hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2016.05.20, 14:46 (szerk.: 2021.01.29, 23:35)

   Nagyon fontos pont nagy küzdelemben
   Diósgyőri FC - Békéscsabai Előre FC 0-0
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Diósgyőr, 6000 néző
   V.: Márton (Nyilas, Székely)
   Diósgyőr: Rácz 6 — Földvári 5 — Farkas 6, Kovács 5, Téger 5 — Kákóczki 7, Ternován 5, Kiser 6 — Kulcsár 7, Búzás 6, Jakab 5. Edző: Tornyi Barnabás
   Békéscsaba: Baji 7 — Raducu 8 — Futaki 6, Sándor 6, Kerényi 6 — Brlázs 5, Vörös 5, Dobi 6, Vasas 5 — Belvon 6, Fazekas 5. Edző: Pásztor József
   Csere: Jakab helyett Domokos (5) a 34., Vörös h. Valentényi (5) és Ternován h. Varga (6) a szünetben, Fazekas h. Takács (-) a 73., Búzás h. Buliga (-) a 79., Belvon h. Borbola (-) a 90. percben.
   Kiállítva: Vasas a 92. percben.
   Sárga lap: Sándor (elkaszálta Kulcsárt) az 5., Földvári (felvágta hátulról Dobit) a 21., Fazekas (Kovács lábát koccintotta össze) a 25., Dobi (ellökte Farkast) a 63., Kerényi (hátulról felvágta Domokost) a 69., Valentényi (Kiserrel szemben mezőnybeli szabálytalanság) a 82. percben.
   Szögletarány: 12:1 (5:1)
   
   Stoica, Topos, Dani, Todorovics különböző sérülések vagy betegség miatt, Balog pedig az előzőleg begyűlt három sárga lapja miatt okozott a kelleténél több ráncot Pásztor edző homlokán az utolsó idegenbeli találkozó előtt.
   
   16. perc: Egy óriási kavarodás közben a diósgyőriek többször is gólt rúghattak volna, de amikor Kákóczki sokadjára végre hálóba pofozta a labdát, már lest jelzett a partjelző.
   57. perc: Kulcsár jobbal a vendégkaputól 16 méterre csavarta a bal felső sarok felé a labdát. Baji kapus csak nézte, ahogy az a kapufát érintve hagyja el a játékteret.
   75. perc: Kákóczki fejelt kapufát nyolc méterről, s ami a kipattanó után a következő másodpercekben lezajlott, az nem szívbeteg nézőnek, szurkolónak való. Ugyanis ide-oda pattogott a labda több másodpercen keresztül, s végül Dobi szabadított fel, de nem olyan könnyen, ahogyan azt mi leírtuk.
   92. perc: Márton játékvezető a hat sárga lap után, úgy tűnik, megunta ezt a színt, hiszen Vasast egy sárga lapos szabálytalanság után azonnal kiállította. Egyébként a békéscsabai játékos Kisert vágta fel a középkör közelében.
   
   A tabella hetedik helyén álló hazai csapat a tizenötödik Békéscsabát fogadta hazai pályán, túl nagy győzelmi reményeket ezek után nem várhattak a viharsarkiak. Különösen akkor, ha azt vesszük, a Diósgyőr közönsége az egyik legfélelmetesebb a magyar mezőny csapatai közül, s ez tükröződött is a miskolciak eddigi hazai mérlegén.
   Nem sokat teketóriáztak a piros-fehérek, már a mérkőzés elején kapujukhoz szegezték a tartalékos vendégeket, nyomatékosítva azt, hogy szépen akarnak búcsúzni lelkes közönségüktől és az őszi idény hazai találkozóitól. Egészen a 12. percig meg sem ismerték a csabai játékosok, vajon „milyen minőségű a gyepszőnyeg” az ellenfél térfelén, akkor viszont Vasas pontos beadása után Fazekas óriási helyzetben rúgott lyukat nyolc méterre a kaputól.
   Úgy tűnik, a hazai védőket zavarta meg jobban a meg nem adott gól, mert Belvon percekkel később olyan egyedül vitte Rácz kapujára a labdát, hogy talán még ő maga sem hitte el, ugyanis gyengén lőtt, lehetőséget adva a kapusnak a hárításra.
   A félidő további részében a Diósgyőr enyhe mezőnyfölényét regisztrálhattuk, és azt, hogy ha túl szép játék nem is, de óriási küzdelem azért kialakult a pályán. Sok volt a szabálytalanság mindkét oldalon, a játékosok többsége nem ismert elvesztett labdát, nem a csapatok akarásán múlott, hogy nem született gól, hanem inkább a csatárok határozatlanságán, s ez mindkét csapat gólfelelőseire igaz. Bár ha jobban megnézzük a vendégek összeállítását, gólfelelősről nem nagyon beszélhetünk.
   A játék szünetében Tornyi edző alaposan kikiabálhatta magát, a fiai ugyanis borzasztóan beleerősítettek. Az első félidő elejével ellentétben most már helyzetekig is eljutottak a piros mezesek, igaz, azokat továbbra sem tudták értékesíteni. A csabai szélső hátvédeknek igen nehéz dolguk volt, hiszen a széleket rendre jól megjátszották a fölénybe került diósgyőri középpályások, s bizony, volt, hogy csak a szerencsének köszönhették a vendégek azt, hogy megúszták gól nélkül.
   A vendégvédelem azért Raducu és Baji vezérletével csak nem akarta magát megadni, ha kellett, arra rúgták a labdát, amerre álltak. A felpaprikázott diósgyőri szurkolók csak nagyon nehezen tudták elviselni csapatuk gólképtelenségét, és a vendégjátékosokat, valamint a játékvezetőt kezdték fokozatosan okolni.
   Az utolsó harminc percre elbizonytalanodó, s kétség kívül a mérkőzést kezéből kiengedő Márton kétes ítéletei sem segítették a találkozó történéseit.
   De hogy a játékkal is foglalkozzunk... A ritka csabai ellentámadásoktól eltekintve, folyamatosan támadott a mérkőzés utolsó pillanatáig a hazai csapat, a vendégeknek nehezen sikerült megtartaniuk a labdát, de egy mindenképpen mellettük szól: akartak, küzdöttek, csúsztak-másztak, és a védelem is jól helytállt.
   A diósgyőriek tehát mindenképpen közelebb álltak a győzelemhez, de gólt nem sikerült szerezniük, s a focit erre „mérik”.
   (szegedi)
   
