Márton Gábor (Pécs 1966.10.15 - )
játékos
edző
Nagyon korán kezdtem el futballozni, még csak kettő éves voltam, amikor a nagyszüleimnél a PVSK pályán – hiszen ők voltak ott a gondnokok – rúgtam a labdát.
1977-ben igazolt le a PMSC, de ott nem igazán éreztem jól magam. Megmondom őszintén, hogy alacsony és kicsit dundi gyerek voltam, ezért nagyon sokat piszkáltak a gyerekek, illetve az edzőim is. Szerintem ez egy rendkivül rossz pedagógiai dolog volt, hiszen ez nekem akkor nagyon rosszul esett. Emiatt váltottam, és 1978-ban átmentem a PVSK-ba, ahol egyébként akkoriban sokkal jobbak voltak a körülmények. 13 éves korom körül hirtelen 15 centit nőttem, így hirtelen vékony lettem, és ami nagy előny volt a számomra, hogy a növés nem ment a mozgásom, a koordinációm kárára. Ezek után visszakerültem a PMSC-be, ahol fél év alatt stabil csapattag lettem.1
1977-ben igazolt le a PMSC, de ott nem igazán éreztem jól magam. Megmondom őszintén, hogy alacsony és kicsit dundi gyerek voltam, ezért nagyon sokat piszkáltak a gyerekek, illetve az edzőim is. Szerintem ez egy rendkivül rossz pedagógiai dolog volt, hiszen ez nekem akkor nagyon rosszul esett. Emiatt váltottam, és 1978-ban átmentem a PVSK-ba, ahol egyébként akkoriban sokkal jobbak voltak a körülmények. 13 éves korom körül hirtelen 15 centit nőttem, így hirtelen vékony lettem, és ami nagy előny volt a számomra, hogy a növés nem ment a mozgásom, a koordinációm kárára. Ezek után visszakerültem a PMSC-be, ahol fél év alatt stabil csapattag lettem.1
Pécsi MSC, 1985-1990
Néhány évvel később megnyertük az országos ifjúsági bajnokságot és a kupát. Az a társaság volt a híres Garami féle ifjúsági csapat, amelyből később többen a felnőtt csapatot is erősítették. Ami viszont akkoriban érzékenyen érintett, hogy 1985 tavaszán Garami József lett az első csapat vezetőedzője, és amíg másokat – Lovász, Turi – felvitt a felnőtt kerethez, addig én „csak” az ifjúsági csapatot erősíthettem, pedig akkoriban én voltam a klubból az egyetlen stabil ifjúsági válogatott labdarúgó, és minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy jól is játszottam. Végül, 1985 nyarán sikerült odakerülnöm a felnőtt kerethez, ahol szerződést kötöttek velem – a feltételekről inkább nem is beszélek, hiszen annyira át lettem vágva, aláírtam a semmiért – és 1985 őszén bemutatkozhattam az NBI-ben.
Az első évben csak epizódszereplő voltam, majd később – amikor már a Róth Anti eligazolt – szép lassan bejátszottam magam a csapatba. Viszont megjegyezném, hogy elég nehéz időszakon mentem keresztül, hiszen eleinte kevés játéklehetőséget kaptam. Garami mesternek éppenséggel nem én voltam a kedvenc játékosa, azt kell hogy mondjam, majdnem mindegy volt hogy mit csináltam, nem voltam szimpatikus az edzőnek. Fiatal létemre abszolút nem kaptam segítséget, nagyon nehéz volt bekerülnöm a csapatba, biztos az én hozzáállásom és az életvitelem sem volt tökéletes, de az, hogy én abban az időben hogyan éltem, és hogyan viselkedtem – én azt szoktam erre mondani, hogy ok-okozat – az azon is múlott, hogy egyáltalán nem éreztem a bizalmat, a támogatást, és a segítséget, lelkileg nagyon nehéz volt sok mindent megemészteni.
...
Még 1988-ban, a jó játékomnak köszönhetően, megkeresett az akkori szövetségi kapitány Mezey György, és azt mondta, hogy a posztomon velem képzeli el a jövőt, balszerencsémre, három nap múlva lemondott. Ezután, az 1989-90-es szezonban nyújtott teljesítményem, elnyerte Mészöly Kálmán tetszését és 1990 áprilisában Ausztria ellen bemutatkozhattam a válogatottban. Nem sokkal később, Tatabányán, a Magyar Kupadöntőben 2-0-ra megvertük a Budapesti Honvédot, és engem választottak a mérkőzés legjobbjának, akkor már több külföldi klubnak is a látószögébe kerültem, így 1990 nyarán Belgiumba igazoltam.1
Az első évben csak epizódszereplő voltam, majd később – amikor már a Róth Anti eligazolt – szép lassan bejátszottam magam a csapatba. Viszont megjegyezném, hogy elég nehéz időszakon mentem keresztül, hiszen eleinte kevés játéklehetőséget kaptam. Garami mesternek éppenséggel nem én voltam a kedvenc játékosa, azt kell hogy mondjam, majdnem mindegy volt hogy mit csináltam, nem voltam szimpatikus az edzőnek. Fiatal létemre abszolút nem kaptam segítséget, nagyon nehéz volt bekerülnöm a csapatba, biztos az én hozzáállásom és az életvitelem sem volt tökéletes, de az, hogy én abban az időben hogyan éltem, és hogyan viselkedtem – én azt szoktam erre mondani, hogy ok-okozat – az azon is múlott, hogy egyáltalán nem éreztem a bizalmat, a támogatást, és a segítséget, lelkileg nagyon nehéz volt sok mindent megemészteni.
