hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 2

   2022.11.18, 23:56

   Ferencváros—Nemzeti 1:1 (1:0)
   
   A vén Millenáris boldogan emlékezett, hogy itt vannak a régi idők, itt a Ferencváros, itt a szép tömeg. Új köntösében ragyog a boldogságtól a Millenáris, hogyisne: hétezer fizető néző
   Felszikkadt a talaj, de azért lágy és mély, nehéz rajta a járás." Nem ízlik a Ferencvárosnak sehogyan sem- Már mikor kijönnek a zöld-fehérek, az első rúgásoknál látszik a kedvetlenség, úgy állnak fel, mint rendesen, csak Amsel hiányzik: Hubeer — Takács I., Hungier — Fuhrmann, Bukovi, Berkessy — Koszta, Takács II., Turay, Szedlacsek, Kohut. Azután kijönnek a Nemzetiek is, amire nekibátorodik a tribün, és éljenez. Gallina — Török, Szendrő — Hossó, Odry, Bartos - Rémay III., Rémay II., Kautzky, Horváth, Cétényi — ez a fekete- fehér csapat. Szóval hiányzik Volentik és Bihámi.
   A nézőtéren izgatottan figyelték, hogy a Nemzetiek szél ellen játszanak és mégis milyen jól tartják magukat. Izgalmas volt a levegő, de nem volt semmi vihar, mindössze hangosan drukkoltak az emberek. Kohutnak egy gyilkos labdája elmegy keresztbe, de egyébként Huber kapuja van többet tűzben. Csak néha csillan ki egy-egy Takács-akció. Különben nagy erőlködéssel vergődik mind a két csapat. Igazi meleg helyzetek a Nemzetiek kapuja előtt teremnek, de a kis Gallina szinte repked a lábak között, ha már a szálas bekkek el nem csípték az indiszponált ferencvárosi csatárok elől a labdát.
   A 35. percben azután egyszerre, beüt a végzet. Meg volt írva, hogy ennek a mérkőzésnek sem szabad botrány nélkül végződnie. A szélső Rémay kap egy hosszú keresztlabdát, azzal előírásosan otthagyja a nagyon rosszul helyezkedő Hunglert, aki csak mintegy két lépéssel a tizenhatoson belül éri el, akkor is csak a kezével és a tisztán feltörő csatárt visszarántja.
   Mély csend, mert mindenki tizenegyest vár. Ám előbb a határbíró, azután a bíró int
   „tovább“-ot és a közönség megdöbbenéséből még fel sem ocsúdhatik, amikor Hungler visszavágja a labdát a mezőnybe. Még ugyanabból az akcióból lefut a ferencvárosi jobbszárny,
   a kis Takács kitör és már lőne is, amikor Bartos beledobva magát, egész testével gáncsolja. Az égiek úgy rendelték, hogy egy percen belül a másik kapunál megszülessék a másik tizenegyes helyzet. Okvetlenül meg kell adni és Takács II. védhetetlenül lövi a balsarokba. Olyan gyorsan következett egymásra a két eset, hogy a Nemzeti nézők csak akkor eszméltek rá, amikor már benn volt Takács gólja.
   Innen kezdve azután megszűnt a barátságos, majálisos hangulat. A tribün elkeseredetten vagdalkozott, egyik Nemzeti-vezér pedig a sértések áradatát zúdította a bíróra, aki- szegény — tényleg nagyon, megzavarodott az eset után. A Ferencváros megkísérelte kihasználni a zavart, Bukovit előrevitte, de ő csak sántikált ott is, mint hátul.
   Egyébként nem sok új dolog történt a szünet, után, csak annyi, hogy a szél elállt és a Ferencváros nagy fölénybe került. Az ördöngős Nemzeti-védők azonban kihasználtak mindent, amit csak lehetett, sőt nekirugasztották néhányszor a saját csatáraikat is, bizony nagy szerencse tartotta a ferencvárosi kaput. A lárma most már állandó és végre megérkezik a költői igazságszolgáltatás is, mert a 8. percben Rémay centerét Takács I. közvetlen közelről nekivágja Hungler kezének. És a napnál világosabb véletlenért tizenegyes következik, amit Rémay II. a sarokba helyez. A Nemzeti kiegyenlített, de ennek a játékra semmi befolyása sincsen. A Ferencváros továbbra is támad, a Nemzeti-bekkek derekasan állják, a rendetlen és erőtlen ostromot. Egyszer felvillan megint a kis Takács, kisiklik, de bombája a kapu mellé megy. Amott viszont egyszer üres a kapu, és bár háromszor lőnek a Nemzeti-csatárok, a szerencsésen helyezkedő hátvédek mentenek. Most már hiába minden, az eredmény változatlan. Cétényi is hiába szökik el, Takács is hiába fogja meg leplezetlen őszinteséggel -kézzel, több tizenegyes nincsen és marad az eredmény két tizenegyessel elért 1:1, ami a, csatárok tudományáról - - nagyon gyenge bizonyítvány.

