Budapesti AK - Budapesti TC 0 : 0
I. osztály 1912/1913
I. osztály 1912/1913: összes
mérkőzés
nézőszámok:
- nela: 5.000
- Sporthírlap: 6.000
Budapesti AK | Budapesti TC |
---|---|
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
meccstörténelem
- 1921.02.27 Budapesti TC - Budapesti AK 0-0
- 1920.10.10 Budapesti AK - Budapesti TC 0-1
- 1920.05.08 Budapesti AK - Budapesti TC 0-0
- 1919.09.21 Budapesti TC - Budapesti AK 3-1
- 1919.06.09 Budapesti TC - Budapesti AK 2-1
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
( Üllői-uti pálya.) Goal nélkül végződött a mérkőzés, a mi éppenséggel nem annak a bizonyítéka, mintha a csatársorok goalképtelenségben szenvedtek volna, hanem inkább a védelmek kitűnő munkájának a dicsérete.
A Budapesti-csepeli Atlétikai Klub régen, vagy talán sohasem szerepelt oly erős összeállításban, mint tegnap. A BAK csapata valósággal feltűnést keltett összeállításávál. A szenzáczió erejével hatott Károly Jenőnek, a BAK-ból a Magyar Testgyakorlók Köre részére átigazolást kérő s az MTK nemzetközi mérkőzésein állandóan szerepelt kitűnő középfedezetnek a játéka. Károly meglepetésszerű szereplésének a körülményeivel a sportrovat más helyén részletesen számolunk be, annyit jegyzünk csak meg, hogy Károlynak a BAK-ban való játéka a válogatott csapat mai összeállításával kapcsolatos. Magáról, Károlynak a játékáról most is csak azt állapithattuk meg, a mit különben régóta tudunk, hogy technikai tudása és fejjátóka valósággal a művészettel határos, rutinja csiszoltabb és kiforrottabb, mint bármely magyar játékosé és ideálisabb »támadó« középfedezetet elképzelni is alig lehet. Viszont azonban azt sem lehet elvitatni, hogy állóképességo nem a régi, a mit mi nem annyira az elmúlt betegségével, mint inkább azzal magyarázunk, hogy a tavaszi szezonban nem volt alkalma állandóan erős mérkőzéseket játszani.
A BAK csatársora, a klub vezetőségének véleménye szerint, a lehető legerősebb összeállításban szerepelt, mi azonban nem vagyunk ezzel egy nézeten. A csatárszárnyak (Kézsmárky—Gállos és Schaffer—Cseh) játékereje feltétlenül elsőrangú, összjátékuk meglepően precziz, de az összekötő kapocs, a középcsatár megválasztása nem szerencsés. Volenszky, a mig a Törekvés Sport- Egyesület színeiben játszott, egyike volt a legjobb magyar középcsatároknak. Nagy tudása az alatt a rövid kényszerpihenő alatt, a mikor a Törekvésből a BAK-ba való átigazolása idején nem játszhatott, lassanként elpárolgott s bizony a mai Volenszky ma csak az árnyéka a réginek. Ha a BAK a középcsatár fontos pozicziójának kérdését ügyes kézzel meg tudná oldani, csapata egyenrangú klasszist képviselne a legjobbakkal. A fedezetsor igen jó. Szury mint szélsőfedezet is hasznos munkát végzett; labdaszedése és leadása egyaránt kielégítő, Korda azonban nem elég gyors és az erős iramtól tulhamar kifulladt, viszont technikai készültsége kifogástalan. A hátvédek munkája csalódást keltett; sem a nagy testi erejével az ellenfél csatárainak túlságosan imponáló Ludwig, a ki ezúttal kivétélesen nem élt vissza fizikumának előnyeivel, sem pedig az ujonan akvirált Neubrunn nem mutatkoztak feltétlenül megbizható hátvédeknek; különösen az utóbbi vesztett sokat játéktudásából. György megmutatta, hogy még mindig méltóan sorozzák a legjobb magyar kapusok közé.
A Budapesti Torna-Club Mészáros betegsége és Dobó kiválása miatt reorganizálta csapattal szerepelt, az uj próbálkozást természetesen csak a csapat gyengéjére, a csatársorra terjesztvén ki. A kísérletről nem nyilatkozhatunk még véglegesen, hiszen az uj csatároknak még nem volt alkalmuk megszokni egymás játékát. Egyet azonban már most konstatálhatunk s ez az, hogy az uj csatársor emberei a lelkesedés és ambiczió tekintetében messze felülmúlják elődeiket, ha tudásuk esetleg nem is üti meg azok klasszisát. A csatársor uj összeállítása a következő: Máhr, Kertész, Horváth I., Bayer, Kovács. Kertészt kivéve, a ki eddig baloldali fedezetet játszott, mint vérbeli csatárjátékos. Kertész azonban sehogysem érezte jól magát uj posztján. Idegenül mozgott a szokatlan helyen és környezetben s az egész mérkőzésen egyetlen egészséges egyéni akcziója nem volt. Máhr régi, jóképességü játékos, a ki gyorsaságával már Pozsonyban, a hol a Pozsonyi Torna-Egyletben játszott jobbszélső csatárt, kitüntette magát. Horváth I. játékát ismeri a közönség; ha mostani játékerejéről nem is lehet felismerni az ország egykori legjobb középcsatárát, még mindig megmaradt a régi tudásból annyi, hogy a BTC csatársorának a legjobb embere. Bayer és Kovács jóképességü játékosok, a kik, ha összeszoknak, erős balszárnyat fognak alkotni. A fedezetsorban Ficzere és Rozsos agilis játéka tűnt ki, kár hogy előbbi túlságos heveskedésében a kelleténél többet protestál, a mi a csapat szimpatikus voltának a rováséra megy. A hátvédek kiválóan dolgoztak és különösen dicsérettel kell megemlékeznünk Ginzery remek védéséről, a ki ma kétségtelenül Zsák mellett a legjobb magyar kapus. Mindent összefoglalva: a BTC reorganizált" csapatáért nem kell aggódni híveinek, a csapat tréningje és manazsálása kitűnő kezekben van s ez biztosítja jövőjét.
Az első félidőben a BAK nagy fölényben van a egymásután vezeti a veszélyesebbnél-veszélyesebb támadásokat. úgy látszik, hogy a fekete-fehérek goalokkal fognak győzni. A csatárok éles lövései azonban elkerülik a kaput, vagy a csodálatos biztonsággal védő Ginzery kezében akadnak meg a labdák. A Szendrő handse miatt megítélt tizenegyesből alkalma volna a BAK-nak a vezető goalt megszerezni, do a bal sarokba plaszirozott labdát a kapus kifogja. A BTC csak a félidő második felében jut frontba, de akczióik már a hátvédeken megtörnek. Ez a félidő különben a játék színvonala tekintetében egyike volt a legszebbeknek, a miket magyar csapatok mérkőzése nyújtott.
Szünet után eleinte még mindig a BAK-ot látjuk offenzivában, majd a BTC is lábra kap és remek támadásokkal veszélyezteti a kifáradt ellenfél kapuját. Az utolsó negyedórában, a mikor a szakadó eső a játék szépségét és a nyugodt munkát meghiúsítja, a BTC lelkes csapata fölénybe jut és a BAK-ot kapujához szorítja. Minden perczben várható a győzelmet jelentő goal, de a fekete-fehéreknek teljesen a kapu elé visszavonult védelme megakadályozza a Torna-Club győzelmét. Bíró: Benedek Aladár.
Az Újság 1913 április 22.