hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 5

   2015.07.26, 20:12

   1969. június 10.
   
   VVK döntő szerdán a Megyeri úton
   
   Lord Westwood: Nagy reményekkel jöttünk
   
   Repülőtérről edzésre – A Newcastle United hétfőn a mérkőzés helyszínén – Az Újpesti Dózsa készül a lehetetlenre, a vendégek magabiztosan várják Joseph Heymann sípjelét
   
   Először a BEA menetrend szerinti járata landolt hétfőn délután Ferihegyen: megérkezett a válogatottal Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke és a fogadására megjelent Barcs Sándor – az UEFA alelnöke – társaságában szálláshelyére hajtott. A válogatott Dózsa játékosokat viszont rögtön „ellopta” Farsang Endre, szakosztályvezető és egyenesen a Megyeri úti stadionba vitte.
   
   - Azok, akik vasárnap játszottak, csak fürdőbe mennek – mondta a szakosztályvezető – a többiek viszont ugyanúgy részt vesznek az edzésen, mint akik itthon voltak.
   
   Jóformán még ki sem ürült a váróterem, amikor már a betonon gurult a Newcastle United küldöttségét szállító különrepülőgép. Telve önbizalommal léptek magyar földre Lord Westwood, a klubelnök vezetésével, akinek nyomban a Magyar Rádió mikrofonja elé kellett állnia.
   
   - Nagy reményekkel jöttünk Budapestre és remélem, nem csalódunk – mondta.
   
   Autóbuszba ültek és szálláshelyükre, a Margitszigeti Nagyszállóba indultak. Szinte az egész vendégsereg verejtékezve foglalta el a szobákat, amelyeket ezúttal már az IBUSZ sportutazási szolgálata készített elő számukra. A szép környezetben már az első pillanatokban jól érezték magukat, s bár Lord Westwood az első VVK mérkőzés után azt nyilatkozta, hogy kár a kupát Budapestre hozni, az arcokon látszott – függetlenül a mérkőzés eredményétől – az élmény megéri a repülés fáradalmait. Persze, ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a Newcastle United hétközi turistaútnak tekinti a néhány napot, amelyet fővárosunkban tölt a csapat és a nagyszámú kísérő. Az első mérkőzés óta eltelt időszakot alapos készülődéssel töltötték – amint az angol újságírók elmondották. Ez jelentős előny a tarsolyukban a három gólon kívül is, hiszen az Újpesti Dózsa ugyanakkor – hétfőig – egyetlen közös edzést sem tudott tartani, nem gyakorolhatták azt a játékmódjukat, amely félelmetessé és eredményessé tette a csapatot. Egyébként is azok a fiúk – Bobby Moncur, Ben Arentoft, Wyn Davies, Jim Scott -, akik a legtöbb bosszúságot okozták az Újpesti Dózsa védelmének és a televízió előtt szurkoló millióknak, ugyanolyan jó erőben várják a szerdai mérkőzést, mint két héttel előtte az elsőt.
   Hogy mit várnak a mérkőzéstől? Feltétlenül a VVK elnyerését. Ez kitűnt abból a beszélgetésből is, amelyet Farsang Endre, az Újpesti Dózsa szakosztályvezetője és Joe Harwey folytatott a Nagyszálló halljában.
   
   - Mikor kívánnak edzeni?
   - Hétfőn és kedden este hét órakor, szerdán pedig délelőtt fél tízkor – válaszolt a menedzser.
   - Hétfőn nem tudunk villanyfényes pályát biztosítani, mert még nem egészen kész az újrafüvesített játéktér – mondta Farsang. – Inkább azt tanácsolom, kezdjék fél órával előbb…
   - Nem, nem. Mi nem hőfürdőzni jöttünk ide. Maradjunk a hét óránál, akkor már hűvösebb az idő.
   - Szerdán még forróbb lesz a Stadionban – tréfált Farsang.
   - Én abban reménykedem, hogy nem lesz ilyen meleg és esik az eső.
   