...
Még 1988-ban, a jó játékomnak köszönhetően, megkeresett az akkori szövetségi kapitány Mezey György, és azt mondta, hogy a posztomon velem képzeli el a jövőt, balszerencsémre, három nap múlva lemondott. Ezután, az 1989-90-es szezonban nyújtott teljesítményem, elnyerte Mészöly Kálmán tetszését és 1990 áprilisában Ausztria ellen bemutatkozhattam a válogatottban. Nem sokkal később, Tatabányán, a Magyar Kupadöntőben 2-0-ra megvertük a Budapesti Honvédot, és engem választottak a mérkőzés legjobbjának, akkor már több külföldi klubnak is a látószögébe kerültem, így 1990 nyarán Belgiumba igazoltam.1
RC Genk, 1990-1991
A beilleszkedéssel nem voltak problémáim, hiszen ott játszott a Gyimesi Laci, aki rengeteget segített nekem, ő akkor már két éve kint élt. Ennek ellenére Belgium nem az én világom volt, nem beszéltem a nyelvet, az edző nem engedte, hogy a saját stílusomban játsszak, ezek után úgy gondoltam, hogy eligazolok, így hát közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet.1
Kispest-Honvéd FC, 1991-1993
A Honvédban már 1991-92-es szezon közben mutatkoztam be, ahol végül bronzérmet szereztünk a bajnokságban. A szezon után nyáron, elköszöntek a Mezey Gyuri bácsitól, amit én személy szerint nagyon sajnáltam, hiszen őt a mai napig óriási szaktekintélynek tartok. Majd érkezett a Verebes Józsi bácsi, sajnos ő sem maradt sokáig a posztján. Őt Martii Kuusela váltotta, aki a véleményem szerint az egyetlen külföldi edző, aki eredményt tudott produkálni magyar közegben. Nagyon jó garnitúra volt az a Honvéd, még a kispadon is válogatott labdarúgók ültek. Az 1992-93-as bajnokságot meg is nyertük, amely után óriási ünneplés volt.1
AS Cannes, 1993-1994
1993 nyarán, kényszerből a francia Cannes labdarúgója lettem, amit utólag nem bántam meg. Az egykori francia válogatott labdarúgó Luis Fernandez volt az edzőnk. Vele mindenkinek jó volt a viszonya, és újonc csapatként végül a 6. helyet szereztük meg a bajnokságban, ami UEFA kupaindulást ért. Cannes-ban többek között a csapattársam volt Johan Micoud és Patrick Vieira, de ez mellett hétről-hétre olyan világsztárok ellen léptem pályára, mint Zinedine Zidane, Youri Djorkaeff, George Weah, vagy a brazil Rai, tehát az akkori francia bajnokság nagyon erős volt, így igen jó hatással volt rám az ottani közeg.1
Pécsi MSC, 1994-1995
Több hazai és külföldi csapattól volt ajánlatom, még a spanyol első osztályú Real Valladolid vezetősége is szerette volna, ha náluk folytatom, ennek ellenére én a PMSC-t választottam. Azt kérdezed, hogy miért? Azért mert hazacsábítottak! Az akkori vezetőség szinte mindent ígért, de semmit sem teljesített.1
Hapoel Kfar Saba FC, 1995-1997
A történet a következő: az utolsó válogatott fellépésem 1995 augusztusában volt Siófokon, pont az izraeli válogatott ellen. Én akkor már ismertem az izraeli szövetségi kapitányt, mivel Franciaországban volt egy izraeli csapattársam, akivel nagyon jó barátságban voltam és rajta keresztül ismertem meg a kapitányukat. A kapitány úr már 1994 nyarán egy izraeli klubhoz csábított, de én akkor hazajöttem Pécsre. Viszont a válogatott mérkőzés után – ahol engem választottak a mérkőzés játékosának – ismét ajánlatot tett, és mivel én csapat nélkül voltam, örömmel mondtam igent az ajánlatra. Gyakorlatilag így kerültem ki Izraelbe. A médiában a következő jelent meg: előbb említettem, hogy a válogatott találkozóval egyidejűleg nem volt csapatom. Ezért az újságokban szép kis cikkek jelentek meg akkortájt, hogy én lefizettem Mészöly Kálmánt, hogy behívjon a nemzeti csapatba. Csupa jó indulat!
