hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 3

   2011.06.26, 23:35

   Szabó Sándor, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:
   1988. augusztus 31. szerda (MTI) - Szerda este ismét Mezey
   György szövetségi kapitány vezetésével indult harcba Magyarország
   labdarugó válogatottja a linzi stadionban. Az ellenfél az ősrégi
   rivális, Ausztria volt. A két nemzet legjobbjai 129. alkalommal
   néztek farkasszemet. A linzi stadion egy tekintélyes domb tetején
   épült, és a találkozó kezdete előtt már három órával szóltak a domb
   lábánál a mérkőzésre igyekvő osztrák szurkolók dudái.
   A magyar válogatott játékosai délelőtt taktikai értekezleten
   vettek részt a Tourotelben, majd ebéd és csendespihenő következett.
   Öt óra körül a szálló halljában egy fiatalember kereste Mezey
   Györgyöt. Mészáros Péter, a Kolozsvárról Linzbe áttelepült lelkes
   magyar szurkoló kivánt sok sikert, majd átnyujtott egy diszes kupát,
   azzal a kéréssel, hogy a 90 perc leendő magyar góllövőjének, vagy
   góllövőinek, s ha ilyen nem lesz, akkor a mezőny, vagy a csapat
   legjobb magyar labdarugójának nyujtsák át azt. A szerda reggeli
   helyi lapokból kiderült, hogy a készülődés utolsó órái nem teltek
   éppen zavartalanul osztrák oldalon. Mint ismeretes, Josef
   Hickersberger szövetségi kapitány a próbálkozás jegyében kihagyta a
   Linzer ASK kapusát, Lindenbergert. Ő lett volna ezen az estén az
   egyetlen helyi játékos a vendéglátóknál. Emiatt a LASK klubvezetése
   levelet küldött Hickersbergernek, kérve, hadd álljon mégis a kapuba
   Lindenberger. A szakvezető összetépte a levelet, mondván, ne
   szóljanak bele a dolgába. A LASK most már duplán is megsértődött
   vezetői kijelentették, a válogatott jelenlegi vezetése nem más, mint
   ,,bécsi maffia,,.
   A két együttes az előre jelzett összeállitásban készülődött, a
   magyaroknál Sallai Sándor, a Bp. Honvéd védője 50. alkalommal lépett
   pályára. Mezey György azon mérgelődött, hogy a svéd játékvezető, Bo
   Karlsson csak 16 labdarugónak adott engedélyt a kispadra való
   leülésre, holott barátságos mérkőzéseken Mezey szerint ez szokatlan,
   ő azt szerette volna, ha mind a 21 magyar játékos kispadra ülhet.
   Este fél nyolckor ejtőernyősök hozták a stadionba az osztrák és
   a magyar zászlót, valamint a mérkőzés labdáját. Jónéhány üres hely
   volt a linzi stadion nézőterén, amikor a svéd biró sipjelére Polster
   utjára inditotta a labdát a 129. Ausztria - Magyarország labdarugó
   mérkőzésen.
   Ausztria:
   
   Wohlfahrt - Russ, Weber, Pfeffer, Artner - Willfurth, Zsak,
   Baumeister - A. Ogris, Polster, Pacult
   Magyarország:
   
