Magyarország - Norvégia 4 : 0
Európabajnokság 1972, selejtező
« előző
462.
hivatalos válogatott mérkőzés következő »
helyszín :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
játékvezető :
Babacan Doğan (Törökország)
nézőszámok:
- cantab.net: 29.253
- nso.hu: 30.000
- fotball.no: 35.000
-
22' Bene Ferenc 1 - 0 24' Dunai Antal 2 - 0 44' Bene Ferenc 3 - 0 64' Szűcs Lajos 4 - 0 70' Zámbó Sándor 82' Juhász Péter
Magyarország | Norvégia |
---|---|
|
|
szövetségi kapitány: Illovszky Rudolf |
szövetségi kapitány: Johannessen Øyvind |
meccstörténelem
- 2015.11.15 Magyarország - Norvégia 2-1
- 2015.11.12 Norvégia - Magyarország 0-1
- 2012.11.14 Magyarország - Norvégia 0-2
- 2007.06.06 Norvégia - Magyarország 4-0
- 2006.09.02 Magyarország - Norvégia 1-4
Ott voltak:
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Elképesztő paláver volt 1971 májusában idehaza, miután a labdarúgó-válogatott 3-0-ra kikapott Szófiában, a bolgárokkal vívott Eb-selejtezőn. A lapok ízekre szedték a Rothermel – Fábián, Páncsics, Vidáts, Juhász Péter – Dunai III, Kocsis Lajos, Zámbó – Fazekas (Karsai), Albert, Kozma (Nagy II) összeállítású csapatot; Hoffer József szakvezetőt csak azért nem, mert a mindjárt a meccs után, a Vaszil Levszki stadionban leköszönő szövetségi kapitány újságíró-kolléga, az MTI sportszerkesztőségének nagy tekintélyű vezetője volt.
Az újságokban ilyen kritikák jelentek meg: „Esztendők óta terméketlen viták zajlanak a labdarúgás edzésmódszereiről. Soha el nem olvasott szakdolgozatok sokasága látott a témáról napvilágot. A hazai futball színvonalán mindezekből szinte semmit nem lehet észrevenni. Nem szólalt-e meg a lelkiismeretük azoknak, akik évek óta tréningezik a legjobbnak ítélt magyar labdarúgókat, amikor látták vergődésüket egy olyan csapattal szemben, amely egyetlen mérkőzést sem tudott nyerni 1970-ben, Mexikóban, a világbajnokságon?"
Íme, egy másik korabeli bírálat: „A magyar labdarúgók általában nem tudnak futni, erőnlétük gyenge, technikájuk fogyatékos, taktikai képzettségük elégtelen." Kapott szépen az MLSZ is: „A ma működő labdarúgó-szövetség vezetői többségükben a marseille-i vereség napján (az 1969 decemberében a francia kikötővárosba telepített vb-pótselejtezőn a csehszlovákoktól elszenvedett traumatikus 1-4 alkalmával – a szerk.) is tagjai voltak a testületnek. Akkor éppen úgy elmulasztottak beszélni saját munkájukról és felelősségükről, mint most."
Napjaink itthoni futballköreiben nyilván nem győznek csodálkozni, miféle dörgedelmek zúdultak annak idején klasszisok seregére. Őszre aztán a fejmosások ritkultak, mert amíg a kikelet idején sokan elképzelni sem tudták, hogy továbbjuthat a Szófiában is „marseille-i" teljesítményt nyújtó címeres mezes csapat, addig az esztendő második felére megváltozott minden.
Illetve, olyan hatalmas fordulatra nem volt szükség, mert az év első válogatott-mérkőzésén az osztrákokat úgy győzte le 2-0-ra a bécsi Práterben a válogatott, hogy a duplázó Bene Ferenc a másodikat csaknem a félpályáról küldte a meghökkent Herbert Rettensteiner hálójába. (Az előmérkőzésen az ifik – soraikban Komjáti Andrással, Kovács Bélával, Gass Istvánnal, Weimper Istvánnal, a kétgólos Várady Bélával, valamint Király Gábor édesapjával, Király Ferenccel – 5-0-ra verték a Hans Kranklt is felvonultató osztrák fiatalokat.) Ezt a felnőtt meccset követte a franciák elleni itthoni 1-1, majd a bulgáriai blamázs...
