Tudom, hogy sok játékos mondja el a Fradiba érkezésekor, hogy ő mindig a Fradinak szurkolt, ezzel is keresve a közönség kegyeit. Én akkor ezt nem hangoztattam, a játékommal próbáltam megszerezni a szurkolók nélkülözhetetlen bizalmát. Egyébként pedig nagyon örültem, hisz ott játszhattam, ahol tizenéves fejjel a lelátóról csodáltam az akkori hősöket. Szerettem volna én is olyan hangulatú mérkőzéseket játszani, amelyeket szurkolóként átélhettem. Erre is gondoltam a bemutatkozáskor. És ez a vágyam talán túl is teljesült…
Az első mérkőzésemet Debrecenben játszottam, sajnos 2:1-re kikaptunk, ám a gólunkat én lőttem 11-esből.
Minden mai futballistának kívánom, hogy élje át azt, amit akkor mi átélhettünk. Azt a hangulatot, amit szurkolóink az Üllői útra varázsoltak, nem lehet felülmúlni. Az Anderlecht, az Ajax és a Real Madrid elleni meccsekről még ma sem tudok anélkül beszélni, hogy ne lenne libabőrös a karom.Az 1995-96-os bajnokságban az őszi szezon a BL szereplésről szólt, szerencsére azonban nem maradtunk le annyival, hogy tavasszal ne tudtuk volna ledolgozni a hátrányt és ismét bajnokok lettünk. Emlékezetes volt a BVSC elleni mérkőzés a Népstadionban, rengeteg néző előtt tudtuk bebiztosítani az elsőséget. Aztán 1996 nyarán újra a BL-re készültünk. Ma is vallom, a Göteborg könnyebben verhető ellenfél lett volna, mint egy évvel korábban az Anderlecht. De nem sikerült! Igaz, ekkor kezdődtek el a számunkra is furcsa problémák az anyagiak körül, ami nem tett jót a csapatnak.
A Válogatottba Mészöly Kálmán hívott meg először, majd utána Csanknál is állandó kerettag voltam. A jugoszlávok elleni vereségek utáni nagytakarítással azonban engem is kisöpörtek.³

Már váci játékosként is kaptam komoly ajánlatokat, hisz ne feledjük, a Váccal is játszottam BL-selejtezőket a PSG ellen, de akkor még nem akartam váltani. És ez jó volt, különben kimaradt volna a Fradi! Aztán a BL-csoda után is jöttek ajánlatok, de én soha nem voltam vándormadár, akkor sem mentem. Az első külföldi kalandom 1998-ban, még Fradi játékosként volt, 7 hónapig kölcsönben voltam az izraeli Maccabi Tel Avivnál. Érdekesség, hogy ott akkor Avram Grant volt az edző. Sosem gondoltam volna, hogy egy leendő Chelsea trénerrel dolgozom.³

Varga Zoltán hívott a Győrhöz. Hazajöttem, mert itthon szerettem volna befejezni a futballt. Az NB I-ben már csak az az egy év jutott. Korábban szerencsére elkerültek a sérülések, ekkor viszont egyre többet éreztem a fájdalmat.³

El kellett fogadnom, hogy felettem is eljártak ez évek, ráadásul az akkori magyar futballt már nem az a légkör vette körül, amit korábban megszoktam. Persze a sikerek is hiányoztak. ¹

Az előző szezonban elhatároztam, hogy a bajnokság végén abbahagyom a hivatásos labdarúgást, és már ennek megfelelően kezdtem szervezni az életemet. A fiamat vittem egy Pest megyei válogatóra Felsőpakonyba, és akkor kérdezték meg a klub vezetői, hogy nem lenne-e kedvem ott játszani. Azt is hozzátették, hogy tervezik ifjabb Albert Flórián, és Goran Kopunovics átigazolását, és nagyon örültem neki, hogy újra együtt lehetek a korábbi társakkal, ráadásul kevesebbet kellett utaznom.²