   Disztl P. - Sallai, Nagy, Róth, Sass - Kozma, Garaba, Bognár,
   Vincze I. - Kiprich, Dajka
   Még szinte el sem kezdődött a találkozó, amikor az első magyar
   támadás végén Kiprich váratlanul jó helyzetbe került, közeli
   perditését Wohlfahrt szögletre ütötte. Osztrák támadássorozat volt a
   válasz, de a 3. percben megintcsak magyar lehetőség kinálkozhatott
   volna, ha Bognár szép inditása után Kozmát nem rántják le. Aztán
   percekre beszorult a magyar csapat, a védelem minden tevékenysége a
   rombolásban merült ki. A 11. percben a félidő legnagyobb helyzetét
   hagyta ki Kiprich. Sass hosszu inditását Artner elvétette - lyukat
   rugott -, Kiprich egyedül roboghatott a kapu felé, de a 16-os
   vonalról a kivetődő Wohlfahrt mellét találta el. Nem volt valami
   öldöklő az iram. A házigazdákat a középhátvéd Weber próbálta
   irányitani a hátsó sorból, a magyar csapatban papiron Bognár kezében
   volt a karmesterpálca, de ő nemigen dirigált. Az együttes
   legjobbjának ebben a félidőben az igen veszélyes és aktiv Kiprich
   bizonyult. A 20. percben Russ viharosan futott fel a jobbszélen,
   mellel maga elé tette a labdát, keresztbe adott, de Pacult feje
   centiméterekkel lekésett a beadásról. A félóra végét Kiprich távoli
   lövése jelezte, a labda mellé szállt. A magyar játékosok
   önbizalomhiányát igen jól mutatták a 35. perc történései. Ekkor
   Bognár került jó helyzetbe, nyugodtan kapura fordulhatott volna, de
   ehelyett passzolt - ellenfélhez. A félidő utolsó eseménye Vincze
   szabadrugása volt a 37. percben. Elsőre a hálóba lőtt, de a gólt a
   biró nem adta meg, mert még a sorfallal volt elfoglalva. Másodjára a
   tatabányai csatár már nem találta el a kaput. A hátralévő időben
   nagyszerüen tömörült a magyar védelem, még csak lehetőséghez sem
   engedte jutni az ellenfelet.
   A szünetben tömeges cserék történtek: Dajkát Kovács Ervin,
   Baumeistert Glatzmayer, Wohlfahrtot Konsel, Pacultot Kern váltotta.
   Az 51. percben Kiprich átadásával Vincze betört a 16-oson belülre,
   már az alapvonal közelében járt, amikor Weber becsuszva próbálta
   szerelni. Az osztrák védő a labda helyett a magyar csatár lábát
   találta el, ám a jogosnak tünő 11-es elmaradt... Az 55. percben egy
   támadás alatt legalább három gólhelyzetet hagyott ki a magyar
   csapat, Kozma, Kiprich és Vincze ,,jóvoltából,,. Az 58. percben
   Vincze helyett Hajszán jött be, aki azonmód kétszer is megkeverte az
   osztrák védőket, de csak szabadrugást tudott kiharcolni. A 63.
   percben Hajszán szögletét Róth a bal sarok mellé fejelte. Két percre
   rá Sass helyén Szalma lépett pályára. A 68. percben Willfurth
   jobboldali beadására Polster érkezett nagy lendülettel, már lőni
   készült, amikor Nagy fellökte. Ezt a 11-est már megadta a svéd biró.
   A sértett Polster kissé nyeglén futott a büntetőpontra letett
   labdának, s élesen a bal kapufát találta el. A kihagyott 11-es után
   nagy hajrába kezdtek a vendéglátók, de nem sok sikerrel. A 85.
   percben Zsakot Madlener cserélte.
   Végeredmény:
   Ausztria - Magyarország 0:0
   
