hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 2

   2022.11.09, 13:28

   A Nemzeti Sport tudósításában Todorovic helyett Ulicit állították ki. Később javították:
   

   Kimaradt - technikai okokból - a vasárnapi III. Kerületi TVE-Ferencváros mérkőzés tudósításából a III. Kerületi TVE kapusának, Lippainak a 2. percben kapott sárga lapja, illetve a szombati Csepel-Békéscsaba mérkőzésen nem Ulicsot hanem Todorovicsot állította ki Márton Sándor játékvezető, így természetesen a szünetben beállt Todorovics osztályzatából vonunk le két jegyet.

   
   Nemzeti Sport
   1996.11.27
    
2. 
   admin bbsz

   # 1

   2016.11.23, 16:14 (szerk.: 2021.07.24, 23:36)

   Katasztrofális vereség a „Szigetországban”
   Csepel SC - Békéscsabai Előre FC 9-1 (2-0)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Csepel, 500 néző
   V.: Márton S. (Varga S., Arany)
   Csepel: Bíró 0 — Petrók 5 — Bereczki 6, Keresztúri 6 — Varga A. 6, Mészáros 5, Oláh 7, Nagy T. 8, Szekeres 7 — Bubcsó 8, Baranyi 7. Edző: Varga István
   Békéscsaba: Derdák 3 — Csehi 3 — Medgyesi 3—2=1, Varga M. 2, Unchias 3 — Balog Zs. 3, Major 4, Kovács 4, Kasik 3 — Szabados 3, Kulcsár 4. Edző: Silviu Iorgulescu
   Csere: Varga M. helyett Todorovics (4—2=2) a szünetben, Mészáros h. Rósa (6) az 50., Balog Zs. h. Belvon (3) az 57., Kulcsár h. Ulici (3) a 60., Varga A. h. Semsei (-) a 79., Bíró h. Túri (-) a 84. percben.
   Gólszerző: Bubcsó a 18., Szekeres a 45., Oláh az 51., Bubcsó a 68., Bereczki (11-esből) a 71., Nagy T. a 72., Rósa a 78., Nagy T. a 83., Bubcsó a 84., Major a 89. percben.
   Sárga lap: Varga A. (Major buktatásáért) a 29., Oláh (sípszó után elrúgta a labdát) a 32., Csehi (Szekeres buktatásáért) a 70. percben.
   Kiállítva: Medgyesi a 33., Todorovics a 86. percben.
   Szögletarány: 4:2 (3:1)
   
