hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 1

   2024.05.06, 18:53

   Bocskai—Hungária 2:1 (0:0)
   Egészen más eredmény is kialakulhatott volna az irreális talajon
   Góllövő: Dudás, Teleki, Eőry
   Hungária-út, 1500 néző. Bíró: Viczenik.
   Bocskai: Alberti — Vágó, Janzsó — Palotás, Gyulay, Keviczky — Markos, Vincze, Teleki, Eőry, Dóczé.
   Hungária: Ujváry — Mándi, Kis — Egri, Sebes, Semsei — Opata, Cseh, Turay, Dudás, Szabó III.
   KEMÉNYRE FAGYOTT PÁLYA
   fogadta a csípős téli hidegben gyéren érkező közönséget. A pénteki havat lekaparták a gyepről s a talaj simasága ellen semmi kifogás sem eshetett volna, ha nem jön a fagy, így azonban helyenként inkább jégpályához hasonlított a talaj, mint futballgyephez.
   TARTALÉK BALSZÉLSŐVEL
   áll fel mind a két csapat. A megoperált Titkos helyett Szabó III. játszik a Hungáriában, a Bocskai Dóczéval tölti be Hevesi helyét.
   A Hungária választ. Érdekes, hogy az enyhén fújdogáló széllel - szemben! A Bocskai kezd s a felettébb síkos pályán óvatosan alakul ki a játék. A Hungária frissebben játszik elejétől fogva. Opata előtt hamarosan kialakul az első helyzet, de a szélső próbálkozása (jobbszélről ballal akart lőni) nem sikerül.
   SEBES VEZÉRLETÉVEL
   a Hungária-balfsor nyomja előre a csatársort és Szabó III. beadása nyomán kínálkozik is a kitűnő alkalom, de belül rendre elcsúsznak a kék-fehér csatárok. Nagyon „korcsolyáznak” a fiúk. Főleg a kapusok indulnak el nehezen s a nézőtéren a szakértők hamar ki is adják a jelszót: lőni, lőni, mihelyt lehet, mert a bizonytalanul mozgó kapusok mellett minden lövésből gól lehet, feltéve, hogy - kapura megy.
   HAZAADÁSOKBÓL
   itt is, ott is egy-egy szöglet keletkezik, éppen azért, mert a kapusok lekésnek a kapu mellé kacsázó labdáról. Ijedezik a Hungária-tábor, amikor Markos ívelt beadása — a 6. percben — észrevehetőig meglepi Ujváryt s feje fölött — éppenhogy elcsúszik a túlsó kapufa mellett.
   A 11. perc:
   MINTAAKCIÓT
   hoz: Egri—Opata—Cseh—Turay úton simán jut el a labda a 6-osig, s ott Turay (minden más talajon) holtbiztos helyzetben lecsücsül. Nagyon biztatóan támad azonban tovább is a Hungária. Dudás szépen lő a 16-osról , Alberti helyett csak a
   KAPUFA
   ment. A Hungária jóval veszélyesebb, mint az unott-bágyadt Bocskai Opata lő, de most sem jobban, mint előbb. A 19. percben jut először komolyan szóhoz a Bocskai: Telekinek eszébe jut, hogy balszárny is van a világon s rögtön itt a helyzet, de Eőry nem elég önzetlen s bár Dóczénak sokkal jobban jönne lábra, szeleburdian ő lövi s pontosan Ujváryba talál, elég közelről.
   A síkos talaj humorról is gondoskodik. Cseh lő, Alberti elindul a lövésért, de megcsúszik s tehetetlenül nézi, hogy - a labda a kapu mellé megy. Nem tudott volna beavatkozni ... Húsz perc után
   ÉLÉNKÜL A BOCSKAI
   Dóczé jól ad be és Markos kapásból, közvetlen közelről a szerencsése, de feltétlenül stramm Ujváry öklének bombázza a labdát. Három Bocskai-korner izgatja a kék-fehér kedélyeket (s jelzi, hogy a Bocskai már komolyabban veszi a dolgot), de utánuk
   ÚJRA
   A HUNGÁRIA JÖN
   s övé a félidő utolsó tíz perce. Turay szabadrúgása ígér (a fentebb vázolt talajviszonyokra való tekintettel) eredményt, de a Bocskai-sorfal megteszi kötelességét s a bomba nem jut Albertiig. Csehnek még remekebb helyzete akad, de addig cselez, amíg el nem szedik tőle a labdát. Nem megy a Hungáriának, semmi nem megy. Dudás lövése emberbe akad, Sebes félre lő. (Még a fedezetnek sem megy a lövés ? ...) A 36. percben
   HAJSZÁL HIÁNYZIK
   a Hungária-gólhoz, a 36. percben Szabó III. hamis lövést perdít a balsarokra , Alberti épphogy az ujjai hegyével tolja ki oldalt. Megint Szabó III. támad és jól ad a kapu elé, Turay fordulásból akar belevágni, de (hála a talajnak!) a lövés a Bocskai-kapu helyett — a magasságos mennybe száll. (A kék-fehér sóhajok szintén!?) Még két szögletet ér el a Hungária, aztán néhány rossz Bocskai-támogatás következik és vége a félidőnek.
