hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2016.05.01, 13:04 (szerk.: 2021.01.08, 22:59)

   Az utolsó esély is az „ablakban”
   MTK Hungária FC - Békéscsabai Előre FC 5-0 (2-0)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Hungária körút, 2000 néző. V.: Bede (Mező, Kéri)
   MTK: Rabóczki 0 - Korolovszky 6 - Kuttor 6, Szekeres 6 - Farkasházy 6, Molnár 6, Illés 6, Halmai 7, Madar 7 - Orosz 7, Preisinger 8. Edző: Egervári Sándor
   Békéscsaba: Vámos 5 - Czipó 4 - Balog 4, Dávid 4 - Kovács 4, Brlázs 4, Kerényi 4, Valentényi 4, Kasik 5 - Fülöp Z. 5, Belvon 0. Edző: Pásztor József
   Csere: Belvon helyett Fazekas (5) a 29., Farkasházy h. Egressy (6) és Brlázs h. Diczkó (4) mindkettő a szünetben, Orosz h. Balaskó (-) a 67., Balog h. Borbola (-) a 70., Szekeres h. Zsivótzky (-) a 71. percben.
   Gólszerző: Preisinger a 28., a 63., a 80., Orosz a 45., a 49. percben
   Sárga lap: Halmai (szabadrúgásnál sípszó előtt elrúgta a labdát) a 3., Kerényi (buktatta Preisingert) a 10., Korolovszky (felvágta Fülöp Z.-t) a 87. percben.
   Szögletarány: 14:0 (6:0).
   
   28. perc: Halmai kiugratását Preisinger öt méterről perdítette az elalvó védők és a kissé későn kimozduló Vámos mellett a kapuba. 1-0.
   45. perc: Szekeres beemelte a védők mögé a labdát és ezzel nagy helyzetbe hozta Oroszt. A csatár a labda levétele után azonnal lőtt ballal, 12 méterről, s a labda Czipót is érintve jutott a bal alsó sarokba. 2-0.
   49. perc: A hatodik hazai szöglet után egy védő közvetítésével a hosszú oldalon ácsorgó Oroszhoz került a labda, aki miután lekezelte azt, ballal, kilenc méterről, senkitől sem zavartatva a bal alsó sarokba lőtt, 3-0.
   63. perc: Korolovszky is bátran megindult — a csabai támadók nem különösebben „zargatták” —, majd lőtt passz formájában a jól játszó Preisingert hozta helyzetbe. A támadó egyből, a késlekedő védőket megelőzve, 15 méterről bombázott a kapu közepébe, 4-0.
   80. perc: A csereként beállt Egressy sokadszorra lódult meg a bal oldalon, beadását Preisinger egy méterről fejelte az üres kapuba. Adódik a kérdés: megint hol voltak a csabai védők? 5-0.
   