   18. perc: A Csepel köszönte szépen. Mármint azt, hogy tulajdonképpen valamirevaló helyzet nélkül sikerült gólt szereznie a csabai védők elmélázásának köszönhetően. Egy bal oldali beadás után Varga adta oda a labdát Mészárosnak, aki rögtön az üresen álló Bubcsóhoz játszott, a volt ferencvárosi játékos pedig 13 méterről balról kilőtte az ellenkező sarkot, 1-0.
   33. perc: Medgyesi előtt homályosult el minden, amikor teljesen ártatlan helyzetben Nagy T. hátulról fellökte. A csabai védő felállt és ő is ellökte a csepelit. Ez utóbbiért azonban már piros lap járt...
   45. perc: Ezúttal Varga és Kovács egymás után hibázott óriásit, így Oláhé lett a labda, ő rögtön a felfutó Szekerest választotta, aki senkitől sem zavartatva 14 méterről „csak azért is” jobbal a kiszolgáltatott Derdák mellett a jobb alsó sarokba lőtt, 2-0.
   51. perc: Szabadrúgáshoz jutott a Csepel a vendégkaputől 17 méterre, kissé balról. Oláh nagyszerűen csavarta el a labdát a sorfal fölött, olyannyira, hogy Derdák légibemutatója is kevés volt a hárításhoz, 3-0.
   68. perc: Nagy Tamás balról adott középre, a labda Csehi talpa alatt elsuhant, és a középen érkező Bubcsó öt méterről estében középen a léc alá helyezett, 4-0
   71. perc: Csehi újra a főszerepben, újabb nagyobb hibát vétett. Baranyi húzott volna el mellette a labdával együtt, amikor a védő felvágta. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy mindez a 16-oson belül történt: 11-es. A labdának Bereczki futott neki, balra lőtt, Derdák jobbra vetődött, így nem jöhetett létre a „nagy találkozás", 5-0.
   72. perc: Az össze-vissza futkosó békéscsabai védők közül Szekeres lépett ki sokadszor a bal oldalon, remekül gurította vissza a labdát a középen érkező Nagy T.-nek, akinek már arra is volt ideje, hogy igazítson egyet rajta, s 5 méterről(!) a későn vetődő Derdák hasa alatt a hálóba pofozza azt, 6-0.
   78. perc: A következő hazai találat „csak” öt perc múltán következett. Ezúttal Unchias a feladó és Rósa a címzett (megint eladott labda a saját 16-osnál), egy gyors kényszerítő Baranyival és sakk-matt Rósa-féle végjátékkal, 7-0.
   83. perc: A formán kívül játszó Csehi röviden szabadított fel, a labdára Nagy T. vércseként rácsapott, s a közben lábát fájlaló (vajon mitől?) Csehi mellett elhúzván már csak Derdák volt az akadály, de ő sem sokáig, 8-0.
   84. perc: A középkezdés után hátrapasszolták a labdát Csehinek, a kanadai táblázaton már így is magasan vezető hátvéd a labda körül eltáncolta a „csetlik-botlik” ki tudja milyen eredetű táncot, majd Bubcsónak okozott örömöt úgy, hogy az immár háromgólos csatárnak semmiféle állítgatáshoz nem volt szüksége ahhoz, hogy 18 méterről átemelje a labdát a kinn álló Derdák fölött, 9-0.
   86. perc: Todorovics Rósával szemben szabálytalankodott a mezőnyben sárga lapot érően. Márton más véleményem volt, mert azonnal kiállította a csereként beállt vendégjátékost.
   89. perc: A vízilabda-eredménynek beillő végeredményt végül Major állította be azzal, hogy kettős emberhátrányból sikerült betalálnia: Belvon az 5-össel egy magasságból ívelt be szabadrúgást, amelyet középen többen is elengedtek, hogy Major zavartalanul guríthasson 5 méterről a kapu bal oldalába, 9-1.
   
   Meglehetősen nehezen lendültek bele a csapatok a játékba, és mint egy lassított felvétel, úgy peregtek az események.
   Egyik csapat sem vitte túlzásba a támadásokat, mindkét gárda inkább a védekezéssel volt elfoglalva. Az már az első percben körvonalazódott, hogy a házigazdák jobban megszervezték a védelmüket, a csabaiakéról ugyanakkor az első támadás után kiderült, hogy átjáróház. Nem beszélve arról, hogy mind a tíz lila-fehér mezőnyjátékos ezen a napon nem vizsgázott még csak elégségesre sem labdabiztonságból. Egyetlen épkézláb passzt nem láthattunk, ha véletlenül hozzájuk csurgott a labda, azonnal továbbadták az ellenfélnek. Ilyen esemény után született az első - majd szinte minden további - gól.
   Óriási hibaszázalékkal játszott a Békéscsaba, arról pedig véletlenül sem beszélhetünk, hogy tüzes vagy agresszív lett volna a játékuk. Szinte csak lötyögtek a pályán. Amikor tíz főre olvadtak, akkor sem változott a lelkesedés, nem látszott az egymásért tenni akarás.
   De még ekkor sem sejtette senki, hogy milyen megalázó vereséget mér a Csepel a lilákra a második játékrészben.
   Ugyanis a fordulás után egy lelkesebb Csepel lépett pályára és egy változatlanul álmatag Békéscsaba. Ráadásul a házigazdák lelkesedése csak fokozódott minden gól után. Sőt a mérkőzés finisében már úgy tűnt: amelyik csepeli a kapu felé vetődik, az akkor már rúg is egy gólt. A maroknyi szurkolósereg nagyon élvezte a játékot, az alig 20 főnyi békéscsabai drukkergárda viszont szomorúan kullogott el a mérkőzés után. Egyikőjük megjegyezte: ha valamelyik Békés megyei NB III-as csapat áll ki a Csepel ellen, az sem kapott volna kilencet.
   Tény, rendkívül megalázó volt, ahogy „ollézott” a Csepel, amely, valljuk meg, ezen a napon még ilyen arányban is megérdemelten nyert a Békéscsaba ellen.
   
