hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 2

   2015.05.19, 21:39

   1969. április 22.
   
   Elutazott Izmirbe az Újpesti Dózsa
   
   A sérült Bánkuti helyett Nyírő kelt útra
   
   Késői takarodó, korai ébresztő és egy csomó gond - a vezetők számára. Valahogy így lehetne tömören megfogalmazni az Újpesti Dózsának a vasárnap esti mérkőzés után még itthon töltött óráit.
   
   - Fáradt az egész társaság, néhányan meg is sérültek – mondta hétfőn korán reggel Göröcs. – Bánkuti sérülése miatt nem is utazhat. Hogy mire számítok? Az sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogyan heveri ki az együttes a vasárnap esti ütközet nyomait. Aztán az sem közömbös, milyen pályán játszunk majd a török együttes ellen. Tudomásom szerint a játéktér kicsi, nem füves. Remélem, így is szoros lesz az eredmény.
   
   Farsang Endrével a Dózsa SE-ben beszélgettünk…
   
   - Török idő szerint 20.15 órakor kezdődik a VVK döntőbe jutásért a mérkőzés. (Ez magyar időszámítás szerint 19.15 órának felel meg). Olasz játékvezetők működnek közre. (Budapesten három nyugatnémet bíró lesz majd.) Amikor – tíz évvel ezelőtt – a Dózsával Izmirben jártam, viszonylag sima, földes, salakos pályán játszottuk két barátságos mérkőzésünket, amelyek közül egyet megnyertünk, egyet pedig elveszítettünk. Annak ellenére, hogy a Göztepe Izmir bizonyára ma is jó csapat (Göztepe magyarul kilátó-dombot jelent) és nyilván, ha szerencsével is, de nem véletlenül jutott a VVK legjobb négy csapata közé, én tisztes eredményt várok…
   
   Baróti Lajost reggelizés közben értük el.
   
   - Bánkuti bokája kifordult, bedagadt, nem utazik. Helyette Nyírőt visszük el magunkkal. Így azután az összeállítást még ebben a pillanatban nem tudom megmondani, a csapatot csak Izmirben állítom össze. Ellenfelünket nem ismerem. Úgy készülünk, ahogyan egy, a VVK elődöntőjébe jutott csapat ellen készülni kell. Bene és Zámbó sérülése, remélem, meggyógyul, s velük nem lesz baj. A következő játékosok utaznak: Szentmihályi,Káposzta,Solymosi,Noskó,Nyírő,Dunai III.,Göröcs,Zámbó,Fazekas,Bene,Dunai II. valamint Borbély,Tóth A. és Juhász.
   
   Kemény küzdelem, nagy feladat előtt áll az Újpesti Dózsa, a magyar bajnokság legjobb formában levő csapata. Ezt a megállapítást még akkor is megkockáztathatjuk, ha az ellenfél játékerejét nem ismerjük, és ha a Göztepe Izmir nem is az élcsoportban foglal helyet a török bajnokságban. A török csapatok közül a magyar közönség elsősorban a Galatasaray és a Fenerbahce együttesét ismeri. Különösen a Ferencvárosnak a Galatasaray elleni két kupamérkőzése emlékezetes, hiszen Isztambulban 4:0-ra kikapott az FTC. Az Üllői úti pályán is csak 2:0-ra tudta legyőzni az ellenfelét a magyar csapat. Személyes tapasztalatból tudjuk, hogy a török játékosok gyorsak, kemények, erőszakosak. Ezeket a tulajdonságokat a hallatlanul heves vérmérsékletű szurkolótábor biztatására a játék hevében még fokozni is tudják. Ha így volt ez Isztambulban, nyilván így lesz Izmirben is. Igen nagy szükség lesz a nagyobb tudású újpesti csapat rutinjára, higgadtságára, s nem utolsó sorban fegyelmezettségére. Bizonyára harapni fog majd az izmiri együttes, melynek lendületét csak nyugodt, higgadt, céltudatos játékkal ellensúlyozhatja az újpesti gárda.
   
   A VVK elődöntőre Isztambulon át, hétfőn délben indul útnak a 20 főből álló újpesti küldöttség.
   
   1969. április 23.
   
   Higgadtan, ésszerűen játszott a lila-fehér csapat a VVK első elődöntő mérkőzésén
   
   Bene gólja után a Göztepe 11-esből egyenlített – A törökök lendületesen játszottak, de kapura nem jelentettek veszélyt – A magyar csapat végig irányította a játékot.
   
