Magyarország - Szovjetunió 0 : 1
Európabajnokság 1992, selejtező
« előző
653.
hivatalos válogatott mérkőzés következő »
helyszín :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
játékvezető :
Schmidhuber Aron (NSZK)
nézőszámok:
- nso.hu: 60.000
-
22' Aleynikov Sergey 26' Chernyshov Andrey 0 - 1 30' Mykhaylychenko Oleksiy 56' Mykhaylychenko Oleksiy 88' Limperger Zsolt
 Magyarország
|
 Szovjetunió
|
|---|---|
|
|
|
szövetségi kapitány: Mészöly Kálmán |
szövetségi kapitány: Byshovets Anatoliy |
meccstörténelem
- 1991.09.25 Szovjetunió - Magyarország 2-2
- 1991.04.17 Magyarország - Szovjetunió 0-1
- 1986.06.02 Szovjetunió - Magyarország 6-0
- 1980.08.27 Magyarország - Szovjetunió 1-4
- 1979.05.19 Szovjetunió - Magyarország 2-2
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
A névsor:
Petry, Brockhauser, Mónos, Garaba, Disztl, Limperger, Szalma, Váczi, Palaczki, Nagy Tibor, Kozma (Dunfermline), Détári, Bognár György, Lőrincz, Marozsán, Horváth Csaba, Kiprich, Kovács Kálmán, Gregor, Vincze István.
A kiszemeltek szombaton 20.15 órakor találkoznak az MLSZ-ben, onnan Tatára utaznak. Az idegenlégiósok vasárnap érkeznek meg, kivéve Détárit (Bologna) és Kiprichet, ők ketten hétfőn csatlakoznak társaikhoz.
https://www.facebook.com/szivabalazsOfficial/photos/a.845115708891301.1073741836.843940029008869/1134498973286305/?type=3
Budapest, 1991. április 17. szerda (MTI) - A jövő évi labdarúgó Európa-bajnoki döntőért játszotta a budapesti Népstadionban újabb, ezúttal immár ötödik selejtező mérkőzését a 3. csoportban Magyarország válogatottja. A Szovjetuniót a két nemzet futballválogatottjainak történetében immár 19. alkalommal kapta ellenfélül Mészöly Kálmán legénysége szerda este. Sokan tippeltek arra, hogy az 1986 márciusi szép pillanatokat idézi majd ez az összecsapás, akkor Mezey György szövetségi kapitány legénysége 3:0 arányban leiskolázta Brazíliát. Igaz, barátságos találkozón.
Némileg könnyelműen vette az előkészületeket Anatolij Bisovec szovjet szövetségi kapitány, aki, úgy tűnik, gondatlan volt a szimferopoli csomagolásnál, pontosabban talán nem is az ő feladata lett volna gondoskodni a felszerelésről - akárhogy is történt, a szovjet futballisták meccs-szerelés nélkül érkeztek a magyar fővárosba. Sebaj, segített a budapesti adidas, így a Bisovec-csapat kölcsönszerelésben mérkőzött, számukra ez mindössze a harmadik kvalifikációs összecsapás volt. Úgy tűnik, Bisovec más vonatkozásban is tréfás kedvű, mondhatni ,,ködösítő,, típusú szakvezető. Kedden este még azzal állt elő, hogy kihagyja Alejnyikovot, Dobrovolszkijt, azután szerdán az öltözőajtóról azt lehetett leolvasni, hogy Pozdnyakov helyett mégis Alejnyikov kezdőjátékos. Ami persze nem csoda, hiszen a Lecce légiósa a legrutinosabb szovjet játékos, eddig 66-szor volt válogatott, két vb-döntőben viselte a ,,szbornaja,, mezét. Ami viszont Dobrovolszkijt illeti, ő valóban nem tűnt fel a Népstadion gyepén, még csak csereként sem jelölték őt. Azután, amikor a frissebb tudósítók már felültek a számukra kijelölt helyekre, újabb ,,hírnök,, érkezett, aki pihegve közölte, hogy Bisovec megváltoztatta azt az összeállítást is, amit az ajtóra felragasztott... Így Kolivanovot ,,betette,,, és kivette Kuznyecovot.