   Edzői nyilatkozatok
   Varga István, a Csepel edzője:
   — Nagyon örülünk a győzelemnek, főleg annak, hogy ilyen sok gólt sikerült szereznünk. Külön is köszönöm a csapatnak, hogy a 251. NB I-es mérkőzésemen ilyen nagy gólkülönbségű győzelemmel örvendeztettek meg a játékosok.
   Silviu Iorgulescu, a Békéscsaba edzője:
   — Nagyon nehéz megfogalmazni ilyen vereség után a gondolataimat. Minden bizonnyal emlékszel rá, beszéltünk arról a Pécs elleni mérkőzés után, hogy némileg lelassultak a játékosok, főleg gondolkodásban. A Vác ellen kaptuk az első pofont, amikor hamar kiderült, hogy nem volt akarat és bátorság a csapatban. Aztán az Újpest elleni mérkőzésen két olyan gólt kaptunk, ami ugyancsak azt vetítette előre, hogy valami nem stimmel. Monoton volt akkor is a csapat, miként most a Csepel ellen. Egyszerűen a játékosok nem hittek magukban. De amúgy is csak ennyire képes a csapat. Már az Újpest meccs után kértem a vezetőket, Papp Lászlót és Pillér Sándort, hogy menjenek be az öltözőbe beszélgetni a játékosokkal.
   — Most maradjunk egyelőre a Csepel elleni mérkőzésnél...
   — Húsz percig nem történt semmi a pályán és nem volt különbség a két csapat között. Varga hatalmas rontása után azonban minden megváltozott. Medgyesit pedig különösen nem értem, ő egy nyugodt ember, most viszont begőzölt.
   — Mit kértél az öltözőben a szünetben?
   — Elsősorban azt, hogy a védekezésre most már végképp nagy hangsúlyt fektessen a csapat, hiszen emberhátrányban vagyunk. Erre mit ad isten, a gólok 80 százalékát eladott labdákból kaptuk. Ez fegyelmezetlenségre utal.
   — Mi lehetett az oka ennek a sok negatívumnak?
   — Én három dolgon gondolkodtam és gondolkozom azóta is. Az egyik, mi történt a pályán, illetve miért nem akart játszani a csapat? A másik: miért nem tud focizni ez a gárda? A harmadik pedig az, hogy nem volt-e szándékosság ebben a vereségben?
   — Akkor lépjünk még egy lépcsővel vissza, mi lett volna az eredeti taktika?
   — Az, hogy sziklaszilárd védekezésből - ha a kezdeti nyomás elmúlik - kontrákkal operáljunk. Arra viszont már a mérkőzés előtt felhívtam a játékosok figyelmét, hogy a Csepel minden mérkőzésen számtalan lehetőséget kidolgozott, ám eddig nem kísérte őket szerencse. Mondtam is a játékosoknak, nehogy most forduljon meg ez a széljárás. Egyébként mindenki egyéni feladatot kapott, azt tudtuk, hogy a Csepel nem tud nagy területen játszani, ezért igyekeztünk a területeket lezárni. Azt is elmondtam, hogy előbb-utóbb ki fog támadni a hazai csapat, ezt kell kivárni és majd kihasználni. No meg amiről mindig beszéltem, azt vártam, hogy végre agresszíven játszik a csapat, erre úgy léptek pályára, mint anyámasszony katonái.
   — Úgy tűnik, a cserék sem sokat segítettek.
