hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 2

   2022.04.07, 23:51

   VAC: Hollós— Singer, Gross— Móra, Weiss, Klopfer— Jocke, Kövess, Breyer, Boros, Engel.
   III. ker.: Neuhaus— Szabó, Harrer— Steinfeld, Kléber, Kovásznay— Pless, Horváth, Palcsek, Skarek, Schwitzer.

   ,
   Nemzeti Sport, 1922. december 4.
    
2. 
   seamandarin

   # 1

   2022.04.07, 23:49 (szerk.: 2022.04.08, 10:58)

   III. ker. TVE - VAC 0:0
   
   Határ-utcai pálya, 1000 néző
   Bíró: Kiss Tivadar
   
   Keményre fagyott, göröngyös talajon játszotta le utolsó mérkőzését a két csapat. A hó teljesen befedte, s kiismerhetetlenné tette a pályát. Ennek ellenére is, — ha leszámítjuk a két csatársor gólképtelenségét, — azt mondhatjuk, hogy érdekfeszitő, izgalmas helyzetekben bővelkedő játékot láttunk a két csapattól.
   
   Az eredmény az utolsó másodpercig kétes volt. Az eldöntetlen a két halfsor játéka közti különbségből adódott A VAC kitűnő halfsora előtt működő csatársor nem volt veszélyes; viszont a III. ker. jóképességü csatársora főként a teljesen csődöt mondott halfsora miatt nem tudott eredményt elérni.
   
   A III. kerület halfsorát még soha sem láttuk olyan rosszul játszani, mint a tegnapi mérkőzésen. A csatároknak, ha labdát akartak kapni, maguknak kellett hátramenniök érte. Még igy is különösen a II. félidőben, nagyon meleg helyzeteket teremtettek a VAC kapuja előtt s ha történetesen a VAC uj kapusa nem véd olyan kitünően és a III. ker. csatáraiban csak valamivel több találékonyság van, meg is nyerik a mérkőzést. A halfsor gyengesége fokozott munkát jelentett a védelemre, de a III. ker. védelme, mint mindig, ezuttal is biztos volt a dolgában.
   
   A VAC legjobbjai viszont éppen a halfok voltak. Fáradhatatlanul dolgoztak, mindenütt ott voltak, s az első félidőben teljesen felőrölték a III. ker. csatársorának támadásait. A VAC halfsora mögött kitűnő, megbízható védelem áll; csatársora azonban — hiába változtatták a játékosok a helyeiket — nem tudta kijátszani azt a formát, mellyel már néhány szép győzelmet arattak az őszi szezonban. Talán az okozta a bajt, hogy a csatárok nem értették meg egymást és mindegyikük önmagára játszott Ezenkívül szokatlanul sokat foultolgattak is a VAC csatárai, ami azután megint csak hátrányára volt egyébként is gyenge teljesítményüknek.
   
   Egyénileg kivált a III. kerületben Szabó, akiről meg kell állapítanunk, hogy — Vogl II. mellett legészszerübben, legnagyobb önfeláldozással és lelkesedéssel játszó hátvédünk. Harrer az első félidőben tul merev volt, a második félidőben méltó partnere volt Szabónak. A halfsorban senki nem állta meg a helyét, a csatársorban Palcsek, Horváth és Pless játszottak időnkint elfogadhatóan.
   A VAC-nál először védett az I. csapatban a volt BEAC ifjusági Hollós teljes sikerrel. A hátvédek közül ma Grosz volt a jobbik, erős, bátor játékos. A halfsorban Klopfer az I. félidőben a mezőny legjobb embere volt. Könnyen fogta a Skwarek— Schwitzer párt és szép labdákat adott a csatároknak is. Csupán a nagyobb állóképesség hiányzik még belőle. Weiss a II. félidőben dolgozott szépen, az I. félidőben kényelmesen mozgott. A csatársorban Boross játszott jól, Englnek volt egy pár sikerült lefutása és nagyon sok foultja.
   
   Az 1- félidőben megoszlanak a támadások, épen ugy, mint a kapu fölé és mellé lövések. A játék gyors, hullámzó, a csatársorok hosszan elöreadott labdákkal dolgoznak, ami már magában véve is valamire való védelem mellett egyik biztos módja az eredménytelenségnek.
   
   A II. félidőben már inkább a III. ker. csatárait látjuk frontban, s bár VAC támadások sem ritkák, lassankint III. kerület fölény alakul ki. Többször tiszta helyzetben közvetlen kapu előtt hibáznák a csatárok. Az eredménytelenség mindkét csapat tagjait idegessé tette, ami többször heves összeütközésre vezetett.

   
   Sporthirlap, 1922. december 4.