Ami a magyarokat illeti, ők a tervnek megfelelően 16 órakor indultak el a tatai edzőtáborból. Petry Zsolt a Népstadion toronyépületében kérdést kapott: ezen a napon is kedvencét, a pulykamellet kérte-e ebédre az edzőtáborban?
- Nem, kabalából ugyanazt ettem, mint a társak - válaszolta az ifjú kapus, aki a ,,tartalékportással,,, Brockhauser Istvánnal együtt 25 perccel a hivatalos kezdés előtt jelent meg a gyepen, melegíteni.
Nem sokkal később a tekintélyes létszámú közönség füttykoncertben tört ki, azt hitték (amint az szokás vendégek esetében, tehát a fütyülés), hogy már Alejnyikovék jönnek melegíteni. Tévedtek, csak a labdaszedők érkeztek, így a fütty nem volt jogos. Ami a magyar futball statisztikájának sötétebb részét illeti, szerda este a hazai válogatottban Garaba, Bognár és Kiprich, a szovjeteknél pedig Alejnyikov volt az a játékos, aki a két válogatott legutóbbi mérkőzésén, 1986 júniusában, Irapuatóban, a szovjetek által 6:0 arányban megnyert vb-döntős összecsapáson is cipőt húzott.
Mire a kezdéshez felálltak a csapatok, ismét változott a vendégek összeállítása: Kolivanov helyett mégis Kuznyecov kapott helyet a kezdő tizenegyben.
A himnuszok elhangzása után mintegy 60 ezer néző előtt a német Schmidhuber játékvezetésével a következő összeállításban kezdtek a csapatok:
Magyarország:
Petry Zsolt - Disztl László - Garaba Imre, Limperger Zsolt - Mónos Tamás, Kozma István, Bognár György, Lőrincz Emil, Szalma József - Kiprich József, Kovács Kálmán
Szovjetunió:
Alekszandr Uvarov - Dmitrij Galjamin, Andrej Csernisov, Ahrik Cvejba - Andrej Kancselszkisz, Szergej Alejnyikov, Alekszej Mihajlicsenko, Vaszilij Kulkov, Igor Salimov - Szergej Juran, Dmitrij Kuznyecov
Még mindig nem volt vége a meglepetéseknek, mert rossz számozást adtak meg a szovjet játékosoknak, legalábbis Jurant és Alejnyikovot a kiírásnál felcserélték. A magyarok léptek fel támadólag, Lőrincz vágott ki nagy vágtát, de mire a tizenhatoshoz ért, elfogyott az ereje. A másik oldalon Kancselszkisz húzott el a jobbszélen, ám középre lőtt labdáját Petry gyors vetődéssel elcsípte. Aztán Kozma vállalkozott távoli lövésre, de célt tévesztett. A vendégek egy-egy kemény belépővel vétették magukat észre, előbb Kozma, majd Mónos kapott rúgást a lábára. A fehérmezes szovjetek betömörültek saját térfelükre, Juran maradt legelöl, de ő is a felezővonalon innen, a kezdőkör környékén tanyázott. A 18. percben Kiprich játszotta tisztára magát, éles szögből leadott lövését a nagyra nőtt Uvarov szögletre tisztázta. A sarokrúgás után még mindig nem szabadult fel a kapu: Lőrincz 18 méterről, váratlanul lövésre szánta el magát, a vendégek hálóőre újból szögletre mentett. A 22. percben Alejnyikov teljesen fölöslegesen szabálytalankodott az előrelóduló Lőrinczcel szemben, Schmidhuber sárga lappal büntette megmozdulását. Három perccel később Salimov a lesre játszó védők között jó ütemben ugratta ki Galjamint, lapos lövését Petry lábbal védte. A 26. percben Csernisov is feliratkozott a sárgalaposok közé, mert nem várta meg, hogy a kirúgás után a labda elhagyja a büntetőterületet. Az sem volt számára mentség, hogy támadták, a játékvezető időhúzásként ítélte meg az esetet. A szovjetek gyors kontratámadásokkal próbálkoztak, de nem sok eredménnyel. Igaz, Petry is éberen figyelt, s ha kellett, a tizenhatoson kívül lábbal is játékba avatkozott. Közben feltűnt, hogy a középpályán, ahol a legnagyobb küzdelem folyt, Kozma és Mihajlicsenko többször is különpárharcot vívott, s esetenként meg is rugdosták egymást. A 30. percben váratlanul vezetést szerzett a szovjet válogatott: a lesen álló Alejnyikov labdájával a csapatkapitány Mihajlicsenko lépett ki, s 8 méterről nem hibázott, félmagasan a kapu közepébe bombázott (0:1). Egyre több jel utalt arra, hogy a vendégek húzzák az időt, gyakran visszafelé játszottak, s ilyenkor rendre Uvarov volt a végállomás. A 36. percben szép megoldást választottak a hazaiak egy szabadrúgás elvégzésénél, a legurított labdát végül Szalma mintegy 24 méterről szúrta kapura, ám lövése jócskán mellé szállt. A nézőtéren egyre többen mondogatták, jó lenne még a fordulás előtt egyenlíteni.