   — A szünetben Varga jelezte, hogy nem tud tovább játszani, mert képtelen koncentrálni a hiba után. De lehet, hogy Csehivel kellett volna kezdeni a cserét, aki hiába rutinos NB I-es játékos, most katasztrofálisan játszott. Az utóbbi hetekben többet dumál, mint tesz a siker érdekében. Jó lenne, ha egyszer már tükörbe nézne. De lehet, hogy az egész csapatot le kellett volna cserélni. Pedig a szünetben mindenki fogadkozott, hogy jobb lesz a folytatás és biztatták is egymást. Medgyesi pedig elnézést kért az egész csapattól a kiállítás miatt.
   — Négy fordulóval a zárás előtt még négy-hat pont begyűjtését tervezted...
   — Hát ebből már semmi sem lesz. Nem beszélve arról, azt sem tudom milyen csapat áll ki a zárófordulóban a Debrecen ellen, hiszen alig vagyunk tizenhatan, akik közül hárman sérültek, ketten kiállított játékosok, és még sárga laposaink is vannak.
   — Ráadásul olyanok maradnak az utolsó fordulóra állva, akik közül a többség nem üti meg az NB I-es szintet.
   — Ha már itt tartunk, minden bizonnyal emlékszel rá, a nyár közepén is kihangsúlyoztam, hogy ez a csapat még nem NB I-es, kevés a profi szemléletű és rutinos játékos az együttesben. Mégis akkor bátor voltam, hogy elvállaltam a feladatot. Most ez a bátorságom kezd elszállni. Annál is inkább, mert egyesek negatív hangulatot teremtenek az öltözőben.
   — Kikre gondolsz?
   — Főleg olyanokra, akik nem játszanak vagy csak csereként jutnak szóhoz, így Filipovics, Todorovics, de még az eddig sokszor bizalmat kapott Belvon is.
   — Aludtál 24 órát az eseményre...
   — Dehogy aludtam. Ez egy fehér éjszaka volt és ha megnézed az arcom, olyan vagyok, mintha hatvanéves lennék. Egyébként az is megdöbbentett, hogy hazafelé a buszon olyan volt a hangulat, mintha mi nyertünk volna 3—0-ra.
   — Gondolom, sok jelzést kaptál szurkolóktól, vezetőktől...
   — Egyetlen egy vezető sem jött be az öltözőbe és senki nem beszélt a játékosokkal. Egyedül Sisák Péter, a város alpolgármestere, a klub társadalmi elnöke hívott föl, akivel megbeszéltem, hogy el is jön a hétfői edzésre, az öltözőbe elbeszélgetni a játékosokkal. Amúgy egyedül maradtam, mint Robinson Crusoe. Azt vártam, hogy megkeres Papp László és azt mondja: „Gyere, Silviu! Üljünk le és beszéljük meg a dolgot!” De még most vasárnap sem tudom, hogy hol van. A szurkolók pedig eddig kiálltak mellettem, van aki telefonon hívott és biztatott, de amikor reggel az újságért lementem, akkor sem szidott senki. Pedig sok drukkerrel összefutottam.
   — Megfordult-e a fejedben, hogy lemondasz e fiaskó után?
   — Nem. Ha lemondanék, az azt jelentené, hogy én hibáztam. Én tiszta vagyok és mindent elkövettem annak érdekében, hogy jól felkészítsem a csapatot, becsületesen dolgoztam. Arról nem tehetek, hogy valami elindult mögöttem. Ha viszont a vezetés mondat let, akkor azt el kell fogadnom.
   (Jávor Péter, Szegedi Zsolt)
   
   14. Békéscsaba 16 4 3 9 19-31 15
   ...
   16. Csepel 2 6 8 24-30 12
   

   
   Békés Megyei Hírlap, 1996. november 25.