   A többiek is optimisták, noha hangoztatják, hogy az Újpesti Dózsa bizonyára lényegesen jobban játszik majd, mint a St. James Parkban. Ennek ellenére sem választanak különleges taktikát, önmagukat akarják adni. S ha sikerül, szeretnék ugyanúgy rákényszeríteni az újpestiekre saját játékmodorukat, mint a döntő első mérkőzésén. Márpedig ez azt jelenti, hogy a középpályát ismét ki akarják kapcsolni a játékból. Vagyis: hosszan, a tizenhatosra magasan belőtt labdákkal indítják támadásaikat és ott Wyn Davies, a kozmikus magasságokba ugró középcsatár fejeseivel küldi rohamra a Dózsa védelmének réseibe beékelődött társait. Majd meglátjuk, kinek lesz igaza.
   
   - Ezúttal mi szeretnénk a saját felfogásunkat rákényszeríteni ellenfeleinkre – mondta Baróti Lajos. – Valamennyi játékos mindent elkövet szerdán este, hogy a kupát ne kelljen visszavinniük vendégeinknek Angliába.
   
   Az Újpesti Dózsa játékosai valamennyien egészségesek, a hétfő kora délutáni edzésen nagy kedvvel mozogtak. Este viszont az ellenfelek tartottak hangulatos edzést. Bizakodás mind a két oldalon! Ez viszont annak az előjele, hogy szerdán este 20 órakor a Megyeri úton vérbeli kupamérkőzést láthatunk.
   
   Az újpestieknek itthon sem sikerült
   
   A Newcastle nyerte a kupát
   
   Ragyogó első félidő, két újpesti góllal – Baróti álmai öt perc alatt szertefoszlottak – Stílszerűbben játszottak a II. félidőben a vendégek – A felkészülésben mutatkozó előnyt nem tudta ellensúlyozni a lelkesedés
   
   Újpesti Dózsa – Newcastle United 2:3 (2:0)
   Megyeri út, 20 ó., 30.000 néző, V.: Joseph Heymann (Wittenbach,Linden)
   
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Bánkuti-Dunai III.,Noskó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Zámbó.
   Edző: Baróti Lajos
   Newcastle: McFaul-Craig,Burton,Moncur,Clark-Gibb,Arentoft-Scott,Robson,Davies,Sinclair.
   Edző: Joe Harwey
   
   Csere: Sinclair h. Foggon (69p.)
   
   Gólszerző: 1:0 Bene (29p.), 2:0 Göröcs (44p.), 2:1 Bánkuti (46p.-öngól), 2:2 Arentoft (52p.), 2:3 Foggon (70p.)
   
   Szögletarány: 6:5 (3:1)
   
   A VVK döntő visszavágójára háromgólos előnnyel érkezett Newcastle kedden és szerdán isemrkedett a Megyeri úti pályával. A csapat menedzsere, Joe Harwey viszont ünnepelt. A mérkőzés napján töltötte be 50. életévét… Játékosaitól ugyanazt kérte, hogy győzzenek, ezzel ünnepeljék a születésnapját, mint két és fél hete Josef Marko, a csehszlovákok kapitánya, aki ugyancsak a budapesti mérkőzés napján ünnepelt. Akkor volt 45. éves. Marko vágya nem teljesült. Bizony az angolok még 0:2 után is hazavitték a kupát…
   A két csapat majdnem egyszerre érkezett a stadionba. A két öltözőben nyugodt hangulatban találtuk a játékosokat, majd háromnegyed nyolckor előbb fehérben az újpestiek, nem sokkal később fekete hosszú csíkos mezben és fekete nadrágban a vendégek jöttek bemelegíteni, s pontban 8-kor mindkét csapat legjobb összeállításában kezdett a svájci Heymann (Wittenbach és Linden) sípjelére, mintegy 30.000 néző előtt.
   