Sajnos, ez az óhaj nem vált valóra, bár nem sokkal a félidő lefújása előtt Kiprich ígéretes helyzetbe került, közelről, fejjel nem tudta bevenni Uvarov kapuját.
A félidőben:
Magyarország - Szovjetunió 0:1
Népstadion, 60 000 néző, V: Schmidhuber (német)
gólszerző: Mihajlicsenko (30. p.)
A szünetben az MTI munkatársa a sok változat miatt rákérdezett, végül is ki játszik 10-es számmal. Anatolij Bisovec szövetségi kapitány csodálkozva tárta szét a karját, s csak ennyit felelt: ki más lenne, mint Igor Kolivanov. Ehhez csak annyit, az eredményjelzőn Dmitrij Kuznyecovot írták ki...
(A szovjet csapat összeállításánál ezért Kuznyecovot kérjük Kolivanovra javítani)
Bizonyosan nem erre a koreográfiára számított Mészöly Kálmán szövetségi kapitány előzetes taktikai tervében, már ami az első félidőt illeti. Az még rendjén volt, hogy az első negyedórában gördülékeny tempót diktáltak a hazaiak, ám ezt követően gyorsan kiderült, a szovjet középpályás sorban Alejnyikov és Mihajlicsenko túlságosan is elvonja a hasonló magyar csapatrész tagjainak figyelmét. Szó mi szó, az említett két szovjet európai klasszisjátékos nagyszerűen szedte össze a gazdátlan labdákat, és ahogy lepergett a félidő első része, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hazai lestaktika igencsak sebezhető. Ezt bizonyította a vendégek győztes gólja előtti jobboldali akció, amikor - a sajtóteraszról úgy tűnt - lesállást követően került be a Kozma által őrizetlenül hagyott Mihajlicsenko elé a labda, akinek pofonegyszerű dolog volt a helyzet értékesítése. Ha les, ha nem les, a szovjet labdarúgók a mezőnyben összecsiszoltabban, és ami fontos, taktikusabban adogattak, ilymódon rengeteg fölösleges futásra kényszerítették a magyarokat. Egy-egy távoli hazai átlövési kísérlettől eltekintve igazán gólveszélyes, átgondoltságra valló magyar akciót nem nagyon lehetett feljegyezni. Ez nem kritika, ez egyszerűen tény. Egyszersmind igazolása annak, hogy a vendéglegénység valóban olyan összeforrott gárda, amilyennek előzetesen ,,lefestették,,.
Fordulás után a kérdés így vetődött fel: tud-e újítani a Mészöly-csapat, képes-e elővarázsolni azt a csodás akaratot, amellyel tavaly októberben az olaszokat is meglepte? Nos, Bisovec válogatottja cseppnyi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy a második 45 percben elfáradjon. Nagy rohanás folyt, de őszintén szólva ebben is a vendégek bizonyultak jobbnak. A két, támadásvezetésre is kijelölt felfutó szélső középpályás, Mónos és Szalma ezúttal messze elmaradt a Ciprus szigetén mutatott remek teljesítményétől, s ezt érezvén Mészöly ,,csodafegyvert,, húzott elő, több mint egy év ,,hallgatás,, után felkínálta a szólószerep lehetőségét Détárinak. A vérátömlesztés (a gyors Vincze is bejött) használni látszott, Détári indításai számos akció vezetését tették lehetővé, ám a befejezéshez ezen az estén nem akadt társ.