   A Hungária — mintha fogott volna rajta a szünetbeli utasítás, remek lendülettel kezdi a II. félidőt. A Bocskai-védelem még magára sem eszmél, mikor bent van a gól (egy félpercen belül): Cseh viszi előre a labdát, Turay átvenné a passzt, de elugrik tőle, tovább, balra - s kitűnően jön lábra Dudásnak, az összekötő a 6-osról be is vágja laposan a jobb sarokba (0:1).
   A Bocskai még erre az ébresztőre sem hajlandó tágítani a sablontól s bizony meddő is.
   GYULAY AZ ELSŐ,
   aki rájön a helyes stílusra: a 8. percben kivág egy labdát a balszélre, Dóczé gyorsan játszik vissza középre s
   a labdával kiugró Telekit hiába nyomja (kézzel is) Kis, a center a 6-osig fut s ott a hátvéd és a kapus között a hálóba gurít (1:1).
   Most kezd okosabban játszani a Bocskai. Még Teleki is belátja, hogy nem rossz olykor az a hosszú labda. Lendületesebb is lesz a Bocskai csatár játéka s az eredmény sem késik soká! A 15. percben Kis nem tudja akasztani Markost,
   a szélső beadását Teleki (végre helyesen!) továbbítja Eőrynek, a balösszekötő még kicselezi Mándit s 12 méteres, jól helyezett lövése a vetődő Ujváry ökléről a jobb külső hálóba vágódik (2:1).
   A Hungária erősít, de az egyre higgadtabban és most már okosan is játszó Bocskai továbbra is veszélyesebb. Alberti és Vágó összefutása ugyan nagyszerű helyzetet kínál a Hungáriának, de Dudás egy gondolattal lekésett a gazdátlan kapu előtt ugráló labdáról. Parázs debreceni roham a válasz: a végén Markos kapásból Ujváry kezébe adja a labdát.. (Egy Mándl-hazaadás sem lehetett volna jobbindulatú.)
   HUNÁGRIA-ELLENROHAM
   kornert hoz. Nagyon változatos most a játék. Jól küzd mind a két csapat, de a védelmek jobban állnak a lábukon, mint a csatársorok. A közönség is élénken együttműködik a hullámzó játékkal. Zeng a „Hajrá Bocskai” és a „Hun-gá-ri-a”. Aztán, mikor
   MÁR CSAK TÍZPERC
   van hátra, az egyenlítő gól csak nem akar megszületni, elégedetlenkedni kezd a Hungária-tábor. A csatárokat szapulják. Erre — a 38. percben — Cseh kimegy a jobbszélre s Opata meg a másik két belső középen szintén percenkint helycserézik.
   A BOCSKAI 11 EMBERREL VÉDEKEZIK
   s — jól védekezik. Dudás oldalról nagy lövést küld a kapufa mellé, de Alberti bravúrosan vetődik s kornerre öklöz. Egymásután három kornert rúg a Hungária, a harmadikat Vágó fejeli ki a kapuvonalról. Nagy az izgalom, mert a Hungária most komolyan harcol az egyenlítő gólért. A 44. percben Szabó III. kitör, a 6-os sarkán Vágó érkezik oldalról és — repül a csatár.
   —11-ES!!!
   — kiáltja egy emberként a Hungária-tábor, de Wiczenik nem lát szabálytalanságot és továbbot int. Felgerjed erre a sok csalódott szurkoló, aki előtt már felcsillant a kiegyenlítés reménye s bizony csőstül száll a sértegetés Wiczenik felé. Ő erre fütyül (a Bocskai-játékosok már gratulálnak egymásnak), de kiderül, hogy még nincs vége, a bíró csupán azért tart szünetet, hogy a közönséget csendre kényszerítse s a rendőrséget beavatkozásra szólítsa fel. A szünet miatt.
   HOSSZABBÍT A BÍRÓ,
   de egy külső hálót ért Cseh-szabadrugáson kívül már nem történik semmi nevezetes. A teljes csapatával védekező Bocskai tartja az eredményt.
   Közben az öltözők bejárójánál „erős kordont” vezényel a rendőrtiszt, kihúzzák a vasrácsot s rendőrök és rendezők egyaránt résen állnak, mert botrányszag terjeng a levegőben.
   VICZENIK FELHEVÜLTEN TART AZ ÖLTÖZŐ FELÉ, látszik rajta, hogy szörnyen felháborította a sértegetések özöne. A tribünről újabb sértések (sőt köpések is!) szállnak felé, mire Viczenik megáll a bejáróban és rámutat egy nézőre:
   — Ezt az urat tessék igazolni! Legalább egy lakoljon a többiért! (Aztán egészen tűzbe jön.) Én nem nyerek meg egy mérkőzést sem! Én nem csalok, én nem pénzért bíráskodom! Ezt érdemlem meg azért, hogy önzetlenül és sportszerűen dolgozom a sportért!?
   Még a tribün alatt is dühösen kiabál a bíró. Dühösebb, mint a Hungária-szurkolók, pedig azoknak is fáj nagyon a meg nem adott 11-es...

   
   Nemzeti Sport, 1933. december 4.