   Mindjárt az első pillanatban a hazai csapat magával ragadta a közönséget, s ezzel a hangerő is megnőtt. Valódi kupaküzdelem bontakozott ki, amelynek az első 45 percében az Újpesti Dózsa játszotta a főszerepet. A vendégek egyáltalán nem voltak olyan robbanékonyak, mint az első mérkőzésen, sőt, a megújuló Dózsa rohamokat sorozatos szabálytalanságokkal igyekeztek meggátolni. Az első valódi izgalmat a 12. perc hozta, amikor Bánkuti 30 méteres bomba szabadrúgását szögletre ütötte McFaul. Néhány perccel később egy Fazekas – Bene alakítás után az újpestiek középcsatára fölé fejelt. A 19. percben Fazekas – Zámbó adogatás gördült végig a pályán, amelyet a newcastlei rém, az első mérkőzés két góljának szerzője, Moncur robbantott szét. Ez a fiú most is ragyogóan játszott, hol a védekezésben, hol a támadásban segédkezett. A 24. percben Göröcs – Fazekas – Bene adogatás következett. Aztán újabb Göröcs – Bene – Dunai II. támadás gördült végig, a tavalyi gólkirályt alig valamivel a 16-os előtt ollóba fogták. A kiválóan bíráskodó svájci bíró, aki itt a Megyeri úton búcsúzik a pályafutásától, nyilvánvaló szabadrúgást ítélt, amelyet Bene kétszer egymás után a sorfalba lőtt. A 29. perc hozta meg a várva várt törlesztés első pillanatát. Noskó egészen hátulról ugratta ki fedezettársát, Dunai III.-at, aki a bolyba lőtte a labdát, Dunai II. átlépte és Bene a jobb oldalra kissé kisodródva, egészen nehéz szögből remek gólt lőtt. 1:0. A továbbiakban váltakozó szerencsével folyt a játék, amelynek jellemzője, az angolok csak néha-néha jutottak át a felezővonalon. A 44. percben egy Dózsa támadás alkalmával Bene elvesztette a labdát, de az angol védőkről Göröcs elé pattant, aki valódi Göröcs alakítással kicselezte az egész angol védelmet, és noha baloldalra kisodródott, mintegy 6 méterről remek gólt lőtt a hiába vetődő McFaul hasa alá. 2:0. Az utolsó percben Zámbó szabadrúgása után Dunai II. fejese okozott egy kis izgalmat, és McFaul ismét remekül védett, ezúttal szögletre.
   
   A második félidő rosszul kezdődött az újpestiek számára. Mindjárt az első percekben angol támadás gördült végig a pályán, amelyet csak közvetve tudtak hárítani az újpesti védők. A baloldalról beívelt szögletet a Dózsa védők röviden szabadították fel, Sinclair ismét belőtte a labdát a 16-oson belül helyezkedő bolyba, Davies tovább adta, Szentmihályi rajtolt a labdára, Moncur lőtt, de Bánkuti közbenyúlt és lábáról pattant a hálóba. Öngól! 2:1. Váltakozó támadásokkal folyt a játék. Az 52. percben újra az angolok lendültek előre, Robson a 16-osról lőtt, lövése lepattant a védőkről, a magasan ugró labdára az előrefutó Arentoft időben érkezett és 10-12 méterről kapásból, félmagasan a kapufa mellé lőtt. 2:2. A Newcastle olykor 10 emberrel védekezett, csak a vöröshajú Davies volt elöl, de a fekete-fehér mezes vendégek, mint valami ördögök, villámgyorsan zárkóztak fel az egyszer-egyszer kialakuló támadásukhoz. Az 57. percben Noskó – Dunai II. – Bene akció végén a csatár lövését McFaul védte. A 60. percben Göröcs ragyogó cselsorozat után indította Fazekast, a fiatal szélsőt ketten is lökték, ő mégis lőni tudott – fölé. Egymást érték a Dózsa szögletek. A kapus mellett 9 newcastlei játékos volt a 16-oson belül. A 69. percben cserélt az angol csapat, méghozzá nagyon jól. A balszélre beállt Foggon ugyanis a következő percben Káposzta és Solymosi között ugrott ki, már a 16-oson belül járt, mikor nagy lövést eresztett meg. Szentmihályi csak kiütni tudta a labdát, a berobbanó szélső közelről bevágta a Newcastle vezető gólját. 2:3. Két newcastlei támadás lesen akadt el, a vendégek viszont, ha másképp nem ment, szögletre szerelték a most már az egyenlítésért küzdő újpestiek támadásait. A hajrában mindjobban kidomborodott a pihent angolok frissessége. A támadásban és a védekezésben egyaránt, ha kellett, emberelőnyben voltak. A 83. percben középen futó újpesti támadás végén Dunai III. 20 méterről erősen lőtt, a kapus verve volt, a labda azonban a jobb kapufáról visszapattant Bene elé, aki az oldalhálót találta el. A mérkőzés további részében az eredmény nem változott, váltakozva hol a vendégek, hol a hazaiak támadtak.
   
