MTK - MAC 2 : 0
I. osztály 1912/1913
I. osztály 1912/1913: összes
mérkőzés
játékvezető :
Langfelder Ferenc
nézőszámok:
- Sport-Világ: 3.000
- Sporthírlap: 3.500
MTK | MAC |
---|---|
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
meccstörténelem
- 1923.05.13 MAC - MTK 1-3
- 1922.09.17 MTK - MAC 4-0
- 1922.03.05 MTK - MAC 2-1
- 1921.09.04 MAC - MTK 0-1
- 1921.05.22 MAC - MTK 2-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
(Hungária-uti pálya.) Magyar csapatok bajnoki mérkőzését még ritkán előzte meg oly nagyfokú érdeklődés, mint a Magyar Testgyakorlók Körének a Magyar Athletikai Clubbal való találkozását. Nem annyira a bajnoki listán való helyezési kérdés tolult előtérbe, bár az is nagy mértékben hozzájárult a hangulat kiélesitéséhez, hanem inkább a küzdő felek előző évi mérkőzései folyamán történetesen előadódott kellemetlen inczidensek emléke váltotta ki a csapatokból és közönségből egyaránt a mutatkozó ideges várakozást. Jelentős szerepet játszott még ennek az állapotnak az előidézésében az a körülmény is, hogy a MAC a Testgyakorlók két beteg játékosának a hiánya révén teljesen egyenrangú riválisnak ígérkezett, sőt sokak szerint a rendkívül feljavult atlétacsapat mint a match favoritja indult a küzdelembe.
A mikor a csapatok a pályára lépnek, zugó tapsvihar és hangos éljenzés fogadja őket s a mérkőzés első perczeit szinte bántóan ünnepélyessé tevő szokatlanul nagy csend teljes mértékben mutatja a publikum felcsigázott érdeklődését. A bevezető akcziók vésztjóslók az MTK-ra, a sárga-kékek erőteljes támadásokat vezetnek s ugyancsak sűrűn forog veszélyben a Testgyakorlók kapuja, Utóbbiaknak a csatársora nem is jut labdához, és a MAC künnlevő kisded tábora szinte ujjongva várja a remélt s bekövetkezni látszó meglepetést, az MTK-nak saját pályáján való leveretésót. Az első perczek csalóka reményét azonban csakhamar felváltja a match igazi képe és állandó jellege: az MTK jut fölénybe,
S most jön az igazi meglepetés. A Testgyakorlók, felismerve az ellenfél addig csak képzelt, de most már tényleg igazolt erejét, összeszedik minden tudásukat és legjobb napjaikra emlékeztető bravúros akcziókkal zavarba hozzák a kissé elbizakodott atlétákat. Azok egy ideig állják a nem várt meglepetést, majd tért engedve, mindinkább hátrálnak, s a vég a teljes összeroppanás. Derekasan küzdöttek, megtettek minden lehetőt, de a túlerő előtt meg kellett hajolniok; a MTK vasárnapi játéka pedig a saját vélt s remélt erejét is túlhaladta: túlerő volt. A sárga kékek veresége nem szégyen a MÁC-ra, de az adott körülmények között dicsőség az MTK-ra nézve.
És most lássuk a csapatokat !
A győztes csapatból hiányzott a csatársor teljes jobbszárnya, éa azt a pehelysúlyú Klement—Rácz pár helyettesítette, tegyük hozzá : meglepő ügyességgel. Egyénileg természetesen éppen könnyűségük miatt alig produkálhattak valamit, bár Rácz ebben a tekintetben is jelesül állta meg helyét, de az összjáték helyes kialakulásában nagy részük volt. Mind a kettő fejlődésképes játékes s különösen Rácztól várunk idővel elsőklasszisu játékot. Hosszú szünet után s az idén először ismét, szerepelt Szántó a csatársor balszélén, s agilitásával nagy hasznára volt csapatának. Lane ezúttal is kitűnő volt, de korántsem produkálta azt a nagyklasszisu játékot, a mivel a múlt héten annyira kitüntette magát. Kertész I. játéka is elfogadható volt. A fedezetsorban újból játszott, a betegségéből felépült Bíró Gyula, még pedig igen jól. Ellinger is agilisán dolgozott, de a legjobb a három fedezet közül Vágó volt, a ki Bodnár érvényesülését teljesen lehetetlenné tette nagyszerű halfjátékával. A védelemben az abszolút fairül játszó Révész briliáns játéka emelkedett ki, de Csüdör és Knapp is kifogástalanul végezték a feladatukat.
A MAC csapatában éppen a csatársor munkája, a melytől pedig a legtöbbet vártak, mondott csődöt. Bodnár eleinte óriási agilitásával és gyorsaságával néhány remek támadást vezetett, de támogatás híján nem tudott érvényesülni. Partnerei, a másik négy csatár igen gyengén, messze rendes formájukon alul játszottak. Á fedezetsor jól állta meg helyét, Fodor és Tóth a munka oroszlánrészét végezték és kitűnő segítőtársuk volt a közvetlen védelemben Kehrling.
A győzelmet jelentő goalókat az első félidő utolsó perczeiben szerzi meg az MTK: az elsőt Rácz, a másodikat Lane rúgta s mind a kettő bravúros játék eredménye.
A mérkőzést Langfelder Ferencz kiválóan vezette s elsősorban az ő érdeme, hogy az izgatott hangulatban meginduló mérkőzés nem durvult el.
Az Újság 1913 március 4.
Pesti Napló, 1913. március 4.