hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2016.05.06, 12:06 (szerk.: 2021.01.18, 22:14)

   Három rúgott góllal sem nyert az Előre
   Békéscsabai Előre FC - Tiszakécske 3-3 (2-1)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, 5000 néző
   V.: Szabó Zs. (Varga S., Radvánszky)
   Békéscsaba: Vámos 5 — Raducu 5 — Kerényi 5, Sándor 6 — Kovács K. 6, Fazekas 6, Vörös 5, Czipó 6, Valentényi 5 — Belvon 7, Fülöp Z. 5. Edző: Pásztor József
   Tiszakécske: Tóth J. 5 — Nagy L. 5 — Balla L. 5, Barna 5 — Besserman 5, Molnár 6, Major 5, Unyatinszki 5, Szántó 6 — Holló 6, Török 6. Edző: Gálhidi György
   Csere: Unyatinszki helyett Balla M. (6) a szünetben, Molnár h. Bujáki (5) a 60., Vörös h. Dobi (-) a 74., Fülöp Z. h. Vadas (-) a 74., Török h. Nedelea (-) a 90. percben.
   Gólszerző: Nagy L. a 31., Belvon a 36., Fazekas a 41., Szántó az 59., Török a 68., Czipó a 73. percben.
   Sárga lap: Balla L. (Vörös felvágásáért) a 34., Sándor (Balla M. akasztásáért) a 49. percben.
   Szögletarány: 0:4 (0:2)
   
   31. perc: A Tiszakécske az első szögletét hajtotta végre, Molnár jobbról belőtte a labdát, amely sokáig pattogott az ötös előtt, a csabai védők többször is elvétették. Végül a túloldali ötös sarkán álló Nagy László elé került, aki a vetődő Vámos alatt laposan a kapuba lőtt, 0-1.
   36. perc: Kovács, ki tudja hányadik óriási partdobását a rövid saroknál álló Czipó akarta megcsúsztatni fejjel, de végül is nem érte el, ám Belvon jó helyen állt tőle néhány lépéssel, és megcsúsztatta a labdát, amely a bal alsó sarokban kötött ki, 1-1.
   41. perc: Fülöp Zoltán tétovázott egy keveset a 16-os jobb oldalvonalánál, majd Barna és Molnár között élesen belőtt. Fazekas remekül robbant be és hét méterről előre vetődve laposan a kapuba lőtt, 2-1.
   59. perc: Raducu rosszul fejelt ki egy labdát, amely Major elé pattant. Az egykori csabai, most tiszakécskei középpályás lövését Vámos kiöklözte, ám szerencsétlenségére Szántó elé, aki a 11-es magasságából a bal sarokba lőtt, 2-2.
   68. perc: Balla László ívelt be egy labdát a 16-oson belülre, Raducu ismét alaposan elvétette, nem úgy Török, aki a kimozduló Vámos mellett nyolc méterről a jobb sarokba bombázott, 2-3.
   73. perc: Kovács Krisztián jobb oldali beívelését a hosszúra nyúlt Czipó öt méterről fejjel csúsztatta a jobb alsó sarokba, 3-3.
   
   Tóth József, a tiszakécskeiek kapusa repül a labda után, balról Nagy László, mögötte Czipó Zoltán figyeli, hogyan tart gólba a labda (Fotó: Lehoczky Péter)
   
   Mindkét csapatnak égetően szüksége van a pontokra a kiesés elkerüléséért folytatott harcban, amit az edzők is kihangsúlyoztak a találkozó előtt. Sőt, hozzátették azt is mindketten: győzni szeretnének ma.
   Ezek az előjelek azt sejtették, hogy két támadó harcmodorú csapat feszül egymásnak. E helyett egy bátortalan Tiszakécske és egy nem túl meggyőző Békéscsaba kezdett. A hazaiak birtokolták ugyan többet a labdát, de főleg távoli lövésekkel kísérleteztek, amik nem okoztak sok veszélyt. Jellemző a Tiszakécskére, hogy a hazaiak 16-osán belülre csak húsz perc után léptek. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, rögtön egy váratlan helyzetből gólt értek el. Azonnal ritmust váltottak a békéscsabaiak, és nemcsak további mezőfölényt harcoltak ki, hanem egyre veszélyesebbek lettek akcióik is. Korábban megszoktuk, hogy a csapatkapitány, Balog Zoltán dob be hatalmas taccsokat, ám sérülés miatt idestova egy hónapja nem léphet pályára. Most a fiatal Kovács Krisztián hasonló megmozdulásokból rendre helyzetbe hozta társait, és egy ilyenből egyenlített a Békéscsaba, amely még a lefújás előtt megérdemelten a vezetést is átvette.
   Gálhidi edző a szünetben újabb támadót küldött a pályára, ami érthető, hiszen a Tiszakécskén is csak a győzelem segíthetett (volna) igazán. Ez a tény és később Bujáki beállása sokat lendített a vendégek játékán. Egyre többet és egyre veszélyesebben támadtak. A Békéscsaba mintha egy kicsit nagy mellénnyel lépett volna pályára, a védelmük pedig egész egyszerűen nem koncentrált a második játékrészre. Ennek eredménye, hogy rendre érkeztek a tiszakécskei gólok és csak akkor ocsúdott a hazai csapat, amikor a lelkes vendégek már vezettek. Persze ezektől a fordulatoktól volt élvezetes és izgalmas a játék. A csabaiak újra egy nagy bedobás után egyenlítettek és ezután is mindent elkövetett mindkét csapat a győzelem érdekében.
   A békéscsabaiak az első félidőben nyújtott jobb játékuk révén rászolgáltak volna a győzelemre, de ezúttal nem állt melléjük a szerencse.
   