Az ötödik selejtezőn tehát a keserű pirulát - ez volt az első vereség - kénytelen-kelletlen le kellett nyelni. Szégyenkezésre azonban nincs ok, soha nem lehet a sportban azért kárhoztatni egy csapatot, mert egy jobb együttestől kikap.
Most már az a kérdés, május első napján, Salernóban, az olaszok ellen sikerül-e váratlanul jó formával előrukkolni, mert ha nem, akkor ez a 0:1 a papírformát igazolja, már ami az előzetes esélylatolgatást illeti. Tehát: a magyarok számára túl messze van Svédország, a jövő nyári Eb-döntő. A győztes csapatban Galjamin és Cvejba kihúzták a magyarok két ,,méregfogát,, (Kovács és Kiprich ezúttal nem villoghatott), Mihajlicsenko és Alejnyikov az első félidőben jeleskedett. Uvarov remek, kötélidegzetű kapus. A vendéglátóknál egyetlen kiemelkedő teljesítmény sem akadt, márpedig egy futballcsapatban a valamirevaló produkcióhoz legalább három-négy, a szürke átlag fölött teljesítő egyéniség szükségeltetik.
Eb-selejtező, 3. csoport:
Magyarország - Szovjetunió 0:1 (0:1)
Népstadion, 60 000 néző, V: Schmidhuber (német)
gólszerző: Mihajlicsenko (30. p.)
csere: Kozma helyett Détári Lajos (63. p.), Bognár helyett Vincze István (71.), illetve Juran helyett Dmitrij Kuznyecov (86.)
sárga lap: Limperger (90. p.), illetve Alejnyikov (22.), Csernisov (26.), Mihajlicsenko (58.)
A csoport állása:
1. Magyarország 5 2 2 1 7- 4 6
2. Szovjetunió 3 2 1 - 3- 0 5
3. Olaszország 3 1 2 - 5- 1 4
4. Norvégia 3 1 1 1 3- 2 3
5. Ciprus 4 - - 4 2-13 0
Nyilatkozatok:
Anatolij Bisovec szövetségi kapitány:
- Ezzel az alakulóban lévő csapattal igazán jó eredményt értünk el, szoros mérkőzést vívtunk, de több tekintetben, ha kicsivel is, az ellenfelünk fölé nőttünk. Természetesen örülünk az eredménynek, ám azzal is tisztában vagyunk, ebben a csoportban még semmi sem dőlt el, még mindig nagy a harc az egyetlen továbbjutó helyért.
Mészöly Kálmán szövetségi kapitány:
- A hangulatom nem a legjobb, hiszen győzni szerettünk volna. Tudtuk, hogy erős szovjet csapattal kell szembenéznünk, még akkor is, ha a vendégjátékosok többsége igen fiatal. Szerintem egy roppant lelkes, jól játszó magyar válogatottat láthatott a közönség, szinte végig irányítottuk a játékot, de fölényünket, sajnos, nem tudtuk gólra váltani. A látottak alapján a döntetlen reálisabb lett volna. Úgy érzem, ha sikerült volna egyenlíteni, talán minden másképpen alakul. Nagyon bánt, hogy a sokezer nézőnek nem tudtunk boldog estét szerezni. Ami a csapat összeállítását illeti, talán jobb lett volna, ha Détárit és Vinczét kezdőként veszem figyelembe, de a jól bevált csapatot nem akartam felforgatni. Kétségtelen, hogy nem mi vagyunk a favoritok a továbbjutásra, de remélem, hogy a játékosok nem veszítik kedvüket, a hátralévő mérkőzéseken is a mostanihoz hasonló lelkesedéssel játszanak, s akkor még meglepetést is okozhatunk.
Szergej Alejnyikov, a Lecce idegenlégiósa, aki a gól előtt helyzetbe hozta Mihajlicsenkót:
- Legalább egy pontért jöttünk, kettőt viszünk, így nagyon elégedettek vagyunk. Ahhoz nem férhet kétség: lépéselőnybe kerültünk, mert a két nagy riválist, az olasz és a magyar válogatottat hazai környezetben fogadhatjuk.