   Göztepe Izmir – Újpesti Dózsa 1:4 (1:2)
   Izmir, 19.15 ó., 25.000 néző, V.: Francesco Francesconi (olasz)
   
   Göztepe Izmir: Ali-A.Mehmet,Csaglajan,Ihsan,B.Mehmet-Nevrat,Cenat-Ercan,Fevzi,Gürsel,Halil. Edző: Adnan Süvari.
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó-Dunai III.,Zámbó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Nagy L. Edző: Baróti Lajos.
   
   Csere: Nevzat h. Hüszein Yazici (62p.), Zámbó h. Nyírő (71p.).
   
   Gólszerző: 0:1 Bene (12p.), 1:1 Csaglajan (15p.-11-es), 1:2 Bene (32p.), 1:3 Dunai II. (63p.), 1:4 Dunai II. (81p.).
   
   
   Enyhe télből harmincfokos nyárba érkezett az Újpesti Dózsa. Izmirben és szerte Törökországban a tavasz és a gyermekek napját ünnepelték kedden. Ezrek sétálgattak az utcán a ragyogó napsütésben, élvezték a pompás időt. A Hotel Efesben azonban mintha nem is lenne tavasz. Mindenki a szerda esti mérkőzésről beszélt. Az Újpesti Dózsa vezetői, játékosai és a Göztepe Izmir legénysége ugyanis ebben a luxushotelben laknak.
   Mi is lesz hát?
   
   -A legnagyobb ellenfél a pálya – ez volt a véleménye Baróti Lajosnak, az Újpesti Dózsa mesteredzőjének.
   
   Valóban így van. Ezen a pályán eddig minden csapat, amelyik azzal a szándékkal érkezett ide a VVK küzdelmei során, hogy jól helytáll, még gólt sem tudott rúgni! Az Atletico Madrid is, amikor még kitűnő csapat hírében állt, simán kikapott 3:0-ra.
   Ezen a salakos játéktéren csak speciális cipőben lehetne talán jól játszani. De hát ilyen nincs a Dózsa játékosainak. Megnéztük, ezen a talajon még a labda is másképpen pattant…
   A Göztepe berkeiben mindenki optimista. A bajnokságban ugyan a 8. helyen áll az együttes, 14 ponttal leszakadva az elsőtől. Az utolsó helyezettől pedig nyolc ponttal vannak előbbre a göztepések, mégis bizakodnak.
   
   -Más a bajnokság és más a kupa – mondta nekem ezzel kapcsolatosan a válogatott egyik erőssége Fevzi.
   
   A mérkőzés ma a török labdarúgás egyik leggyakrabban emlegetett eseménye.
   „Törökország szíve együtt dobog a Göztepével” – írta szalagbetűs címében az egyik lap.
   És ebben nincsen semmi túlzás. Óriási az érdeklődés és a várakozás. Mindenki bízik a csapatban. Reménykednek a jó folytatásban. Török csapat ugyanis még soha nem állt olyan közel nemzetközi kupadöntőhöz, mint éppen most.
   Az érdeklődés minden képzeletet felülmúl. A kis pálya lelátóira viszonylag kevesen férnek el. Ezért könnyen előfordulhat, hogy nagy tömeg gyűlik majd össze azokból, akiknek nincsen jegyük. A rendőrség, ahogy hírlik, minden óvintézkedést megtett.
   
   Szerdán délután Baróti Lajos taktikai értekezletet tartott, majd este hat órakor elindult az együttes a pályára. Fél órával a találkozó előtt teljesen megteltek a lelátók.
   
   A nagyszerű világítás mosolyt csalt az újpesti fiúk arcára, bezzeg a rossz talajú, egyenetlen pálya hamar elvette a kedvüket. Hatalmas hangorkánban kezdődött a játék. A török csapat nagy lendülettel kezdett, egymás után vezette a rohamokat, ezek azonban nem voltak veszélyesek, mert a magyar védelem minden támadást a középpályán visszavert. Az 5. percben Dunai II. kitört, a kapus kifutott, a csatár a kapu mellé gurította a labdát. A 9. percben Benétől jó helyzetben elpattant a labda. A 12. percben egy gyors, ötletes Dunai II. – Bene kombináció végén Bene 5 méterről a hálóba vágta a labdát. 0:1. Három perccel később egyenlítettek a törökök. A 16-oson belül Solymosi kézzel ért a labdához. A játékvezető nyomban 11-est ítélt. A büntetőt Csaglajan értékesítette. 1:1. Az Újpesti Dózsa fölényére jellemző, hogy néhány perc leforgása alatt 4 szögletet értek el. A 25. percben Dunai II. átadásából Göröcs lőtt mellé. A 32. percben egy szabálytalanság miatt 18 méteres szabadrúgáshoz jutott az Újpesti Dózsa, Bene állt a labda mögé és nagy erejű lövéssel a bal alsó sarokba zúdította a labdát. 1:2. A félidő hátralevő idejében higgadtan, okosan tartotta a labdát a magyar csapat.
   