Hoffer lemondása után az MLSZ vezérkara azt az Illovszky Rudolfot rendelte a válogatott élére, akibe 1967 végén – nyolc győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel a legendás tréner háta mögött – belekötött a sporthivatal elnökhelyettese, s emiatt a nemzetközi nagymester nem volt hajlandó a posztján maradni. (Meggyőződésem: ha nem távozik, nincs Marseille. Utódát ugyanis az NDK-ból parancsolták haza, s a „baráti" szövetségnél hét évet töltő edző nem ismerte a magyar játékosokat. Mészöly Kálmánt nevezte „Pixinek", mert ő is szőke volt, mint Solymosi Ernő; a Titinek becézett Göröcs Jánost „Tichynek" szólította; Vinkovics masszőrről meg azt hitte, Sinkovicsnak hívják. Amikor megkérdezte a fiúktól, hogy „hol van Sinkovics", a labdarúgók röhögve válaszoltak: a Nemzeti Színházban...)
Illovszky mindenesetre ott folytatta a válogatottnál, ahol három és fél évvel korábban abbahagyta: 1971 további hat mérkőzése közül a nemzeti együttes ötöt megnyert, egyet pedig döntetlennel zárt. Az ikszet se kellett különösebben szégyellni, hiszen a 0-0-t a riói Maracana stadionban, Brazília világbajnoki címvédő együttesével szemben érte el a csapat. Azt az 1970-es brazil válogatottat minden idők legragyogóbb futballcsapatának tartják; egyrészt azért, mert öt, a klubjában 10-es mezben játszó labdaművész – Gerson, Rivellino, Jairzinho, Tostao, Pelé – szerepelt benne, másrészt azért, mert az artista együttes, melyben ott volt még Carlos Alberto, Clodoaldo, csereként pedig a szintén boszorkányos Paulo Cesar Caju és Edu – mind a vb-selejtezőket, mind a mexikói tornát százszázalékos mérleggel abszolválta. Ezért is mondom, hogy Illovszkyval nem lett volna Marseille, elvégre barátságos meccsen sem volt egyszerű azonos kategóriában lenni a szambafutball legnagyobbjaival...
Még azt is felteszem: a vb-n a brazil, angol, román csoportból továbbjutott volna – ha a csehszlovákok helyett odakerül – a magyar válogatott, mert mindhárom csapattal szemben sikerélményei voltak, az angolokat az 1962-es, a brazilokat az 1966-os világbajnokságon győzte le. (A románoktól pedig 1999-ig nem kaptak ki honfitársaink, ahogyan a brazilok is csak 2004-ben nyertek először ellenük.)
Mindegy, hetven már elmúlt, de hetvenegy még nem – gondolhatta Illovszky, és olyannyira ráncba szedte a csapatot, hogy a bolgárok 2-0-ás pesti legyőzése után Párizsban is 2-0 következett a franciákkal szemben. Az előbbi találkozón (Népstadion, 76 ezer néző) kellett némi szerencse is, hiszen 0-0-nál Juhász Péter beívelésnek szánt labdája a legjobban csúszott le, és Biser Mihajlov kapujának bal felső sarkába szállt. A francia fővárosban viszont dínomdánom volt, a Tűnek becézett Zámbó Sándor például úgy megforgatta Youri Djorkaeff édesapját, Jeant, hogy valóban úgy tetszett: a jobb-bekk apuka tűt keres a szénakazalban...
MAGYARORSZÁG–NORVÉGIA 4-0 (3-0)
Labdarúgó Eb-selejtező, 1971. október 27., Népstadion, 29 253 néző.
Jv.: Babacan (török).
Magyarország: Géczi – Noskó, Páncsics, Vidáts, Juhász Péter – Juhász István, Szűcs – Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó.
Norvégia: Karlsen – Olafsen – Börrehaug, Nostdahl, Pettersen, Slinning – Spydevold, Jacobsen, Jensen – Hasund, Fuglset (Egil Olsen, 79.).
Gól: Bene (22. és 44.), Dunai II (23.), Szűcs (64.).