   Edzői nyilatkozatok
   Tornyi Barnabás, a Diósgyőr edzője:
   — Mészárszék volt a stadionunk. Eddigi ellenfeleink közül a legdurvább csapattal játszottunk, illetve nem játszottunk, mert... (A többit Tornyi Barnabás kérte, ne jelentessük meg.)
   — Mégis miben látja azt, hogy nem tudtak gólt rúgni?
   — Az ellenfél középhátvédje, Raducu kimagaslott a mezőnyből, ennek köszönhető, hogy nem tudtunk gólt lőni.
   Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
   — Az első játékrészben helyenként kimondottan jól futballoztunk, nem ijedtünk meg az ellenféltől. Persze az is igaz, hogy a DFC többet birtokolta a labdát, ám három nagy helyzetünk nekünk volt. Sajnos, ezeket Belvon, Dobi és Sándor kihagyta. A második félidőben a vendéglátók aztán sokkal nagyobb mezőnyfölényt harcoltak ki, nehezen tudtunk kibontakozni, ettől függetlenül ismét akadtak helyzeteink az utolsó negyedórában.
   — Túl soknak tűnik a sárga lap, plusz jött a kiállítás, ami nem jó előjel a szombati mérkőzés előtt.
   — Már az első egyszerű szabálytalanságra is sárga lapot mutatott fel a játékvezető nekünk.
   — Kikkel voltál elégedett?
   — Baji remekül védett, és a védelem tengelyében Raducu nyújtott nagyon kimagasló teljesítményt. De Sándor és Futaki is jól játszott. Dobi pedig az első félidőben nyújtott remek teljesítményt. Belvon sokat futott, és megtartotta a labdát. Még nagyobb meglepetés lett volna, ha gólt is sikerül elérnie. Volt, akiben maradt azért, és ha mások is Raducuék színvonalán játszottak volna, még nagyobb meglepetést okozhattunk volna. De az is tény, hogy mindenki nagyon küzdött a siker érdekében.
   — Vörös cseréjére miért került sor?
   — Mert Búzás jóval mozgékonyabb volt nála, ezért cseréltem le, és Vörös is elég sok labdát eladott, amit a Diósgyőr ellen nem volt szabad, hiszen remekül lekontráztak minket.
   — Igencsak megkésve indult haza a csapat. Ennek mi volt az oka?
   — A diósgyőri szurkolók nem bírták elviselni azt, hogy pontot szereztünk otthonukban. Hosszú ideig az öltöző előtt vártak bennünket, miközben rigmusokat kiabáltak, ráadásul be is törték az öltözőnk ablakát. Nem szívesen idézem fel szó szerint, hogyan pocskondiáztak, amikor az öltözőből átmentem a másik épületbe a sajtótájékoztatóra. Ez azért is különös, mert alig egy hónappal ezelőtt, amikor Diósgyőrben jártam, és a borsodi csapat FTC elleni Magyar Kupa mérkőzését megnéztem, sok helyi szurkoló felismert, akikkel beszélgettem is, és semmi problémánk nem adódott. Most viszont előjöttek azok a mély indulatok, amik ma Magyarországra jellemzőek. De azt hiszem, ebben benne volt az is, hogy a jogos jussunkat követeltük az átigazolt labdarúgókért, amit a DFC tízszeri időmódosítás után is alig akart kifizetni. Nos, mindezek ismeretében valóban félórás késéssel és rendőri segítséggel tudtunk elindulni hazafelé.
   — Ezek szerint nem fogadta szívébe a Békéscsabát a Diósgyőr.
   — Ez csak egy ízelítő a sok szurkából, amit kaptunk. De például az is meglepő volt, hogy a hazaiak vezetői egész egyszerűen nem engedték föl elnökünket a tribünre, aki így az állóhelyi lelátóról követte az eseményeket. De például olyan transzparenssel vártak bennünket a szurkolók, amire az volt kiírva: „Pásztor! Jóllakattad a csapatot az áfából?” De az is rejtély számomra, hogy egy edző hogyan ragadhat mikrofont a kezébe a szünetben, és miért hergeli szurkolótáborát a másik gárda ellen.
   (J. P.)
   
   7. Diósgyőr 16 7 3 6 24-15 24
   ...
   16. Békéscsaba 16 4 4 8 10-31 16

   
   Békés Megyei Hírlap, 1997. november 20.
   

   
   Kákóczki (jobbra) vinné el a labdát védője mellett. A háttérben balra a mezőny legjobbja, Raducu figyel. (Fotó: Végh Csaba)

   
   Észak-Magyarország, 1997. november 20.