hozzászólások

1. 
   lattila2

   # 1

   2017.10.14, 09:00

   Komlói Bányász- Marcali 0-2 (O-O)
   400 néző. V.: Saskőy
   Komlói Bányász: Gerstenbrein - Fodor, Augustin, Sontra - Luthár, Beregszászi, Bozai, Méhn, Geisz - Müller, Kolesánszky Edző: Gyurina József
   Marcali: Németh - Nagy, Salamon, Kovácsevics, Horváth Cs. - Farkas (Ábrahám, 63. p.), Csehi, Lukács (Máté, 55. p.), Fonnyadt - Csikvári, Piri (Tolnai, 88. p.). Edző: Menczeles Iván.
   45. p.: Kovácsevics tört kapura a jobb oldalon, Fodor a 16-oson belül rossz ütemű becsúszással szerelte. Lukács nagy lendülettel futott neki a 11-esnek, majd a jobb kapufa tövét találta telibe. 63. p.: Gerstenbreinről egy különben nem túl erős lövésből éppen Piri lába elé pattant a labda, ő pedig megörülve az ajándéknak, két méterről, laposan a kapu közepébe bombázott (0-1).
   89. p.: Sontra a 16-oson belül kézzel (bár leszorított helyzetben) ért a labdához, a megítélt büntetőt Csehi a háló bal oldalába bombázta (0-2).
   Gyurina József még a találkozó előtt kijelentette, hogy ezúttal az esélytelenek nyugalmával lépnek pályára, és lám, az első percekben a marcali támadások szorításában a hazaiak valóban esélytelennek tűntek, és tényleg csöppet sem nyugtalankodtak... Ám a Bányász-játékosok hamar fölmérték, hogy a vendégrohamok a pontos befejezések híján nem sokat érnek, úgyhogy ezen a találkozón végre nekik is lehet keresni valójuk.
   Neki is bátorodtak, ám a két ígéretes helyzet ezen az oldalon is kihasználatlan maradt. így, bár a Marcali azt a szívességet is megtette, hogy büntetőt hibázzon, nem sikerült a komlói előny megszerzése.
   A folytatásban kiegyenlített, bár sok hibával, pontatlan labdákkal, esés-keléssel telt az idő, a sereghajtó továbbra sem játszott alárendelt szerepet a följutásra törekvő vendégekkel szemben, de a gólokat megelőző két egyéni hiba eldöntötte a találkozó kimenetelét.
   Gyurina József:- Csapatunk nagy akarással, időnként elfogadható játékkal tudása legjavát nyújtotta. Ez most erre volt elég.
   Menczeles Iván :- Tudtuk, hogy nehéz meccs elé nézünk, de hogy ennyire, arra nem számítottunk. A győzelem az egyetlen örömünk.

   
   Forrás: Új Dunántúli Napló, 2000-09-18