hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 4

   2021.09.04, 23:59 (szerk.: 2021.09.05, 12:12)

   ...Visszatérve a tegnapi matchre, még csak annyit konstatálunk, hogy a játék mindkét részről teljesen fair volt. A B. T. C. részéről külö­nösen Lucius, Buha, Róka és Sipos (kapuvédő), a M. A. C. részéről Capelle, Bayer, Vincze és Felhőssy (kapuvédő) tüntette ki magát.

   
   Magyarország, 1903. február 17.
    
2. 
   seamandarin

   # 3

   2021.09.04, 22:01 (szerk.: 2021.09.05, 12:12)

   Budapesti Torna-Klub—Ma­gyar Atlétikai Klub 0:0 eldöntetlen.
   
   Akik ezt azeredményt látják, azok talán arra gondolnak, hogy nyomdahiba esett, mert szinte lehetetlennek látszik,hogy Magyarország legjobb csapata, az esztendő­kön át verhetetlen Budapesti Torna-Klub egy tulaj­donképpen második klasszisba való csapattal eldön­tetlen eredménynyel végzett.. A váratlan ered-eredmény okát több körülményben találhatjuk. A
   B. T. K. ezúttal először játszott a Margitszigeti Sporttelepen, tehát a helyi viszonyokat (talaj, stb.)nem ismerte és csak nehezen tudott hozzászokni a gyepes és kemény pályához. Másrészt pedig a szél lehetetlenné tett minden összjátékot s csoda, hogy akár az egyik, akár a másik részen nem a játékosok,hanem a viharszerü orkán nem vitte be a lapdát a kapuba. A B. T. K. rossz szereplésének főoka azon­ban a csapatösszeállításban rejlett. Hiányzottak sor­jaiban oly játékosok, mint Ordódy, Rapos, Mannó, Fey, stb., kiknek részvétele talán megváltoztattavolna az eredményt, amennyire tudniillik az orkán lehetővé tette volna. Hiba volt Budai Istvánt, a legjobb lövőjét az első félidőben hátvédnek tenni; holott épp széllel hátban legjobban érvényesíthette tudását, mint csatár. Szóval a B. T. K. játszott rosszul s nem pedig a M. A. K. jól, mert bár az eredmény az utóbbi csapatára rendkívül hizelgő —játéka még sem olyan minőségű, amelyet I. osz­tályú csapattól feltételezünk.

   
   Pesti Napló, 1903. február 16.
    
3. 
   seamandarin

   # 2

   2021.09.04, 21:44 (szerk.: 2021.09.05, 12:07)

   A legérdekesebb mérkőzés a Margitszigeten volt a Magyar Atlétikai Klub pályá­ján, a hol a Magyar Atlétikai Klub első csapata állott szemben a Budapesti Torna-Klub első csapatával. Hat évi ellenségeskedés után a két előkelő, elsőrendű egye­sület kibékült s hogy ezt külsőképpen is igazolják, ma nemes versenyre keltek egymással. Szépszámú közön­ség nézte a versenyt, a mely váratlan eredménynyel végződött, a mennyiben 0:0 arányban eldöntetlen maradt. Ez az eredmény igen dicsérő a Magyar Atlé­tikai Klub fiatal csapatára, tekintve különösen, hogy olyan kiváló ellenféllel szemben sikerült helyét meg­állnia, mint ilyen a Budapesti Torna-Klub.

   
   Budapesti Hírlap, 1903. február 16.
    
4. 
   seamandarin

   # 1

   2021.09.04, 21:24 (szerk.: 2021.09.05, 12:06)

   Budapesti Torna-Club I.—Magyar AthletikaiClub I. 0:0.
   
   Hosszú, hét esztendős áldátlan viszálykodás végét jelentette az a küzdelem, a melyben a magyar bajnokság büszke czímeért mérkőztek egymással a Budapesti Torna-Club és a Magyar Athletikai Club immár nem mint ellenségek, hanem nemes versengésben küzdő ellenfelek.
   
   A Budapesti Torna Club a Magyar Athletikai Clubot otthonában a margitszigeti sporttelepen kereste fel. Az athletikában valamikor legféltettebb ellenfelével s ezúttal először találkozott footballmérkőzésen. A mérkőzést az orkánszerű szél rendkivül befolyásolta s lehetetlenné tett mindkét részről minden kombinácziót, úgy hogy a mérkőzés lefolyása a két csapat tudásá­nak és képességeinek viszonyairól nem nyújtott felvilágosítást. Az első félidőben a Budapesti Torna-Club játszott széllel, de nem tudott boldogulni a M. A. C. erélyesen ellenálló védel­mével szemben s kedvező helyzetét nagyon ügyetlenül használta ki.
   
   Lövöldözései nem igen tettek kárt a M. A. C. kapujában s nagyrészt fölötte mentek el, a mi részint a szél erejének, részint a pálya szokatlan kemény voltának volt tulajdonítható, mert a lágyabb és kevésbé ruganyos talajhoz szokott játékosok az egész játék alatt nem tudtak meg­barátkozni és hozzászokni a talaj keménysége okozta labda szituácziókhoz.
   A M. A. C. egy-két ízben figyelemre méltó összjátékkal támadott s olykor némileg veszélybe sodorta a B. T. C. kaput, mely azonban Sellő lélekjelenléte és ügyessége által érintetlen maradt.
   A második félidőben természetesen a M. A. C. támadt javarészt, s így változatosabb jelleget öltött mint az előző félidő. A B. T. C. többször intéz támadást a M. A C. pozicziója ellen, de ez lehetet­lennek bizonyult a szél ereje és az ellenfél ügyes védelmével szemben. Felhőssy a sárga kékek kapu­jában elhárít minden lövést s a második félidő is eltelik a nélkül, hogy bármely párt eredményt tudott volna elérni.
   
   A M. A. C. csapatában Höfle és Felhőssy kitűnők voltak, a többiek játéka nem állt egy első osztályú csapathoz méltó színvonalon.
   »A B. T. C,-ban Skrobák képezte a csapat lelkét, mellette leginkább Lucius dolgozott leg­jobban. A kapuban védő Sellő és Petar hátvéd jól játszottak, míg a forwardssorban Róka kivéte­lével, a többiről is ugyanazt állíthatjuk, mint a M. A. C. játékosairól, t. i. nívón alul játszottak.
   
   Herczogh Edén meglátszott, hogy rég nem bíráskodott, mert sokat veszített régi biztos fel lépéséből és elfogulatlanságából, a mi különben a publikum nagy részének nemtetszés nyilvánulásában nyert beigazolást. Különben is többek állítása szerint a mérkőzést 6 perczczel a vége előtt lefújta.

   
   Sport-Világ, 1903. február 22.