   Szünet után is a magyar csapat lépett fel támadólag. Egy alkalommal Dunai II. lövését védte a válogatott Ali. Egy gyors török támadás végén Cenap forgolódása miatt odalett egy jó helyzet. A Dózsa magabiztosabb volt. A 60. percben Dunai II. hajszállal lőtt a kapu fölé. A másik kapunál Fevzi lövését védte Szentmihályi. A 62. percben Hüszein jött be a középpályára. A 63. percben Bene két védőt is lerázott, aztán Dunai II. elé perdítette a labdát, s a nyurga csatár a kimozduló kapus mellett a hálóba vágta. 1:3. Most már idegesen, kapkodva játszott a Göztepe, a magyar csapat viszont annál higgadtabban. Fazekas lövése elakadt a védőkben. A 70. percben Ercan lövését védte Szentmihályi. A 71. percben a sérüléssel bajlódó Zámbót Nyírő váltotta fel. Változatlanul érdekes, izgalmas volt a mérkőzés. A Göztepe játékosai nagy erőfeszítéseket tettek a hátrány csökkentésére. Időnként a hátvédek is bekapcsolódtak a támadásvezetésbe, ennek következtében azonban fellazult hátsó alakzatuk, amit ügyesen kihasználtak az újpesti csatárok. A 78. percben Bene egyedül ugrott ki, szélvész gyorsasággal száguldott a kapu felé. Mehmet II. keresztezett, a magyar csatár jó ívben emelte a labdát a kifutó kapus feje fölött, a hátvéd azonban közbedobta magát, s róla szögletre pattant a labda. Ezután Szentmihályit tapsolta meg a közönség egy bravúros védésért, majd a 81. percben ismét gólt ért el a Dózsa. Fazekas Benét szöktette, a középcsatár magára vonta a védelmet, Dunai II. elé tálalt, aki most sem hibázott. 1:4. A törökök szemmel láthatólag visszaestek, lassan, sok adogatással szőtték támadásaikat. A lila-fehérek sem erőltették a gyors iramot, Káposztánál volt a labda, amikor az olasz játékvezető a mérkőzés végét jelezte.
   
   Váratlanul érte a hazaiakat a nagyarányú vereség, a Dózsa szép, gólra törő játékát azonban sportszerűen értékelte. Mosolygó arccal keresték fel az újpestieket a Göztepe vezetői, hogy gratuláljanak és a csapatot sokan várták meg a kijáratnál, hogy udvarias tapssal köszöntsék az autóbuszba beszálló játékosokat.
   1969. április 25.
   
   Magyar futball lakoma Izmirben – avagy: az izmiri vásárfia
   
   Lehet, hogy a sok nagy mérkőzés közben hamar elfelejtik majd az újpesti fiúk az izmiri győzelmet. Az is lehet, hogy nem is egyszer még sokkal jobban is játszanak, de a 25.000 izmiri, aki részese lehetett a felejthetetlen 90 percnek, biztosan sokáig fog emlékezni a magyar csapat játékára. Ezt már a mérkőzés után elmondták a török vezetők, megírták – kivétel nélkül – az összes török lapok és a sok millió hallgató számára a hazai rádió helyszíni tudósítója is.
   
