Pécsi MFC - Zalaegerszegi TE FC 1 : 0
Arany Ászok Liga, NB I 2003/2004, 6. forduló
NB I 2003/2004: összes
mérkőzés
helyszín :
Pécs, PMFC Stadion
játékvezető :
Erdős József
nézőszámok:
- Nemzeti Sport: 8.000
-
17' Montvai Tibor 1 - 0 24' Molnár Balázs 52' Szabados József 88' Bajúsz Endre
Pécsi MFC | Zalaegerszegi TE FC |
---|---|
|
|
vezetőedző: Nagy Tamás |
vezetőedző: Mihalecz István |
meccstörténelem
- 2012.03.03 Zalaegerszegi TE FC - Pécsi Mecsek FC-Matias 0-0
- 2011.07.30 Pécsi Mecsek FC - Zalaegerszegi TE FC 2-1
- 2007.04.14 Pécsi Mecsek FC-Pécs Plaza - Zalaegerszegi TE FC 1-1
- 2006.10.14 Zalaegerszegi TE FC - Pécsi Mecsek FC-Pécs Plaza 4-1
- 2006.06.03 Pécsi Mecsek FC - Zalaegerszegi TE FC 0-0
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
hogy különleges nap ez a mai, ugyanis prominens személyiségek egész
sora vonult fel a találkozón.
A megjelentek között volt Szieben László, a Magyar Labdarúgóliga igazgatója,
Bozóky Imre, az MLSZ elnöke, dr. Toller László, Pécs város polgármestere,
egyben PMFC-elnök, valamint Gyurcsány Ferenc sportminiszter. Egy bizonyos
Montvai Tibor nevét pedig egy ország ismerhette meg.
A 7. percben Vincze Ottó lőtt 25 méterről, a kísérlet a bal kapufáról pattant
vissza a mezőnybe.
A 11. percben Sipos 30 méteres szabadrúgását Varga Z. bravúrral tolta
szögletre.
A 16. percben Mihalecz harcolt ki egy labdát a jobb szélen, estében Siposhoz
továbbított, utóbbi hajszálpontos középre adását Montvai Tibor 8 méterről fejelte
a hálóba (1-0).
A 21. percben Vincze 22 méteres, bal alsó sarokba tartó szabadrúgását Németh
vetődve hárította.
A 42. percben Pavicsevics küzdött Vinczével a hazai térfélen, a játékvezető
már szabadrúgást ítélt a pécsi védő javára, amikor a zalaiak középpályása
belerúgott a szerb játékosba. A sípmester azonban nem látott okot a
fegyelmezésre...
A 77. percben Szamosi labdáját Egressy továbbította közelről a hálóba, ám az
asszisztens már korábban lest jelzett.
Amikor szombat délután az ember kitekintett az ablakon, hirtelenjében azon
merenghetett, vajh' érkezik-e hamarosan az égi áldás, ezesetben nem árt
esőkabáttal felszerelkezni, vagy pedig szikrázó napsütés várható, tehát
napszemüveget készítsünk a meccsre. Emberünknek ekkor villant be, hogy itt,
ezen az estén bizony nem afféle természeti erő szolgáltatja a
fényviszonyokat: négy hatalmas reflektor ontja majd magából a világosságot
egy futballpályányi területre.
Dr. Toller László klubelnök a kezdőrúgást megelőző ünnepélyen beszédében kitért a játékfeltételek javításának fontosságára, majd tűzijáték következett.
Az első percekben a ZTE alaposan ráijesztett a felújított déli lelátó óta
már-már rekordszámú nézőseregre. A kezdeti koreográfia – az Újpest elleni
mérkőzést kísértetiesen idézve – hamarjában a vendégcsapat előtt nyílt két
nagy lehetőségről szólt, a zalaiak előtt mindjárt a találkozó elején adódott
gólszerzési sansz. Egy tetszetős támadás végén mégis csapatunk szerezte meg
a vezetést, és e találat közvetlen előzményeit figyelembe véve, korántsem
érdemtelenül.
A továbbiak során stabilizálódott a védekezésünk, támadásban pedig
különösen az agilis Pest Krisztián vezérletével volt aktív a PMFC. Pest
mellett Montvai Tibor játéka dicsérhető ebben az időszakban, a Diósgyőrből
érkezett futballistát alaposan feldobhatta a gólja, hiszen a középpályás, ha
lehet, még nagyobb elánnal küzdött, és a szélről nemegyszer indult meg
bátran befelé. Ugyanitt megállapítható, hogy e csapatrészben némi plusz
„elfért” volna a PMFC-nél, érződött egy szervező, támadó típusú játékos
hiánya, aki mozgatná a csapatot, és eközben megtartja a labdákat is.
A ZTE által teremtett kezdeti gólveszély időközben elmúlt, illetve
mindössze egy pontrúgás révén jutott el Németh Gábor kapujáig a
vendégcsapat az első játékrészből még hátralévő percekben.
