hozzászólások

1. 
   (boz)

   # 1

   2020.08.12, 22:26

   Népes lelátó köszöntötte az NB I-be visszatérő pécsi csapatot, a kezdő
   sípszóra mintegy 3500 néző foglalta el a helyét az újmecsekaljai arénában.
   
   A 10. percben Pest K. indította Horváth Gyulát, aki 13 méterről, jobbról
   élesen a léc alá bombázott (1-0).
   A 24. percben Márton bal oldali beívelését Berdó remekül fejelte középre a
   vendégvédők közül, melyet Horváth Gy. az ötösről fejjel juttatott a kapuba
   (2-0).
   A 71. percben Vincze Z. jobb oldali beadását követően Hoffmann elé került a
   labda, a vendégek cserejátékosa négy méterről fejelhetett, Németh azonban
   védeni tudott.
   A 82. percben ismételten Hoffmann előtt adódott lehetőség, ám a közelről
   leadott, nem túl erős lövését Németh bravúrral védte.
   A 91. percben következett a slusszpoén: Horváth Sándor kiugratásából a csereként
   beállt Erős Gábor lépett ki, a Kispestről érkezett középpályás előbb felnézett,
   remekül vette észre, hogy Simunics kissé kint áll a kapujából, majd egy
   fantasztikusan kivitelezett, ívelt lövéssel állította be a végeredményt:
   labdája a jobb kapufa és a keresztléc találkozásáról a visszafutó Simunics
   hátára, onnan a kapuba pattant – örömmámorban úszott a lelátó népe (3-0)!
   
   Szabálytalanságok sorozatával kezdődött a találkozó. Mártont például
   gyakorlatilag a középkezdést követően buktatták sárga lapot érően.
   A kánikulai melegben arra számíthatott az ember, hogy a mérkőzés első
   periódusában tartalékolják erejüket a csapatok, a tűző nap melege rányomja
   majd a bélyegét az első játékrészre, ennek megfelelően a gólok legalábbis
   húsz-harminc percet váratnak magukra. Ehhez képest Horváth Gyula két, szépen
   kivitelezett megoldásával huszonöt minutum elteltével már 2-0-ra vezetett a
   PMFC... Tette ezt szurkolói nagy örömére. A második találatban nagy szerepe
   volt Berdó Balázsnak, a fiatal jobb oldali középpályást a Videoton elleni
   gólpassza után újfent megdicsérhetjük: a 16-os jobb oldalánál erőszakosan fejelte el a labdát a
   nálánál magasabb védője elől, így kiharcolta magának és csapatának a lehetőséget, ami egyúttal a gól előtti szituációt eredményezte.
   A Békéscsaba ezután szögletekkel próbált veszélyeztetni, a félidő végeztével
   a lila-fehérek hét kornernél tartottak a hazai egy árva sarokrúgással szemben – ám Supka
   Attila együttese ezen felül nem mutatott semmi különöset.
   A játék jórészt a pálya közepére korlátozódott, a szélsők csak ritkán kaptak
   használható indítást. Többnyire a lila-fehérek térfelén pattogott a labda,
   több gól viszont az első 45 perc során nem született – noha Horváth Gyula
   akár mesterhármast is szerezhetett volna, amennyiben egy Márton-előreívelés
   után a kapunak háttal állva szerencsésebb megoldást választ.
   Fordulást követően aztán változott a forgatókönyv: az 5-4-1-es rendszerben
   játszó PMFC visszahúzódott a saját térfelére, védekezni kényszerült a
   láthatóan jobb erőnléttel rendelkező vendéglátókkal szemben. Hogy a vezetés
   birtokában mennyire volt tudatos a terület ilyetén módon történő átengedése,
   illetve mennyiben okozta ezt erőnléti hiányosság, arról a lelátón csak
   sejtéseink lehettek, a meccs hátralévő időszakában mindenesetre az eredmény
   tartására rendezkedtek be a piros-feketék. A 60-75. perc között
   veszélyeztetett igazán a Békéscsaba együttese, ekkor perceken át folyamatosan a
   vendéggárda birtokolta a labdát – az is megállapítható ugyanakkor, hogy
   Németh Gábornak ezalatt nem kellett közbeavatkoznia, a hajráig nagy bravúrra
   nem volt szüksége a pécsi hálóőrnek ahhoz, hogy megóvja kapuját a góltól.
   Ez a tény pedig vitathatatlanul a hazaiak védőmunkáját dicséri.
   A Békéscsaba ekkor mutatott játéka így nem nevezhető egykapuzásnak,
   sokkal inkább nevezhető meddő mezőnyfölénynek. Mígnem egy jobb oldali
   beadás után fejjel veszélyeztetett a vendégcsapat, ami egyben tudatosította
   bennünk: még nem „nyert ügy” ez a találkozó. Érezte ezt Nagy Tamás is, a
   pécsi vezetőedző rögvest cserével frissített: Márton helyére Bajúsz Endrét küldte
   pályára, védekező feladattal.
   Ettől fogva Pest Krisztián volt az, aki magányosan tartózkodott elöl,
   próbálván lekötni a csabai védelmet. A PMFC középpályásai a mezőnybeli
   labdaszerzéseket követően ekkor nem zárkóztak fel a támadással, így nem
   csoda, ha az ellenakcióink koreográfiája a következőképpen zajlott: a
   Békéscsaba könnyűszerrel állította meg ezeket a próbálkozásokat, hiszen
   mindannyiszor létszámfölényben voltak a lilák. Megesett az is, hogy egy-egy
   hazai felszabadító rúgásnál egy pécsi játékos sem maradt elöl, néhol a
   komplett csapat visszahúzódott a kapu előterébe – ám a találkozón ez is
   belefért, mivel az első félidőben megszerzett kétgólos előnyt szívós
   védőmunkával őrizte csapatunk. Ha a hazaiak játéka ebben a félidőben
   hagyott is magával kívánnivalót – főként a labdabirtoklást és annak arányát
   illetően –, valamint a támadáskezdeményezés nem megfelelő intenzitása
   kapcsán, az idő múlásával az eredményjelzőn látható állás megfelelőnek
   tűnt számunkra. Sőt, Pest Krisztián egy alkalommal kis híján végigszlalomozott
   a teljes csabai védelmen.
   Mígnem, amikor már a hosszabbítás második percében jártunk, egy káprázatos
   megoldást követően felhőtlen lehetett a pécsi szurkolók öröme: a csapat neve
   mellett – nulla ellenében – a hármas szám állt! Ez pedig ugyanennyi pontot
   jelent Nagy Tamás együttesének, amely egyben az első sikerünk is az idei
   bajnokság során, a legjobbak mezőnyében. A hármas sípszót követően – merthogy
   csak középkezdésre volt már idő Erős Gábor meseszép találata után – joggal
   zúgott a vastaps, és a „szép volt, fiúk”. Az eredmény, a háromgólos különbség
   önmagáért beszél – a szezon első pécsi sikere nem akármilyen módon és arányban
   sikeredett!