   Mi is történt tulajdonképpen ezen a szép nyári (27 C meleg) estén az egykori Szmirnában? Az előzmények közismertek. A Göztepe itthon még nem veszített az idei VVK-ban, sőt, gólt sem kapott. Játszott itt már régebben a Bologna, a régi Vojvodina, az OFK Beograd, a Bayern München, a Roma és még sok más együttes, de legtöbbjük vereséggel távozott, sőt, gólt is alig rúgott. S most jött az Újpesti Dózsa… Bár tudták, hogy jó csapat, ennek ellenére biztos győzelemre számítottak. Sőt, a vérmesebb törökök szerint, itt kellett volna biztosítani a döntőbe jutást.
   Az előjelek nem sok jóval biztattak a mérkőzés előtt sem. A petárdák tucatjainak robbanása közben tízezrek harsogták a hazaiak indulóját, majd a tömeg szavalókórussá átalakulva, mennydörgésszerűen kiáltotta perceken át a hazaiakat buzdító jelmondatot: „Göz,Göz,Göztepe!” És ahogy múlt az idő, halkult a tömeg, megszűnt a petárdák robbanása, a közönség szinte megbűvölten nézte a vendégek játékát. Elfelejtette buzdítani az övéit, s később már a játék élményének hatása alatt az újpestieket tapsolta. Erre bizony példa még az itteniek bevallása szerint nem volt Izmirben.
   Pedig az I. félidőben a sokat tévedő játékvezető alaposan felborzolta az újpestiek idegeit. Ítélt egy 11-est, ami nem volt 11-es, nem adott meg az Újpesti Dózsa javára egy nyilvánvaló büntetőt ( a 16-oson betörő Fazekast két kézzel rántotta vissza Csaglajan, s ennek láttán még a tömeg is felhördült). Aztán jó néhány, a magyarokat sújtó fordított ítélete is bosszantó volt. A II. félidőben azonban már a két sportszerű csapat gondoskodott arról, hogy sípját csak a legritkább esetben használja. Ő is élvezte a játékot, ezt a mérkőzés után elárulta.
   Közel két órával a mérkőzés kezdete előtt kivitte a csapatot a pályára Baróti Lajos, amikor a nézőtér már majdnem tele volt. Nagyszerű idegnyugtatónak bizonyult a csapat kiragadása a szállodai szobák nyomott hangulatából. Ezt a kitűnő húzást több török vezető is megjegyezte, mondván, ilyenre bizony ritkán akadt eddig példa. S ez így is van.
   
   Jött, látott és győzött a magyar csapat, méghozzá olyan imponáló játékkal, amire a török szurkolók, lapok és labdarúgó vezetők sem tudtak már megfelelő dicsérő jelzőt találni. És a II. félidőben a török rádióriporter így vigasztalta hallgatóit: „ Ilyen futballparádét, mint amit az izmiri 25.000 néző láthat, aligha láttak még török honban!” S közben a rendkívül rossz, földes játéktéren Benéék szinte azt csináltak a labdával, amit akartak. Légstoppok, testcseles beugratások, futtában lőtt szöktetések, 20-30 méteres hajszálpontos átadások, cselsorozatok változatát mutatták be az újpesti fiúk, az sem zavarta őket, hogy rajtuk kívül tizenegy hazai labdarúgó is a pályán volt, és győzni szeretett volna.
   -Négy gólt hazai pályán a profi Göztepe még soha sem kapott – mondta a vacsoránál az izmiri labdarúgó-szövetség elnöke.
   Mit is mondhatnék még az izmiri felejthetetlen 90 percről? A mérkőzésről adott telefonjelentésben már sok mindent elmondtam, erről a játékról viszont nem lehet eleget mondani. Inkább a török lapok néhány idézetét és címét szeretném megemlíteni, s úgy gondolom, ez talán mindennél többet mond a remek újpesti győzelemről. Íme az idézetek, amik érzékeltetik, hogy mi is történt április 23.-án a VVK döntőbe jutásért lefolyt mérkőzésen:
   
   „ Ez a futball, ezt nevezik játéknak. Megtapsoltuk a magyarokat. Ezek nem futballisták, hanem ördögök. Ez az igazi magyar rapszódia, ahol a zongorista virtuóz módon játszik. Ezt a gólesőt egy esernyő sem tudja felfogni. Hogy mi lesz a pesti visszavágón? Ha rágondol az ember, szétrobban a feje. Mivel pedig ezt senki nem akarja, a legjobb, ha nem is gondolunk rá. Törökországban ilyen tudású csapat még nem játszott. A korszerű labdarúgást játsszák, s mi boldogok lehetünk, hogy ilyen csapattól tanulhatunk. Amikor akarták, a játékot megállították a szó szoros értelmében. Aztán hirtelen villanásszerűen robbantak, hogy később újra lágyan, szelíden, játékukkal betöltsék az egész pályát. Grosics, Bozsik, Hidegkuti, Puskás óta ilyen futballt nem láttak Törökországban. Vajon mit tudhatnak füves pályán, ha ezen a rossz talajon erre voltak képesek? Tus – 1:4! A magyarok mindent bemutattak, de lehet, hogy nagyon mély érzésűek, vagy szégyenlősek voltak, hogy megelégedtek a négy góllal. Ha egy kicsit büszkébbek lettek volna, akkor minden török játékosra jutott volna egy gól.”
   