   Nem sikerült, amit Baróti Lajos kitervelt: 45 percig tudta az Újpesti Dózsa a tőle megszokott, szellemes játékot nyújtani, ami ellen a szigetországiak nem találták meg az ellenszert. A II. félidő elején azonban a hirtelen és váratlanul bekapott első gól nagy zavart keltett, amely később sem oldódott fel. S aztán jött a második gól, s ezzel teljesen knockoutolták a newcastleiek a lila-fehéreket. A Newcastle United szerdán este is jobbnak bizonyult az Újpestnél. Ezt elsősorban nem nagyobb játéktudásának, hanem a jobb felkészülési körülményének, valamint a célravezető játékuknak tulajdonítható. Túl a bajnokságon, csak a kupára koncentrálhattak, amíg az újpesti játékosok zöme a válogatottban szerepelt, jóformán alig tudtak közösen gyakorolni. Szégyenkezni nincs miért az újpesti fiúknak. Lelkesen küzdöttek, de a labdarúgásban olyan is van, hogy az ellenfél győz, mert az ellenfél jobban tud alkalmazkodni a játékban hirtelen adódó szituációkhoz, jobban tudja kihasználni, a csak egy-egy pillanatig kínálkozó réseket. A mérkőzés végeredményben – bár ezt kettős vereség után furcsa állítani – nem a Megyeri úton, hanem Newcastle-ben veszett el. A háromgólos előny olyan pszichikai pluszt adott, amelyet a Dózsa a második 90 percben képtelen volt behozni. Az egyéni bírálat ilyen mérkőzés után szinte felesleges. Az I. félidőben az egész lila-fehér csapat remekül játszott, a II. félidőben is akartak, hogy nem ment, nem csak rajtuk múlott. A Newcastle-ből elsősorban a két játékmester jeleskedett ismét, Gibb és Arentoft, de újra felnőtt melléjük a csapatkapitány Moncur, Davies, Scott és a kapus, McFaul, aki ezen a napon a két gól ellenére is remekül védett.
   A mérkőzés után Heymann hármas sípjele után az angolok a boldogságban úsztak. A balszélső Foggon letérdelt a földre, folytak a könnyei, majd Sir Stanley Rous, a VVK bizottság elnöke, a közönség elismerő tapsaitól kísérve átadta Moncurnak a kupát. A Vásárvárosok Kupáját tehát egy éven belül már másodszor vitte el angol csapat a magyar fővárosból. Az angol játékosok a kupával kezükben a közönség ünneplésétől kísérve tiszteletkört futottak a stadionban.
   
   Sir Stanley Rous, a VVK bizottság és a FIFA elnöke: Nagyszerű mérkőzés volt, 2:0 után erre nem számítottam, de ez nem volt más, mint az első döntő ismétlése, Newcastle labdarúgásának forradalma. Még most sem akarom elhinni, hogy Moncurnak adtam át a kupát.
   
   Joe Harwey, a Newcastle menedzsere: Az I. félidőben nagyszerűen játszott a magyar csapat. A II.-ban megtorpantak és ezt sikerült kihasználnunk. A Dózsa a legjobb külföldi csapat, aki ellen mi valaha is játszottunk.
   
   Baróti Lajos, az újpestiek edzője: Öt perc alatt sajnálatosan minden reményünk szertefoszlott. Erre, hogy 2:0 után vesztünk, nem számítottam.
   
   
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 4

   2011.05.10, 14:47 (szerk.: 2018.02.04, 08:38)

   
   
   
   forrás:
   http://cgi.ebay.co.uk/1969-FAIRS-CUP-FINAL-UJPESTI-DOZSA-v-NEWCASTLE-UNITED-/170637874490?pt=UK_Sports_Memorabilia_Football_Programmes_ET&hash=item27bacf553a
    
3. 
   admin pirospont

   # 3

   2010.11.15, 12:21

   adatok (mez, címer) a VVK győztes Newcastle-ről
   
   http://www.toffs.com/invt/1165
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2010.11.15, 12:19

   The first club badge which Newcastle United wore on their shirts was the coat of arms of the city of Newcastle upon Tyne which was worn as standard from 1969—1976, though it had been worn on previous occasions far earlier especially in FA Cup finals.

   
   forrás:
   http://en.wikipedia.org/wiki/Newcastle_United_F.C.
    
5. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.08.04, 22:10

   A Newcastle United 6-2-es összesítéssel megnyerte a Vásárvárosok Kupáját.