Rácz László, a Ferencváros idegenlégiósa, aki nemrég még a
szovjet válogatott egyik erőssége volt:
- A magyarok ezúttal gyengén játszottak, szinte egyik csapatrész sem tudta megismételni azt a remek teljesítményt, amelyet a spanyolok ellen nyújtott. Úgy érzem, a szovjetek több góllal is nyerhettek volna, ez mindenképpen a védelem kritikája. Látszott, hogy a középpályásoknak sem megy, nem tudják kiszolgálni jó labdákkal a társakat, éppen ezért én Détárit már hamarabb pályára küldtem volna, ha előbb nem is, de legalább a szünetben.
forrás:
MTI
Kapusok:
Alekszandr Uvarov (Dinamo Moszkva) és Sztanyiszlav Csercseszov (Szpartak Moszkva)
Hátvédek:
Andrej Csernisov (Dinamo Moszkva), Dmitrij Kuznyecov, Dmitrij Galjamin (CSZKA Moszkva), Vaszilij Kulkov és Borisz Pozdnyakov (Szpartak Moszkva), Ahrik Cvejba (Dinamo Kijev), Szergej Gorlukovics (Borussia Dortmund)
Csatárok:
Igor Salimov és Alekszandr Mosztovoj (Szpartak Moszkva), Andrej Kancselszkisz (Donyeck Sahtyor), Igor Kolivanov Dinamo Moszkva), Szergej Juran (Dinamo Kijev), Igor Kornyejev (CSZKA Moszkva), Ivan Gecko (Csernomorec Odessza), Alekszej Mihajlicsenko (Sampdoria), Szergej Alejnyikov (Lecce), Igor Dobrovolszkij (Castellon)
A magyar válogatott összeállitása szerda este ez lesz (zárójelben az eddigi válogatottságok száma):
Petry Zsolt (9) - Disztl László (19) - Garaba Imre (80), Limperger Zsolt (13) - Mónos Tamás (12), Kozma István (24), Bognár György (42), Lőrincz Emil (6), Szalma József (11) - Kiprich József
(46), Kovács Kálmán (35).
cserék: Brockhauser István (4), Nagy Tibor (4), Détári Lajos (41), Vincze István (20), Gregor József (5)
MTI 1991. április 16.
válogatottságainak száma):
Alekszandr Uvarov (Dinamo Moszkva, 8) vagy Sztanyiszlav
Csercseszov (Szpartak Moszkva, 3) - Dmitrij Galjamin (CSZKA Moszkva,
3), Andrej Csernisov (Dinamo Moszkva, 8), Ahrik Cvejba (Dinamo
Kijev, 8), Borisz Pozdnyakov (Szpartak Moszkva, 1) - Vaszilij Kulkov
(Szpartak Moszkva, 8), Dmitrij Kuznyecov (CSZKA Moszkva, 5), Andrej
Kancselszkisz (Sahtyor Donyeck, 6), Igor Salimov (Szpartak Moszkva,
10), Alekszej Mihajlicsenko (Sampdoria, 28) - Igor Kolivanov (Dinamo
Moszkva, 11) vagy Szergej Juran (Dinamo Kijev, 5)
Az érdeklődés óriási volt. Ennyi néző már nagyon régen volt a Népstadionban. (1986-ban amikor a brazil válogatott volt a vendégünk.) Mindenki "az év mérkőzésének" tekintette a találkozót. A szövetségi kapitány ugyan óvott a túlzott reményektől, de annyira ki voltunk éhezve a sikerekre, hogy minden apró öröm felfokozta a várakozásokat.
A pályán azután kiderült mennyire igaza volt a kapitánynak. Nem mondhatni ugyan, hogy a válogatottunk rosszul játszott volna, hiszen akartak, küzdöttek, de ez kevés volt. A szovjet csapat nagy csatában ugyan, de mégiscsak magabiztosan szerezte meg a győzelmet.