   Az Újpesti Dózsa labdarúgócsapata Isztambulból csütörtökön nem tudott hazarepülni, mert az időjárási viszonyok lehetetlenné tették a különgép felszállását. Az újpesti lila-fehérek így csak pénteken délben – előreláthatólag 11-12 óra között – érkeznek a Ferihegyi repülőtérre.
   
   Tus!.. 1-4
   
   A Yeni Asir című török napilap hatalmas, féloldalas címe: Tus!... 1-4. A cím feletti képen Bene ballábas lövését kapta lencsevégre a riporter, amint a bánatosan néző Ali mögött Mehmet és Csaglajan rémült tekintetétől kísérve vágódik a labda a hálóba. A lekicsinyített fénykép és cím is érzékelteti, hogy milyen sikert ért el az Újpesti Dózsa győzelmével Izmirben.
   
   Az Alsancak stadionban elszabadult a pokol. A pályára hajigált petárdák sorozatban robbantak, a közönség biztatása talán Isztambulba is elhangzott: Göz,Göz,Göztepe!... Göz,Göz,Göztepe!...
   Az izmiri VVK elődöntőn pályára lépő Újpesti Dózsa legénysége félve nézegetett körül az arénában: mi lesz itt egy óra múlva, ha elkezdődik a mérkőzés?
   Ilyen lélektani helyzetben jó, ha kéznél van a pszichiáter. Erre a szerepre Bene Ferenc vállalkozott:
   
   -Ha itt egy góllal nyerünk, az felér három Újpesten lőtt dugóval – mondta.
   
   Aztán lőttek négyet és kaptak egyet, azt is tizenegyesből. De lőhettek volna tízet is a holtbiztos helyzetek alapján. Abban, hogy idáig eljutott a Dózsa, az oroszlánrész a nagy zsonglőré, a szakma csínját-bínját kitűnően ismerő Baróti Lajos edzőé.
   Az izmiri közönség kedvence a négy gólon osztozkodó Bene és Dunai Antal lett. Még másnap is egy-egy góljuk volt a beszédtéma városszerte. A lapok egész oldalas áradozásai a magyar labdarúgásról, Törökország minden zugába elvitték az Újpesti Dózsa hírét.
   A szakemberek azért mást is észrevettek.
   
   -Nagyszerű az erőnlétük -, mondta Adnan Süvari, a Göztepe edzője, akinek ez a súlyos vereség, a hírek szerint, könnyen a szerződésébe kerülhet, - technikailag, taktikailag is magasan felettünk állnak. Göröcs vérbeli irányító, aki száguldó ördögöket küld az ellenfél kapuja felé.
   
   Az isztambuli rádió riportere ezt így fogalmazta meg a mérkőzést követő napon. „Göröcsöt másfél órás műsora alapján balettmesternek kívánja szerződtetni az ankarai Nagy Opera”.
   
   A légiút hazafelé nem sikerült valami jól. Az egynapos késés, a végig rázós repülés megviselte a fiúkat. De azért a hangulat vidám, jókedvű volt.
   
   1969. április 26.
   
   Az Újpesti Dózsa labdarúgócsapata pénteken délben fél egykor érkezett vissza Ferihegyre. Baróti Lajos így nyilatkozott: „ Nagyon örülünk a 4:1-nek, a csapat jó játékának. Hazatérésünk, az utazás meglehetősen körülményes volt. Csütörtökön útnak indultunk, egy órát repültünk már, amikor a rossz időjárás miatt vissza kellett fordulnunk. Isztambulban töltöttük az éjszakát. Pénteken reggel 6-kor újra felszálltunk. Szófiában sokat várakoztunk. Elég hosszú volt ez az út.”
   Mindez azonban nem zavarta az újpestieket, mert pénteken 18 órakor ismét ott voltak a Megyeri úton, edzést tartottak. Bene és Zámbó kisebb sérüléssel bajlódik, de ők játszanak vasárnap. Bánkuti lábát viszont tokszalagszakadás miatt gipszbe tették. Baróti azt mondta: azt a csapatot szerepelteti vasárnap, amely Izmirben kezdett.
   
   ns,ks
   
    
2. 
   Giovanni

   # 1

   2010.12.20, 17:04 (szerk.: 2015.06.27, 13:18)

   Göztepe Izmir 1969-ben.
   
   
   
   http://itisthefootball.blogspot.com/2009_08_01_archive.html