hozzászólások

1. 
   ingersheim

   # 2

   2020.11.08, 10:08

   - A '81-es dél-amerikai túrán nem játszhattam azon a mérkőzésen, mégis örök élmény számomra: a Boca Juniors volt a válogatott ellenfele, s pályára lépett az argentínoknál Diego Maradona is. Huszonegy évesen már azt csinált a pályán s azon kívül, amit akart, király volt! Egy szállodában laktunk a csapatával, s feltűnt, hogy a barátaival állandóan a hotel bárjában mulatozott hajnalig. Az utcára ki sem tudott menni, olyan népszerűségnek örvendett.
   Ellenünk meg úgy játszott, akár egy ördög. Egyszer sem tudtuk leszerelni, hiába írta itthon az újság Garaba Imiről is, hogy Maradona-ölő. Nemcsak ő, senki sem tudta elvenni tőle a labdát. Akár a tűzgolyó, úgy pattogott, száguldozott közöttünk. Már akkor, a lelátón ülve megmondtam: kevés olyan labdarúgó van, aki ennyit tudna ebből a sportágból, mint ő. Pedig hol volt még számára a csúcs...
   

   
   
   Szigeti Csaba: PÁSZTOR
   
   Pásztor valamiért a Boca Juniorsra emlékezett.
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2010.07.28, 18:50

   A válogatott 1981 elején tengerentúli túrára készülődött (akkoriban még válogathattak is a lehetőségek között… ), végül Argentínába utazott a keret, ahol újabb hatalmas pofonok érték:
   2-1-es vereség az Independiente-től és a River Plate-tól, megalázó 0-3 a nem nagyon híres (…) Talleres Córdoba-tól és egy sovány döntetlen az Argentinos Juniors (és Maradona!) ellen. Íme a torna végeredménye, még ránézni is rossz:
   
   
   
   1. River Plate 4 3 1 0 7-2 7
   
   2. Independiente 4 3 1 0 8-4 7
   
   3. Talleres (Cordoba) 4 1 1 2 4-5 3
   
   4. Argentinos Juniors 4 0 2 2 1-4 2
   
   5. Magyarország 4 0 1 3 2-7 1
   
   Ezek után talán meglepő, hogy a fenti kudarc-sorozatnak hatalmas pozitív szerepe van abban, hogy a magyar válogatott részt vett az 1982-es VB-n, pedig mégis ez a helyzet. A túra után a csapat törzstagjai, de különösen az addigra már vitathatatlanul a magyar labdarúgás legkiemelkedőbb játékosa: Nyilasi, gondoltak egy merészet és leültek beszélgetni a szakvezetéssel. A lényeg: szép dolog a fiatalítás és az új emberek kipróbálása, de a rutinos, és addigra már idegenlégióskodó profikat nem lehet nélkülözni.
   
   Ami a legmeglepőbb: a Mészöly-Mezey páros felismerte, vagy csak ráérzett, hogy valamit tenniük kell és ez a valami – végső esetben – lehet akár az is, amit a játékosok javasolnak. Felkerekedtek hát és megnézték Fazekast, Müllert és a többieket, és ámuldozva tértek vissza. „Ha Sanyi így játszott volna a Fáy utcában, a szurkolók már diadalkaput ácsoltak volna neki” valami ilyesmit mondott Mészöly, miután megnézte pl. Müllert Belgiumban. Amikor aztán tavasszal a válogatott edzőmérkozést vívott az Austria Wien-nel, fokozott várakozás előzte meg, nemcsak a szurkolók, hanem maguk a játékosok és a vezetők részéről is, hogy vajon hogyan teljesítenek a légiósok.

   
   
   forrás:
   http://orulunkvincent.blog.hu/2009/10/15/a_magyar_foci_utolso_nagy_korszaka_v