   Linz, 12 000 néző, v: Karlsson (svéd)
   A juliusi forró napokban sokan hangoztatták, a magyar labdarugás
   ugyanolyan ,,gödörben,, van, mint 1986 nyara óta folyamatosan. És
   azt is jogos kritikaként vetették fel, hogy az idei, a szerdait
   megelőző hat válogatott találkozón még csak nyomaiban sem lehetett
   felfedezni, hogy az őszi VB-selejtezőkre lenne csapat... Szerda este
   Linzben azután kiderült, hogy ,,mindössze,, Mezey György szövetségi
   kapitány hozzáértő keze kell ahhoz, hogy ismét talpraálljon a
   cimeres együttes.
   Mezey ugyanugy döntetlennel tette le másodszor is névjegyét (ez
   volt 31. csatája, amelyen ő ült a kispadon), mint amikor 1983-ban az
   NSZK ellen szakvezetőként bemutatkozott a Népstadionban (1:1). Az
   első félidőben alig derült ki, hogy a rettegett hazai támadótriótól
   miért vártak olyan sokat előzetesen az osztrák szakvezetők.
   Polsterék szinte semmi veszélyt nem jelentettek a magyar kapura.
   Főként azért, mert a védelem tengelyében a három rutinos ,,öreg,,
   (Nagy, Róth, Garaba) kifogástalan ,,tankcsapdaként,, müködött. Sokat
   és jól fáradoztak a középpályások, bár meg kell jegyezni, formájuk
   rendkivüli módon hullámzott. Azért viszont mindenképpen dicséret
   illeti őket, hogy a régi Mezey-féle módszert, a középpályás
   letámadást ügyesen alkalmazták, s ezzel szinte mindvégig megzavarták
   a pepecselő osztrák fedezeteket. Bognárék olykor ügyesen inditották
   a két magyar éket, akik közül a labdát igen jól tartó, és a kapu
   előtt helyzeteket is kidolgozó Kiprich formája tetszett inkább. Az
   egyérintéses magyar kombinációk az osztrák szurkolóktól is tapsot
   érdemeltek, kaptak. Nem lett volna meglepő, ha vezetéshez jut a
   játék képének formálásában elöljáró, a tempát diktáló magyar
   válogatott.
   Világos, hogy a középpályás letámadásos taktikát kellett
   folytatni fordulás után is. Ez történt, mert a cserék sem tették
   lényegesen veszélyesebbé a hazaiak vérszegény támadójátékát, és a
   veterán Baumeister is mindent csinált ezen az estén, csak nem
   szervezett. Később a szintén formán kivül lévő, de legalább akaró
   Zsakot is lecserélte Hickersberger szövetségi kapitány, és ez a
   magyaroknak tett jót. Tény, a lehető legrosszabbkor jött a 11-es,
   amit Polster nagyon rosszul rugott - és a lehető legjobbkor a
   kapufa... Az utolsó 20 percben mindkét együttes ereje legjavát
   mozgósitotta, a hazaiak minden mindegy alapon kitámadtak,
   gyakorlatilag csak ekkor játszottak ugy, amivel elhallgattatták a 70
   percig nem is ritkán felhangzó füttykoncertet, amit a lelátóról
   kaptak...
   A magyar válogatott ezen az estén jobb teljesitményt nyujtott az
   osztrákoknál, a Mezey-féle időszak visszatért, az ujrakezdés
   fontosságát minden labdarugó átérezte, támogatva a szakvezetőt.
   Harcos, taktikai feladatait megvalósító, és ujra hittel,
   önbizalommal játszó válogatott volt a magyar, amelytől joggal
   várható, hogy az idei két vb-selejtezőn hozza majd a pontokat.
   Az osztrákok közül csak Russ nyujtott kiemelkedő teljesitményt.
   Az első félidőben sokszor okozott gondot felfutásaival. Webernek
   gyakran a szerencse is segitett abban, hogy Kiprich és Vincze ellen
   sikerrel álljon helyt. Fordulás után Willfurth is hasznosan
   játszott, látszott, hogy Sass, majd az ujonc Szalma ellen
   próbálkoznak az osztrákok rést ütni a magyar védelmen. A
   vendégválogatottban Disztl döntő érdeme az egyik pont megszerzése,
   Róth, Nagy, Garaba és Kiprich mindvégig nagyvonaluan játszott.
   Fordulás után Kozma is erősen feljavult, Kovács E. pedig azt
   bizonyitotta, hogy reményteljes jövő elé néz. Mint ahogy tette már
   korábbi válogatott találkozóin is.
   A mérkőzés utáni vélemények:
   Mezey György szövetségi kapitány:
   - Mi mást is mondhatnék: elégedett vagyok. Védelmünk
   teljesitménye maradéktalanul kielégitett, akadtak lehetőségeink is.
   A jövő feladata, hogy az ellenakciókból gólt is lőjünk, azaz
   támadóink értékesitsék lehetőségeiket.
   Josef Hickersberger, az osztrákok szakvezetője:
   - Már a mérkőzés előtt mondtam, hogy tartanom kell attól: ez egy
   más magyar válogatott lesz, mint amelyiket májusban 4:0-ra
   legyőztünk a Népstadionban. Balsejtelmeim valóra váltak. Volt
   három-négy jó lehetőségünk, egy kihagyott büntetőnk - ezeket illik
   berugni, mert különben baj lesz a VB-selejtezőkön.
   Heribert Weber:
   - A magyarok az első félidőben olykor nehéz helyzet elé
   állitottak, egyérintéses játékuk nagyon meglepett. Még szerencse,
   hogy a 16-osról nem lőnek, mert ha azt is megtanulják, akkor jó
   csapattá kovácsolódnak.
   Toni Polster, aki büntetőt hibázott:
   - Nekifutás közben változtattam azon az elgondolásomon, hogy a
   bal alsó sarokba irányitom a 11-est. Most megtanultam, hogy az első
   gondolat a jó.
   Oleg Blohin, a Vorwa:rts Steyr szovjet játékos-edzője:
   - Egy 0:0-ra végződött válogatott mérkőzésről én nem tudok mit
   mondani. Ami a magyarok játékát illeti: vilgos, hogy sokkal többet
   nyujtottak, mint amilyen produkcióval ellenünk előálltak 1986-ban, a
   mexikói VB-döntőben.
   Garaba Imre, aki elnyerte a Mészáros Péter által felajánlott
   kupát a magyar ujságirók szavazatai alapján:
   - Ez az a döntetlen, amire én személy szerint nagyon vágytam.
   Nagy Antal:
   - Pompás érzés volt ismét egy olyan jó kollektivában válogatott
   mezben játszani, mint amilyen a szerda esti magyar csapat volt. Ami
   a 11-es előtti állitólagos szabálytalanságomat illeti: mindössze a
   vállam érintette Polstert, a svéd biró ajándékba adta a büntetőt az
   osztrákoknak.
   Vincze István:
   - Ha az első félidőben annál a bizonyos szabadrugásomnál, ami
   végül is gól lett, a svéd biró nem kotnyeleskedik az osztrák
   sorfalban, akkor nyerünk.+++

