is megállt Les mellett, a színesbőrű klasszis újra beindult. A 20 centi előny elég volt neki, hogy előredőlve Szeilert is megelőzve a hálóba fejeljen. Józsi lemaradt a kivetődéssel, de nem sokkal. A keze és a kapufa között azonban maradt egy labdányi, plusz egy milliméternyi hely. Ez elég volt, hogy szépítsenek a vendégek. (”Akkor sem tudtam volna hárítani, ha a vonalon maradok olyan erővel fejelte meg.”)
A kiegyenlített játék újabb helyzeteket hozott, és a következő nagy lehetőséget ki is aknázták a szigetországiak. Batty vezette fel a labdát és mielőtt a büntetőterületünkre ért volna egy hajszálnyi résen Shearer elé tálalt, aki kapásból, félfordulatból bombázott a léc alá. Esély sem volt a hárításra. A mozdulata pedig hibátlan volt. Ritkán látni ilyen sallangmentesen eltalált lövést. Sajnos a szenvedő alanyai mi voltunk. (“Shearer úgy eltalálta kapásból, hogy a 11 méterről leadott lövésbe már csak beleérni tudtam, védeni nem”.)
(Keegan: Éreztem, hogy képesek lehetünk egyenlíteni. A két csatárunk fenomén és bizony helyzet nélkül is képesek betalálni.”) Még fel sem ocsúdtunk a vezetésünk elvesztése miatti letargiából, amikor majdnem újabb gólt kaptunk. A szerencse és a kapufa azonban most velünk volt. Lee 13 méterről lőtt és a labda már átjutott Szeileren, de lelassult és a kapufáról lepördült. Idegborzolóan vánszorgott végig a gólvonalon. A pörgése miatt egyre csak a háló felé tartva. Szeiler azonban meglátta, hogy nincs még minden veszve és rávetődött. Ő maga beesett a hálóba, de a labdát kívül tudta tartani.
A hátralévő időben aztán már nem volt ilyen meleg pillanat, sőt a remek egyéni teljesítmények folytán mezőnyfölényben voltunk. Igaz egy alkalommal a lestaktikánk majdnem csődöt mondott, de a korrekt bíró megmentett minket.
Az első félidő iszonytató rohanása kissé mérséklődött a szünet után. A kommentátor már kezdte előszedi, hogy vajon mikor fog a Fradi elfáradni. Nem fáradtunk el, de nem is mentünk bele olyan nyílt sisakos játékba mint az első játékrészben. Igaz, elől már csak Nicsenko volt:” A második félidőben már egyedül voltam elöl, négy hatalmas védővel a nyakamon. Igyekeztem minél többet futni, hogy megjátszható legyek. Ha hozzám került a labda addig őrizgettem, míg a többiek felzárkóztak. Nagyon kifáradtam, de megérte, mert legyőztük az angol bajnokság legjobbját.”
A vezetést sikerült újra megszerezni. Nicsenko halomra döntötte a hátvédeket, majd Lisztes elé tálalt. Krisztián a kaputól 16 méterre volt,és kapásból ballal lőtt. A kapus meg sem nagyon mozdult a remek lövésre. Nagy volt a boldogság, de még nagyon sok volt hátra. Bár a játék képe nem azt sugallta, hogy beszorulunk -ami nem is történt meg- de a sztárok a túloldalon bármikor megvillanhatnak. Ráadásul Ginola is pályára került azzal az utasítással, hogy (“hajtani kell és dolgozni nagyon-nagyon sokat. Lehetőleg próbálj meg gólt lőni.”) Szerencsére nem villogtak, de veszekedtek. Eleinte csak a bíróval és a mieinkkel, aztán már egymással is. Az utolsó negyedóra elkeseredett harcot hozott.
Szerencsére bírtuk mint erővel, mint figyelemmel. A vége előtt néhány pillanattal aztán újra betaláltak, de a bíró les címén érvénytelenítette a találatot.
Keegan:
Szerintem a játékvezetőnek is nagy szerepe van abban, hogy ilyen nagyszerű mérkőzés kerekedett. Ilyen nyílt mérkőzést még otthon a Liverpool ellen sem tudtunk volna játszani. Szakmai és érzelmi fordulatokban gazdag találkozót láthattak a végig nagyon sportszerűen szurkoló magyarok, akik a csapatuk 12. játékosa voltak. Azt azonban el kell mondani, hogy a Fradi Angliában nem biztos, hogy ki tud húzni egy döntetlent, de ha mégis, akkor megérdemelten jut tovább.