Mire a norvégok jöttek Budapestre, már valószínűvé vált: ha a magyar együttes nagy különbséggel legyőzi a skandináv csapatot, akkor csoportelső lesz, és bekerül a negyeddöntőbe. Ám huszonkét percig nem esett gól, és a 30 ezer néző már morgott... Ugyanúgy, mint a tavasszal a szigorú szakírók. Hogy tudjuk, kik fölött törtek pálcát, nézzük végig az NB I első négy helyezettjének névsorát. Mind az 1970–71-es bajnokság végén, mind 1971 őszén ez volt a sorrend: 1. Újpest, 2. FTC, 3. Vasas, 4. Honvéd. A „norvég" visszavágó előtti fordulóban a lilák a Szentmihályi – Noskó, Maurer, Horváth, Juhász Péter – Dunai III, Tóth András (Nagy László) – Fazekas, Bene, Dunai II, Zámbó, a zöldek a Géczi – Novák (Vépi), Páncsics, Bálint, Megyesi – Juhász István, Kű – Szőke, Branikovits, Albert, Rákosi (Mucha), az angyalföldiek a Tamás – Fábián, Lakinger, Vidáts, Ihász – Török, Müller, Kovács Ferenc – Puskás, Várady, Farkas, míg a kispestiek a Bicskei – Kelemen, Dudás, Tajti, Lukács – Pál, Szűcs, Komora (Pintér) – Pusztai, Kocsis Lajos, Csepregi összetételű együttest szerepeltették. A negyvennyolc játékosból csak öt (Maurer, Kovács Ferenc, Dudás, Tajti, Csepregi) nem volt vagy nem lett válogatott!
Az Illovszky-garnitúra e különleges készletnek megfelelően futballozott. Amint Fazekas László átadását Bene tizennégy méterről a léc alá küldte, megnyugodott az addig az igényes közönség csalódott morajától frusztrált együttes, és a következő akcióból megszületett a Népstadion osztályon felüli attrakcióban oly gazdag története legszebb góljainak egyike. Dunai Antal a bal oldalon kiugrott, s amikor a Keleti pályaudvar felőli kaput védő, minálunk „Szőke Szakállnak" nevezett Geir Karlsen kifutott eléje, ballal lövést imitált. E mozdulatra a háló buzgó őre kirepült a P szektorba, de Dunai hagyta tovább gurulni a labdát, majd mosolyogva az üres kapuba passzolt. Nem éppen fogyatékos technikával... Aztán Bene duplázott, majd Szűcs Lajos „szétlőtte" a hálót a tizenhatosról, ám a publikum a végén csak módjával ünnepelt, mert 4-0 után Bene tizenegyesét a lelátóról visszamászó Karlsen kivédte.
A sajtó megbocsátott. „Köszönjük a szép sorozatot!" – hálálkodott a Népsport, miután az őszi Eb-selejtezőkön 6 pont meg 8-0-ás – a veretlenül végigjátszott második fél év összes találkozóján 12-1-es – gólkülönbség került a statisztikába. Zámbó azonban nem volt elégedett: „Sok helyzetet hagytunk ki – mondta –, és nem ártott volna, ha jobban színezzük a játékot."
Tényleg: mi van, ha futballoznak is egy kicsit?
nol.hu
hmgy
Rothermel (Rothärmel) Ádám "Roti" 7. válogatott kapus (9 gólt kapott) (akkor) Tatabánya
Karsai László 7. válogatott középpályás (1 gól) (akkor) Videoton
Fábián Tibor 4. válogatott hátvéd (akkor) Vasas
http://www.uefa.com/uefaeuro/season=1972/matches/round=187/match=3763/index.html
A találkozó kezdetétől egyértelmű volt, hogy a norvég csapat nem készteti komolyabb erőkifejtésre a játékosainkat. Az első félidőben nagyon jól, látványosan és kiegyensúlyozottan játszottunk. Rúgtunk három remekbe szabott gólt és sok szép akciót vezettünk.
A második játékrész gyengébbre sikerült. A válogatott akaratlanul is visszafogta kicsit az iramot és Bene még egy 11-est is kihagyott. Mindez a győzelmet nem veszélyeztette, de a gólkülönbséget sem javította.
A mieink magabiztosan hozták a kötelező győzelmet és ezzel 4 pont előnyre tettünk szert. Most már csak a másik két csapatra, Franciaországra és Bulgáriára kellet figyelni, akik egymással játszottak még. Elméletileg még mindkét csapatnak volt esélye utolérni minket, de nem így történt. Mindkét mérkőzésen a hazai csapat nyert 2-1-re és ezzel válogatottunk 2 pont előnnyel végzett az első helyen.
forrás:
mafoci