   Edzői nyilatkozatok
   Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
   — Nem gondoltam volna a mérkőzés előtt, hogy három rúgott góllal sem tudunk nyerni, és persze azt sem, hogy ellenfelünk ugyanennyiszer betalál a kapunkba. Úgy tűnik, a háromnaponkénti mérkőzések terheit egynéhányan nem bírják és ezért nagyon sok hibát követtünk el. Kiváltképp Raducu, aki olyan dolgokat produkált, aminek két kapott gól lett az eredménye, s ez önmagában is elegendő volt ahhoz, hogy ne hagyjuk el győztesen a pályát. Igaz, elől is becsúsztak hibák, s nem maradt el a kécskeiek büntetése sem.
   — A vendégvezetésnél nem csuklott össze a csapat...
   — Nem, mert sikerült mozgósítani az erőket, megpróbáltunk gyorsan egyenlíteni, sőt, a vezetést is megszereztük a szünet előtt. Úgy érzem, ha a harmadik találatot is elértük volna, sima mérkőzést láthatott volna a publikum, mert hiszem, hogy a Tiszakécske képtelen lett volna újítani és feladta volna a küzdelmet.
   — Már-már úgy tűnt, hogy ki is kaphat az Előre. Elégedett vagy a döntetlennel?
   — Nem vagyok elégedett, noha az is benne volt a meccsben, hogy kikapunk, de ezért volt sanszunk a győzelemre. Próbáltuk mi is kijátszani őket, ám az ellenfél vezetésénél ez nehéz dolog, mert ahhoz jó játékosok kellenek, olyan futballisták, akik egy az egyben meg tudják verni az őrzőjüket. Labdabiztosabbnak kellene lenni, s ha ez nincs meg, akkor hiába várunk el jobb teljesítményt.
   Gálhidi György, a Tiszakécske edzője:
   — Úgy érzem, az első félidő ráment arra, hogy a Ferencváros elleni mérkőzés fáradalmai kimenjenek a lábakból. Annak ellenére, hogy megszereztük a vezetést, hit és elszántság nélkül futballoztunk, s nem használtuk ki a gyors embereinket sem, pedig erre építettük a taktikánkat. Bosszant, hogy beadások és bedobások következtében kaptuk a gólokat, pedig ezekre kellően felhívtam a figyelmet, és sokat beszéltünk róla.
   — Félórán át alig értek el a csabai 16-osig, szünet után viszont egy más felfogású Tiszakécskét láttunk...
   — Igen, mert az első félidőben a biztonságon volt a hangsúly, s az elképzelésem az volt, hogy szünet után támadó szellemben játsszon a csapat. A szünetben sikerült felrázni a társaságot, amely megközelítőleg a valós tudását nyújtotta, de még így is néhányan adósak maradtak a jobb játékkal, s ez az összteljesítmény kevés volt ahhoz, hogy nyerjünk. Pedig idegenben három lőtt gól elég kellene hogy legyen a sikerhez. Sajnálom, hogy a védelem képtelen arra, hogy kapott gól nélkül játsszon végig egy mérkőzést, márpedig addig igazából nem tudunk jó eredményt elérni.
   — A játékvezető és Ön között mi adott okot a nézeteltérésre a mérkőzés végén?
   — Valójában egy félreértésen alapult az egész Nedelea faultolása miatt, amikor odaszóltam a játékosnak. Igazából semmi kifogásom nem volt Szabó Zsolt ténykedése ellen.
   (Gyurkó Mihály - Jávor Péter)
   
   16. Békéscsaba 29 7 8 14 25-49 29
   17. Tiszakécske 29 5 8 16 31-67 23

   
   Békés Megyei Hírlap, 1998. május 4.