   
   Sporthirlap, 1928. november 19.
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2015.10.03, 11:20

   Ferencváros – Nemzeti 1:1 (0:1)
   
   Millenáris pálya. – 7000 néző. – Bíró: Antalics.
   
   A sport sem mentes a babonáktól. Ilyen babona az, hogy a Ferencvárosnak, még a legjobb formájában is, a Nemzeti az egyik legveszedelmesebb ellenfele. Így volt a ligabajnokság első két esztendejében és így volt most is, annak ellenére, hogy a zöldfehérek legjobb együttesével szemben a Nemzetiek alaposan meghandicapolva álltak a starthoz, miután éppen két legjobb emberük: a centerhalf Volentik és a balösszekötő Bihámy hiányzott.
   
   Hogy a Nemzeti két tartalékkal is 1:1-es eldöntetlent csikart ki, azt leles és kvalitásos játékán kívül elsősorban annak köszönheti, hogy a Ferencváros a bécsi kupadöntő után testileg és lelkileg összeroppant és olyan fáradt benyomást keltett, mintha a szezon legeslegvégén tartana.
   
   A mezőnyben még is fölényben voltak a zöld-fehérek, de Takács II-őn kívül, egyetlen csatáruk sem bizonyult a gól előtt veszedelmesnek, a legkevésbé Kohut, pedig éppen az ő számára dolgozzák ki társai a legkedvezőbb gólhelyzeteket. Az 1:1-es eldöntetlen különben igazságos, mégis meg kell állapítanunk, hogy a bíró ingadozó ítélkezéseivel föltétlenül meghamisította az eredményt. Amikor a meccs 0:0-ra állt, nem adott meg egy tizenegyest a Nemzeti javára.
   
   A helyválasztás a Ferencvárosnak kedvez, ami óriási előny, mert nappal és széllel hátban játszik. A zöldfehérek nyomban frontba is kerülnek, de Kohut centerét Török korner árán szerelt, Kohut következő bombája pedig a kapu balsarka mellett süvit el. Takács II. és Fuhrmann labdái is célt tévesztenek.
   
   Az első veszélyes helyzet a 13. percben adódik, amikor Koszta centere a jó helyzetben álló Szedlacsekhez kerül, de Gallina, kapujából kirohanva, rávetéssel ment. Hasonló helyzet adódik a Ferencváros kapuja előtt. Rémay III. centerez, de Kantsky helyezett fejesét Huber fogja. Szedlacsek szép támadását Hossó korner árán teszi ártalmatlanná (19. p.), a kornert Török tisztázza.
   
   Két ügyesen fölépített Nemzeti-támadást Takács I. ver vissza, míg a 27. percben Takács II. pompás gólhelyzetet teremt Szedlacsek számára, aki azonban lekésik. A 31. percben a Nemzeti is kornerrel veszélyeztet. Csétényit ugyanis Takács I. korner árán szereli le, de Takács fejjel tisztáz.
   
   A meccs kritikus pillanata a 34. percben következik be, amikor Berkessy a büntetőterületen belül elgáncsolja Rémay II-őt, a bíró azonban, mintha misem történ volna, nem ítél tizenegyest. Az eset annál kirívóbb, mert két perccel későbben Hossó hasonló vétséget követ el Takács II.-vel szemben, de most nem marad néma a bíró sípja és a tizenegyesből Takács II. a Ferencváros vezető gólját lövi.
   
   A tribünközönség háborog, néhány helyen összepofozkodnak és az ideges hangulat a két csapat egyik-másik játékosát is elfogja. Nem is múlik el a vihar, csak szünet után három perccel, amikor Takács I. ártatlan handsét a bíró tizenegyessel torolja meg, amelyet Rémay II. a kiegyenlítő góllá értékesít.
   
   A fölázott talaj nyilván alaposan elővette mind a két csapatot, mert a tempó azontúl észrevehetően csökken és a finis a győztes gólért elmarad. Kohut pompás helyzetben biztos góltól fosztja meg a csapatát, míg Czétényi centerét Kautzky hibázza el.
   
   A 31. percben Huber hibás kifutása és Hungler rossz fejese kritikus helyzetet teremt, végül Takács I. tisztáz. A 36. percben a Ferencváros kornerrel veszélyeztet újabb sarokrúgását a bíró elnézi, ugyancsak elnézi az utolsó percekben, hogy Czététnyit a dresszénél fogva akasztja meg Takács I. akciója végrehajtásában. Antalics következetes maradt.
   
   hmgy