Varga Zoli:
Az egész 90 perc folyamán jól játszott a csapat. Sokszor hangoztatják, hogy nem jó az állóképességünk. Hát most bebizonyítottuk, hogy ez nem így van. Végig bírtuk a tempót. Néha azonban fegyelmezetlenül játszottunk. -Jóllehet azt terveztem, hogy egy csatárral játszunk, de gyakran négyen rohamoztak. Ezt pedig nem lehet az angolok ellen. A labdavesztés után rossz volt nézni, hogy ennyien futnak az ellenfelek után, és ők már semmiképpen sem tudnak játékba avatkozni.
Az alapgondolatunk az volt, hogy megakadályozzuk a labda csatárokhoz való juttatását, mert a két ék tudása egészen rendkívüli. A meccs java részében ez sikerült is, de kétszer elaludtunk, így ők ezt kihasználták. A cserémről csak azt szeretném elmondani, hogy aki a Ferencváros kispadján ül, az nem véletlenül került oda. Abban megvannak a képességek arra, hogy beszálljon a játékba. Holló Richárd (ma debütált) nagyon tehetséges, ügyes srác. Lehetőséget akartam neki adni, és bizonyítani kívántam a közönségnek, hogy igenis vannak olyan fiataljaink akikre lehet és érdemes számítani. A fiú előtt szép jövő áll. Különben is, mikor kezdje a rutinszerzést ha nem az angol listavezető ellen.
A Tv-n keresztül is érzékelhető volt a fantasztikus hangulat. Erről Nagy Norbi így vall:
Ez a Fradi-közönség csodálatos… Ezután bármi történhet, soha nem fogom elfelejteni ezt az estét, ezt a hangulatot.
forrás:
http://www.ftcbk.eu/2010/06/14/nagy-l-naploja-ftc-1996-oktober/
Sorsoltak a kupában. Mint oly sokszor most is a Nemzeti Sportot felhíva tudtam meg az ellenfelet: Newcastle United.
Az angol bajnokság jelenlegi második helyezettje és talán Európa egyik legjobb csapata. Igazi sztárcsapat, A Kevin Keegan irányította társaság telis-tele van sztárokkal. A legismertebb Alan Shearer aki évek óta legalább 30 gólt lő a Premier League-ben, és aki az EB-n is gólkirály lett. Mellette még ott van Philippe Albart, Faustino Aspilla, Dávid Gínola, Peter Beardsly és még sokan mások.
Nem lesz könnyű. Ennek ellenére a mieink nem búslakodtak az edzésen ahol egy más közötti edzőmérkőzésen a piros mellényben játszók 13-8 (7-2) arányban nyertek. Az összeállítások:
Pirosak: Nagy Tamás - Telek, Kuznyecov, Nagy N. , Szűcs, Arany, Nyilas, Páling, Touati
Zöldek: Sseiler - Hrutka, Milovanovics, Jagodics, Limperger, Miriuta, Zavadszky, Horváth, Nicsenko
Varga Zoli:
Elégedett vagyok a sorsolással, bár egy német csapatot szerettem volna. Az angolok, egy jó stílusban játszó gárda, teletűzdelve sztárokkal, de mégis jobb mint egy brusztolós társulat. Győzelmet (itthon kezdünk) és összesítésban továbbjutást várok. Biztosan nehés lesz, de van három hetünk, hogy felkészüljünk.
Golecz Lajos intéző: “Most már azt mondom, akár a döntőig is eljuthatunk.”
Mostanában már ez a megszokott. önbizalommal nekimenni a feladatoknak. Tulajdonképpen a lehetséges 31 ellenfélből nehezebb is juthatott volna. A lehetséges ellenfeleket sorra nézve 17 volt olyan akiket mindenképpen szerettem volna elkerülni, hisz félelmetes csapatok voltak. Néhányan voltak csak - heten- a kívánságlistán. Az angolok egyik csoportba sem tartoznak.
forrás:
http://www.ftcbk.eu/2010/06/08/nagy-l-naploja-ftc-1996-szeptember-2-resz/