A szünetben a PMFC Sport Kft. ügyvezető igazgatója, Pázmándy Zsolt átvette
A Magyar Labdarúgóliga és az Arany Ászok által létrehozott Hónap Csapata
címmel járó, negyedmillió Ft értékű ajándékcsomagot, melyet az augusztusban
elért kiemelkedő eredményeinknek köszönhet csapatunk. A sportfelszerelésekre
beváltható kupon kötelezően a PMFC utánpótlás-szakágához kerül, arról pedig,
hogy a klub milyen termékeket vásárol az összegből, a PMFC dönthet.
Nagy Tamás a félidőben kettős cseréről határozott: Bajúsz Endre és Márton
Gábor érkezett Mihalecz Péter és Horváth Gyula helyére. A PMFC előnye
birtokában átengedte a területet, és bár a folytatásban kevesebbet
volt a labda nálunk, mint az ellenfélnél, csapatunk több szép egyérintős
megoldással rukkolt elő.
A csereként beállt Márton mindenképpen lendített a lankadó hazai
támadójátékon. A ZTE főképpen oldalpasszokkal operált, a kék-fehérek a játékba gyakran
a széleket is bevonva próbálták alaposan megjáratni a labdát. A zalai
együttes előszeretettel épített Vincze Ottó játékára. A középpályás különös
színfoltja volt a mérkőzésnek. Úgy gondoljuk, a 41. percben megúszott
egy kiállítást, amikor a földön fekvő Pavicsevicsbe belerúgott. Erdős
játékvezető az esetet követően „nagyvonalúan” mutatta: pécsi szabadrúgás
következik.
Vincze az elvégzett szögletrúgásait legtöbbször kapura csavarta (e
cselekedet nem kis önbizalomra, merészségre vall), ám amellett, hogy ezek nem voltak
rossz kísérletek, a pécsi védelem láthatóan fel volt készülve az ezen a
mérkőzésen túlzottan vehemensen viselkedő, egyébként remek
rúgótechnikájú futballista megoldásaira.
A második félidőbeli pécsi kontralehetőségek továbbra sem kecsegtettek annyi
„jóval”, mint akár a Békéscsaba elleni mérkőzés ezen időszakában, amelyet
betudhatunk annak, hogy a zalai védőmunka az egygólos hátrányt követően
sem bomlott meg: Mihalecz István játékosai fegyelmezetten – talán túlságosan
is biztonsággal – zárták le a területet, csak ritka esetben kapcsolódtak be
az előrejátékba – előfordult, hogy a ZTE-csatárok és középpályások közt
25-30 méter távolság volt. A PMFC védelme eközben megfelelő helyezkedéssel
és határozott közbeavatkozásokkal állta a sarat, különösen a
szélsőhátvédeink dolgoztak sokat, megszűrve ezzel a kék-fehér akciókat. A
találkozó ilyetén képét ismervén nem meglepő, hogy a második félidő nem
hozott gólt a mérkőzésen.
Az utolsó 10-15 percre még megélénkültek az események. Nemcsak az égi áldás
kezdett rá, a Zalaegerszeg egy utolsó hajrára indult. Az emiatt kissé
fellazult vendégvédelemmel szemben végre több ellenakciót vezethettünk, ám
az utolsó passzokba mindannyiszor hiba csúszott. Emiatt a hármas sípszóig
izgulnunk kellett a pécsi siker érdekében, mely végtére meg is született
ezen a nem túl látványos és közönségszórakoztató találkozón. A lelkes
drukkerhad viszont egy, az utolsó lehelletéig harcoló PMFC-t láthatott,
amellyel együtt méltóképpen köszöntötte egy új korszak kezdetét, az
újmecsekaljai villanyfényes mérkőzések sorát.
Nagy Tamás a találkozót követő sajtótájékoztatón arra a kérdésre, hogy
elégedett-e csapatával, határozott igennel felelt. Elmondása szerint egy
olyan ZTE várt a PMFC-re, mely lelkületében felszabadult, ahogy a vezetőedző
fogalmazott, a tudás benne volt a lábaikban. Nagy Tamás úgy véli, a második
félidőben egy szervezett, ránk jellemző célfutballt játszott csapatunk, nem
tudatosan álltunk vissza. A félidőben azt gondolta, beállít egy olyan típusú
játékost, aki meg tudja tartani a labdákat; a vezetőedző feltételezte, hogy
0-1 után kijjebb jön az ellenfél – ezért is érkezett a csapatba Márton. Meglátása
szerint azt, hogy ezután átengedtük a ZTE-t a saját térfelünkre, hibának
tartja, a védekezésünk viszont nem mondott csődöt, mint ahogy az eddigiek során
sem lehetett panasz Dienesékre.
Kollégája, Mihalecz István azzal kezdte rövid mondanivalóját: nem az a fő
gond, hogy most nem sikerült csapatának megfelelő eredményt elérni, leginkább az a
probléma, hogy az előző öt meccsen sem jött össze a ZTE-nek a pontszerzés.
Úgy érzi, a szerencsésebb csapat győzött ezen a mérkőzésen, hozzátéve, hogy
amikor az előrejátékban próbált frissíteni, a negyed óra lehetőséghez jutó
Gyánó Szabolcs gyakorlatilag labdához sem ért.