Én és a családom is fantasztikusan éreztük magunkat Izraelben! Végigjártam a ranglétrát, hiszen egy kis-csapathoz kerültem ki, és ott egy év alatt olyan sztárrá váltam – amit kimerek jelenteni, hiszen az északitól a déli határig mindenhol megismertek – hogy szálloda megnyitókra hívtak díszvendégnek, a családommal együtt, a szurkolók a házunk elé jöttek énekelni, és még sorolhatnám, hogy mi mindenben nyilvánult ez meg. Ezt szavakkal nehéz elmondani, de gyakorlatilag akkoriban azt élhettük – Sallói Pistával, Pisonttal, és a többi magyar légióssal – át kicsiben, mint nyugaton a nagy világsztárok. Gyorsan hozzátenném, hogy nem azért mert nekem kék a szemem, hanem azért mert nagyon sokat tettünk érte. Ha egy mondatban kellene összefoglalni a kint eltöltött időszakot, akkor azt mondanám, hogy sikerekben gazdag, fantasztikus időszak volt. Példaként felhoznám, hogy 50 ezer néző előtt megnyertem az izraeli kupát. Annak idején hiába voltak olyan rosszindulatú megjegyzések, hogy mi homokozunk ott kint, meg lehet nézni, hogy manapság hol tart az izraeli labdarúgás, véleményem szerint, minden szinten előttünk.1
Én és a családom is fantasztikusan éreztük magunkat Izraelben! Végigjártam a ranglétrát, hiszen egy kis-csapathoz kerültem ki, és ott egy év alatt olyan sztárrá váltam – amit kimerek jelenteni, hiszen az északitól a déli határig mindenhol megismertek – hogy szálloda megnyitókra hívtak díszvendégnek, a családommal együtt, a szurkolók a házunk elé jöttek énekelni, és még sorolhatnám, hogy mi mindenben nyilvánult ez meg. Ezt szavakkal nehéz elmondani, de gyakorlatilag akkoriban azt élhettük – Sallói Pistával, Pisonttal, és a többi magyar légióssal – át kicsiben, mint nyugaton a nagy világsztárok. Gyorsan hozzátenném, hogy nem azért mert nekem kék a szemem, hanem azért mert nagyon sokat tettünk érte. Ha egy mondatban kellene összefoglalni a kint eltöltött időszakot, akkor azt mondanám, hogy sikerekben gazdag, fantasztikus időszak volt. Példaként felhoznám, hogy 50 ezer néző előtt megnyertem az izraeli kupát. Annak idején hiába voltak olyan rosszindulatú megjegyzések, hogy mi homokozunk ott kint, meg lehet nézni, hogy manapság hol tart az izraeli labdarúgás, véleményem szerint, minden szinten előttünk.1
Hapoel Petah Tikva FC, 1997-1999
...Hapoel Tel Aviv FC, 1999
...Pécsi MFC, 1999
...Hapoel Rishon LeZion FC, 2000
...Pécsi MFC, 2000-2004
Ismét megkerestek, és én segíteni akartam a PMFC-nek. Szerettem volna úgy befejezni a labdarúgó pályafutásomat, hogy visszavezessük a csapatot az első osztályba, ami sikerült is, így 2004-ben a PMFC labdarúgójaként vonultam vissza az NBI-ből.1
SV Güssing, 2004-2005
...Barcsi SC, 2005-2007
Az osztrák fél év nem tetszett, nem az én világom volt. Ezzel ellenben a barcsi csapatnál nagyon jól éreztem magam, megkaptam a tiszteletet, és végül ott fejeztem be az aktív játékot, 2007-ben.1
forrás
Készült az
1 - http://labdarugas.cimpa.hu/ferfi-labdarugas/marton-gabor-a-pecsi-szuletesu-kozonseg-kedvenc-2-resz/
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - http://labdarugas.cimpa.hu/ferfi-labdarugas/marton-gabor-a-pecsi-szuletesu-kozonseg-kedvenc-2-resz/
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Nikolic éra idején sokkal szemetebb volt ellenünk a MOL.
Márton alatt megszünt a rangadó jelleg, próbálták játszani a játékukat, de nem ment.
Nem rúgatott le minket, ezt azért írjuk a számlájára.
Ráadásul egy meggyengült játékoskeretű Videotonról van szó, amely nem mérhető a korábbi Lazovic-féléhez
Szerintem is gond, hogy képzetlen edzők nem esnek ki a rendszerből, de nálam Márton nem ez a kör.
https://ulloi129.hu/2021/02/17/mar-nem-marton-a-fehervar-edzoje/
https://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2810745
https://www.facebook.com/pmfcmatias/photos/a.236973436323578.60190.211565805531008/634731686547749/