   Pásztor József, a csabaiak edzője egészen biztosan nem úgy kalkulált a bajnokság végére, hogy az utolsó fordulóra maradjon a döntés. Főleg, ha azt nézzük, hogy az ellenfél az az MTK volt, akinek talán a legjobb játékosállománya van Magyarországon, ráadásul a találkozót Pesten játszották. A vendégeknek tehát a léte forgott a találkozón, a hazaiaknak pedig a közönségtől való szép búcsúzás.
   A vendégek számára az alaperedmény, a 0—0 kedvező volt, éppen ezért arra számítani lehetett, hogy a tartalékos Csaba nem támadólag fog fellépni fővárosi ellenfelével szemben.
   Nos, nem is kellett kellemetlenül csalódniuk az MTK-s drukkereknek, hiszen az elmúlt fordulóban a Fradinak négy gólt berámoló kedvenceik úgy tűnt, minél hamarabb szeretnék szétoszlatni a kétkedőket, és igazolni a papírformát. Pásztor taktikázott, mindent megpróbált a pontszerzés érdekében, megkísérelte a lehető legjobban kiosztani a párokat, ennek megfelelően például a kevesebbet futó Oroszt az utóbbi időben sokat kihagyó Balog, Preisingert Dávid fogta, a játékmester Illést pedig Kerényi követte mindenhová (bizony, elég távolról). Épeszű ember azt várta volna el, hogy a létéért küzdő viharsarki játékosok foggal-körömmel küzdenek majd minden labdáért, és a rájuk kiosztott embert akár egyszerű eszközökkel is, de távol tartják majd a kapujuktól.
   Nos, már a meccs elején látszott, ebből nem sok fog megvalósulni. Az MTK rögtön rátelepedett ellenfele térfelére, és jóformán az első pillanattól kapujához szegezte erőtlen vetélytársát. Jellemző volt, hogy az első tíz percben három szabadrúgást rúghattak a kék-fehérek nagyon veszélyes helyről, a 15. perc pedig meghozta az első igazi, gólt ígérő akciót, amelynek végül Vámos vetett gátat. A választámadásnál Belvon ha egy kicsit határozottabb, gólt érhetett volna el, erre bizony, nagy szüksége lett volna csapatának, hiszen a fővárosi játékosok a párharcok 95 százalékából győztesen jöttek ki, s ebből építkezve, egymás utánban alakították ki a szebbnél szebb akciókat. Halmai, Illés és Madar ahogy megszerezték a labdákat, ugyanazzal a lendülettel dobták támadásba a csatárokat, akik történetesen remek napot fogtak ki.
   A választékból Preisinger kezdte a gólgyártást, ami után egy perccel csakis Vámos fantasztikus tornamutatványának köszönhető, hogy Orosz emelését kapufára tudta rúgni. Mint később kiderült, a kapus bravúrjával csak elodázta Orosz találatát.
   Az mindenképpen furcsának tűnt, hogy a kék-fehérek az első félidőben ilyen kevés ellenállásba ütköztek a vendégek élet-halál harcának tudatában.
   A második játékrész elején, ha netán még valaki kételkedett volna, Orosz eloszlatta a kételyeket góljával. Pásztor hiába hajtott végre szerkezeti változtatást (Czipó lépett ki Oroszra és Diczkó lett a söprögető), a támadások továbbra is meddőnek bizonyultak, ezek csíráit Halmaiék nagyon korán elfojtották, és a védelem is átjáróháznak bizonyult.
   Hogy ez minek köszönhető? Azt nehéz kitalálni, de egy biztos: a labdát levenni, pontos helyre passzolni, küzdeni, kúszni-mászni, úgy tűnt, erre a meccsre elfelejtettek a csabai fiatalok. A korábbi meccsekkel ellentétben most feltett kézzel lépett pályára, egyszerűen képtelenek voltak koncentrálni. Ha Vámos nem véd olykor gólnak látszó labdákat a kapott gólok mellett, akkor bizony, könnyen nagyobb is lehetett volna a különbség.
   Az MTK játékosai mosolyogva, a nagy meleg ellenére még csak meg sem izzadva játszadoztak, és szereztek kellemes délutánt szurkolóiknak.
   S ha már a drukkereknél tartunk, vagy ötven lelkes csabait számlálhattunk a stadionban, akik kedvenceik elégtelenje mellett csillagos ötöst érdemeltek: 4-0-nál úgy zengett a hajrá lilák, mint ha döntetlen lett volna az eredmény. Ha más nem, legalább ők többet érdemeltek volna...
   Ezen a délutánon egy gárda volt a pályán, az eredmény mutatja, melyik. Ami pedig a találkozó 78. percében történt, az pontosan ráillik a viharsarkiak egész évadbeli produkciójára: „Fülöp elfektetett két védőt, majd a kapust, és utána két méterről az üres kapu oldalhálójába emelt.” Vagyis a Csabának legalább akkora volt az osztályozós helyek valamelyikének elérésére, mint a csatárnak akkor a góllövésre, hiszen a gárda az utolsó előtti fordulóig kedvezőbb pozícióban volt vetélytársainál. A két méter üres kaput még kisodródva is be kell rúgni...
   Na majd legközelebb, mondhatnánk, de hamar ráébredünk arra, nincs legközelebb...
   
   
   Edzői nyilatkozatok:
   Egervári Sándor:
   — Örülök a győzelemnek, amit helyenként jó játékkal értünk el, másrészt sikerült eloszlatni a kétkedők feltételezését. Akármi is lesz Pásztor kollégám sorsa a következőkben, sok sikert kívánok neki és csapatának.
   Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
   — Nem voltunk egy súlycsoportban. Éreztem a Diósgyőr-meccs után, hogy a csapatból egy páran feladták. Féltem, hogy az első kapott gól után jön a többi, és ez így is történt. Úgy tudtunk volna partiban lenni, ha ugyanúgy kúszunk-mászunk-küzdünk, mint korábbi meccseink zömén. Ennek nyomát ma fel sem lehetett fedezni. Ha minden meccsen így játszottunk volna, mint ma, mindig kikaptunk volna.
   — Mintha hiányzott volna a tűz a játékosokból.
   — Úgy látszik, tűzött a Nap eléggé, és ez elég volt nekik. Volt olyan játékos, aki védőt játszott, és egy szabálytalanságot nem csinált. Ez azt hiszem, mindent elmond. Ha egy Molnár megcsinálja azt 4-0-s állásnál, hogy harcosan elsodorja az ellenfelét, akkor igenis nekünk is meg kell csinálni, akik a létünkért küzdünk.
   — Mit mondott az öltözőben, amikor bementek mérkőzés után?
   — Nem mondtam semmit. Ismerem magamat, ha beszélek, azt hiszem, elég sok játékos megsértődött volna. Már a mérkőzés előtt eldöntöttem, nem fogok szólni, nem mérgelem fel magam, így akarok elmenni szabadságra is. Meg hát a meccs után már nincs semmi értelme a letolásnak.
   — Csalódott e mérkőzés láttán?
   — Nem ma estünk ki, hanem főleg a hazai mérkőzéseken, ahol nagyon sok pontot elhullajtottunk. Több meccsen jobbak voltunk ellenfelünknél, mégsem voltunk képesek nyerni. Ez volt a döntő.
   (Szegedi Zsolt)
   
   5. MTK 34 17 7 10 60-35 58
   ...
   17. Békéscsaba 34 7 10 17 28-61 31

   
   Békés Megyei Hírlap, 1998. június 8.