   
   
   forrás:
   MTI
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2009.11.19, 17:43

   programfüzet:
   
   
   forrás:
   http://cgi.ebay.co.uk/PROGRAMME-AUSTRIA-HUNGARY-1988_W0QQitemZ130344784137QQcmdZViewItemQQptZUK_Sports_Memorabilia_Football_Programmes_ET?hash=item1e59279109
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.05.24, 08:07

   Alig két évvel az 1986-os világbajnokság után ismét Mezey György ült a kispadra. Ez idő alatt négy szakembert " fogyasztott el" a válogatott.
   
   Máris lehetőség kínálkozott, hogy az előző mérkőzésen elszenvedett súlyos vereségért revánsot vegyünk. Ez a találkozó volt a 129. alkalom, hogy a két válogatott egymás ellen pályára lépett. Nem volt két másik nemzet a világon, amelyik ilyen sorozattal dicsekedhetett. De nekünk, " sógoroknak" , ez természetes.
   
   Ezen a találkozón hiába várták a hazai szurkolók csapatuktól a Budapesten mutatott játék megismétlését. Küzdelmes, de nem túlzottan izgalmas volt a játék. Akadtak olyan pillanatok, amelyekben úgy látszott, hogy a mérkőzés nem marad gól nélküli. Leginkább a 69. percben álltak közel a vendéglátók a gól megszerzéséhez. Ekkor büntetőhöz jutottak, de Polster elszalasztotta az alkalmat és a labdát a kapufára lőtte.
   
   Mezey György második kapitányi " korszaka" nem kezdődött rosszul. A hazai 0-4 után az idegenbeli döntetlen az osztrákok ellen legalábbis jó eredménynek számított.

   
   
   forrás:
   mafoci