hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2016.05.17, 16:21 (szerk.: 2021.01.29, 00:09)

   Erre senki sem számított...
   Siófoki Bányász - Békéscsabai Előre FC 0-2 (0-1)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Siófok, 3500 néző
   V.: Márton (Kiss Gy., Kovács P.)
   Siófok: Posza 5 — Juhász 5—2=3, Bimbó 4, László 4, — Ördög 4, Pest K. 4, Kriston 4, Sallai 4, Perger 1 — Szabó Z. 4, Pest R. 5. Edző: Nagy László
   Békéscsaba: Vámos 6 — Futaki 5, Raducu 6, Dávid 6 — Dobi 5, Sándor 5, Balogh 6, Kerényi 6 — Stoica 6, Fülöp Z. 6. Edző: Pásztor József
   Csere: Pest K. helyett Bozsér (4), a 46., Szabó Z. h. Regis (4) a 70. , Dávid h. Fazekas (-), a 89., Stoica h. Brlázs (-) a 78., Fülöp h. Czipó (-) a 88. percben.
   Gólszerző: Kerényi a 35., Brlázs a 92. percben,
   Sárga lap: Fülöp (Juhász akasztásáért)a 16., Juhász (rátartott Dobi lábára) a 28., Sándor M. (elrúgta a labdát) a 40. percben, Kriston (elkaszálta Balogot) a 70.,
   Kiállítva: Juhász (a második sárga lap után) a 86. percben
   Szögletarány: 5:5 (3:3)
   
   35. perc: Ügyes jobboldali akció végén Stoica az alapvonal közeléig előrelopakodó Kerényihez játszott, aki nem találva jobb megoldást, a labdát megpörgetve a rövid sarokra helyezkedő Posza mögé küldte, mely félmagasan utat is talált a jobb sarokba, 0-1.
   (Csank János: „Nagyon szép gól volt, mesteri alakítás a fiatal játékostól. Ilyenkor a rövid sarokhoz kell állni, úgy, hogy Posza nem hibázott, tehetetlen volt.)
   47.perc: Szabó Z. tört ki nagy lendülettel a balösszekötő helyén, Futaki kísérte, úgy tűnt, a második összekoccanásra ellép a labda mellett, az kigurul vonalon túlra, de kissé rutintalanul, buktatta a siófoki csatárt és nem lehetett vitás a 11-es. Sallai megtorpanva futott neki a büntetőnek és a kissé jobbra mozduló Vámos mellett a baloldalon méterekkel a léc mellé lőtt.
   92. perc: A kétségbeesett siófokiak közül Ördögh úgy gurított haza messziről kapusának, hogy a nem sokkal előbb beállt Brlázs eséllyel rácsaphatott a labdára és megszerezte a második békéscsabai gólt is, 0-2.
   