Hogy csalódás volt-e a mérkőzés. Tulajdonképpen nem. Hiszen mindvégig tudtuk, hogy a várakozások nem a realitásokat tükrözték. De ha mégis sikerült volna...
forrás:
mafoci
- 1986/87 es bajnokság után elsősorban a Fradi nyomására beszüntették a kettős rangadókat, így a bajnoki mérkőzések, a nagy tömeget vonzó mérkőzések teljesen eltűntek a Stadionból
- '91 tavaszán, a már akkor is elcsépelt frázis "mintha valami megmozdult volna a magyar fociban" hangulat uralkodott
- A Nyilasi vezette lelkes Fradi és a Mezey által tervszerűen összerakott, sztáralakulat, a Honvéd egész jó kis párharcot vívott egymással a bajnokságban.
- Jól indult a selejtező sorozat, főleg mai szemmel nézve,
Norvégiában 0-0,
Az Olaszokkal 1-1 a Népstadionban,
4-2 a Hungária körúton Ciprus ellen
2-0 Cipruson
- 1991. március végén 4-2-re győztünk Santanderben a spanyolok ellen barátságos meccsen. A Nemzeti Sport azonnal "a magyarok nyilaitól vérzik Hispánia" szalagcímmel jelent meg.
- Itt még viszonylag olcsók voltak meccsjegyek. Egy diák 100Ft-ért bemehetett, akkor amikor egyetemistaként kb. 3000Ft volt az ösztöndíjam, tehát egy meccsjegy nem okozott túl nagy tehertételt. A magyar jegyár "boom" szerintem a 1995-ös Fradi BL szerepléssel indult (Ne feledjük '95 a Bokros-csomag éve). A BL szereplés szerintem több szempontból is fordulópont. Nagyon rossz döntés volt az Üllői úton játszani, amikor megtelt volna a Népstadion. Az akkori 2000 Ft-os jegy nagyon magas volt, viszont csak 17.700 mehettek be, a Stadionban lettünk volna 65.000 ren mondjuk egy ezresért. Nagyon sok jegy jó magyar szokás szerint protekciósokhoz került, akiket csak ez a sorozat vagy mondjuk a Real Madrid érdekelt. Nem jöttek rá, hogy a focit nem sznoboknak találták ki. Elterjedésében, és a tömegcikké válásában fontos szerepet játszott, hogy minden társadalmi réteg egyformán "fogyaszthatta". A szurkolók derékhada meg eltűnt, mert amikor végre színvonalas meccset láthatott volna Magyarországon akkor nem kap jegyet, vagy ha meg is kapja rettenetesen drágán, és napokat kell sorban állni érte. Én innen számolom a tömegek végleges szakítását a futball mérkőzésre járással. Azzal, hogy a buszon az iskolában, a gyárban vagy a boltban az legyen a téma, hogy kivel játszik a Fradi, vagy hogy milyen lesgólt kapott a PMSC a hétvégén. Témává az vált, hogy Beckham felesége, hogy érzi magát Madridban, vagy Henry hány gólt lőtt a Tottenhamnek, de ez már egy másik dimenzió ezt már nem érzik az emberek a saját bőrükön, ez már olyan távoli, művi.
- Az oroszok ellen tűntetni és végre szabadon szidni őket '91 tavaszán még igazi vonzerőt jelentett. - Személyes emlékem, hogy én például ezen a mérkőzésen láttam először skeanheadet (biztos voltak előbb is, de egy Vasasi gyereknek ekkor tűnt fel, ilyen "bomberes" srácokat addig nem láttam). Teljesen egybe vág AMiUtunk hozzászólásával.
Sajnos nem sikerült a bravúr 1-0-ra kikaptunk az akkor már jórészt oroszokból álló szovjetektől. Az az igazság, hogy jobbak voltak. Rá két hétre meg Palaczky Jani levette a labdát Donadoninak a 16-oson belül. És máris olyan volt a közhangulat, hogy "mintha megállt volna az idő a magyar fociban".
Ilyen sokan azóta talán csak egyszer voltak a Népstadionban 2000. szeptemberében az Olaszok ellen.
Micsoda idők voltak! A várhatóan teltházas meccsekre kedvezményes jegyeket bocsátottak ki a sétányokra, így jóval többen befértek, mint a hivatalos kapacitás, ami akkoriban 76.000 volt. A Népstadionban az alsó- és a felső karéjok felett is nagyon komoly sétányok vannak.