   Pompás futballidő, remek pálya s a vártnál valamivel kevesebb néző várta a csapatokat.
   A nyitányhoz képest négy helyen megváltozott összeállítású békéscsabaiak falfehéren sorjáztak kifelé, a hazaiakon viszont - csoda-e? - nyoma sem volt a feszültségnek. Kétségtelen, minden előjel arra mutatott, hogy következik olyan 90 perc, amelyen csak idő kérdése, hogy a Fradit Pesten verő Siófok mikor érvényesíti az összes lélektani, tudásbeli és hazai pálya kínálta előnyét.
   Ám a futball sok más mellett azért is a legszebb játék, mert néha annak is igaza van, aki az ellenkezőjét állítja a különben magától értetődőnek. Valami ilyesmi történt most is, igaz, csak lassan kerekedett ki az „igazságtalanság". De jelei az első perctől kezdve akadtak. Például, mert Vámos nagyon magabiztosan fogta a kezdetben különösen vehemens siófoki támadók labdáit, beadást, lövést, mindent. Ez a többieknek is nyugalmat adott, s ha nem volt más megoldás, nem keresték ugyan mindenáron a társakat, de ekkor is érezhető volt: Pásztor a lelkükre kötötte, lehetőleg ne vagdossák el a birkózásban nehezen megszerzett labdákat, mert akkor mit sem ér az egész, lélegzetet venni sem lesz idejük. Az is kitűnt, hogy még az elöl egyedül száguldozó Fülöp is rendre hátrajön segíteni, a többiekről nem is beszélve. Ez, és a végképp minden várakozást felborító békéscsabai vezetés elbizonytalanította hazaiakat, amit jól érzékeltet, milyen ügyetlenül végezte el a büntetőt Sallai. De még ekkor is a Siófoknak „állt" a zászló! Pluszt jelentett a csabaiak játékában, hogy nem fáradtak el, ha kellett, kisegítették egymást és hol Balog, hol Stoica el tudta dugni a labdát egy szusszanásnyi időre, sőt tovább is.
   Ahogy ilyenkor lenni szokott, a Bányász egyre többet hibázott, az Előre játékosai pedig megérezték, ehhez nekik is közük van...
   Ha valaki csak a puszta eredményt olvassa el, azt hiszi, sima meccs volt, pedig a hármas sípszóig kétséges volt, végül megszületik-e a forduló meglepetése, vagy sem. Minden esetre, sokadszor bebizonyosodott az is, hogy a gyengébb is képes felülkerekedni, ha igazán akarja és ha van némi szerencséje is, mint a liláknak a ll-esnél.
   Ez alól a futball sem kivétel, semmi értelme tehát azt sugallni a csapat körül, hogy megérett a kiesésre... csak hinni és akarni kell, töretlenül, egy szikrával sem több időt szentelve a hátráltató körülményeknek, amennyit szükséges. Ahogy Pásztor mondta, „rendületlenül tovább csúszni-mászni”.
   
   Edzői nyilatkozatok
   Nagy László, a Siófok edzője:
   — Azzal jöttem ki az öltözőből a végén, ami még játékosok fülében is valószínű ott cseng: ilyen fásultam, tompán nem játszottak azóta, hogy edzőjük lettem. Lehetne szépíteni a dolgokat, hogy kevés volt a pihenő, meg ilyenek, de egy felkészült játékosnak ez nem jelenthet problémát. Tudtuk a Csaba taktikáját is, mégsem tudtunk föléjük kerekedni.
   Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
   — Jelenleg nálunk inkább jól védekezni tudó játékosok szerepelnek. Ezt mi jól ki tudtuk használni, mert rendre leszerelték a hazai támadókat. Ha néhányan egy kicsit agresszívabban játszanak, főleg támadásszövésben, akkor még több lehetőségünk lett volna, bár így is volt.
   — Mi döntött Vámos kapus mellett?
   — Hogy idegenbe jöttünk, s tudtam, a Siófok nyilvánvalóan többet támad majd. Arra gondoltam, Vámos testesebb, a kapu előtti kavarodásokban több esélye van a labda megszerzésére. No és, Fülöp nehezen tudja elviselni, hogy egy hete kapott két védhető gólt. Nem olyan típus, akiről ez csak úgy lepereg ilyesmi.
   — Nem vitás, a kihagyott hazai büntető fordulatot jelentett.
   — Igen, ha bemegy, nagyon könnyen lehet, hogy kikapunk. Inkább csak magamnak mondtam, na, itt a lehetőség a bizonyításra, fogd meg és akkor hosszabb időre bizalmat kaphatsz. Lehet, hogy hallotta Sallai is, mert ő is velünk volt. Nyugodt csak a második gól után lettem, bár tény, hogy előtte Valentényinek és Fülöpnek is volt komoly gólszerzési lehetősége. Egyébként senki nem játszott kiemelkedően, de nagyon odaadóan küzdött valamennyi játékos. Fülöp Zoltán rengeteget futott és ütközött, bár a játékkal még vannak gondjai, de az is jön majd. Mindjárt nem fájna a fejem annyira, ha lenne egy hozzá hasonló típusú csatár. Dani Petinek kellene ilyen mentalitással rendelkeznie!
   — Ezzel a helyére billent a csapat?
   — Hogyisne! Majd ha az utolsó meccs után a vonal fölött leszünk, akkor érzem így. Addig egyfolytában kúszni-mászni kell a pályán mindenkinek.
   (Fábián István)
   
   14. Siófok 19 6 2 11 19-25 20
   15. Békéscsaba 19 5 4 10 15-36 19

   
   Békés Megyei Népújság 1998. március 9.