Rábacsécsény, Rábacsécsényi Sportpálya
Felhasználók által beadott adatok
2011.06.16, 22:38
állapot: megoldva
|
régi csapatok
Rábacsécsényi Sport
írásos emlékektõl napjainkig Rábacsécsény az 1900-as évek elején és a két világháború között is az uradalmi birtokok kiszolgáló faluja volt. Ennek következtében valamennyi mesterség megtalálható, s kicsit elõbbre is tartott környezeténél. Így volt ez a sport területén is. Az elsõ írásos emlékek arról szólnak, hogy a labdarúgás az elsõ világháború után már megjelent a faluban, igaz akkor csak helyileg szervezett szinten. A község történetébõl tudjuk, hogy az itteni birtokosok is segítették a sportot a maguk módján. Ezt igazolja, hogy az elsõ labdarúgópálya is a Szolacsi-kertben, a falu akkori közepében volt található. Az igazi sport fejlõdését azután a II. világháború elõzményei, illetve következményei kettétörték! A sportot mûvelõ fiatalokat katonának, majd a világháború részeseivé tették. Sokan nem jöttek haza a különbözõ frontokról. A háború nehézségibõl kilábalva a helyi iskola sportért is felelõs testnevelõ tanára, a helyi sportot szeretõ fiatalokkal karöltve vette kezébe az irányítást. A labdarúgásé volt a fõszerep! 1947-ben hivatalosan is megalakult a labdarúgó szakosztály. A pályát is kijelölték: a jelenlegi Rába híd alatti baloldali hullámtér részen. Eõry Miklós, akkori sportvezetõ, Kiss Mihály (korábban említett) tornatanárral közölte, hogy benevezték a csécsényi csapatot a négycsapatos bajnokságba. A központi szervezés nélküli bajnokságot rögtön meg is nyerték! Az ötvenes évek elsõ harmadáig tartott a labdarúgás kizárólagossága. Annak ellenére, hogy a labdarúgás akkor a világ élvonalába tartozott, Rábacsécsényben Kelemen Mihály iskolaigazgatónak – aki egyébként a labdarúgást is messzemenõkig támogatta –, és Horváth Teréz testnevelõnek köszönhetõen a tornasport is olyan szintre fejlõdött, hogy a gúlagyakorlatokat bemutató csécsényi csapatot – lányok-fiúk – különbözõ megyei rendezvényekre is hívták. Eredményeiknek köszönhetõen még Budapesten, a Népstadion megnyitóján is szerepeltek. Ez a kitartás egészen a 60-as évek elejéig tartott. Érdekességként megemlíthetõ, hogy a lány csapat tagja volt természetesen a maga idejében az a Szíjártó Erzsébet, aki a késõbbi férfi tornász olimpiai bajnok Borkai Zsolt édesanyja volt. Nemcsak a torna, hanem a leleményes, s nem utolsósorban hozzáértõ sportembereknek köszönhetõen a Rábán a jelenlegi hídtól lefelé esõ szakaszon úszóversenyt is rendeztek. Szervezõi: Kelemen Mihály iskolaigazgató, illetve Kiss Mihály tornatanár. A pálya a hídtól lefelé volt kijelölve. Az indulás egy pallóról történt, ami az egyik vége a rajzoló vízmérce csövéhez, a másik vége egy lelógó kötélhez volt erõsítve. Ennél fogva labilis volt. A versenyzõk a pallóról indultak volna, de volt egy renitens (Bedõ Béla /Divat/), aki Gúlagyakorlat a gyõri Dózsa-pályán A tornászok egy része a nevelõkkel mindig bemozdította a pallót, így a versenyzõk a vízbe potyogtak. A versenybõl kizárták, így bonyolódhatott le a verseny, amelynek a célja az akkori „körtélesi” sziget elõtt volt. A verseny Szabó László nyerte! A fenti idõszakban a labdarúgóknál is olyan jó csapat alakult ki, hogy róluk még egy ismeretlen szerzõ nótát is kreált. S mivel az akkori csapat szerelése hosszában piros-fehér csíkos volt, ezért a nóta a csécsényi csíkos tizenegyrõl szólt az alábbiak szerint: A csécsényi csíkos 11 Mikor kivonul a csapat, a tömeg zúgni kezd. Száz torok kiáltja: máma gyõzni kell! Refr: A csécsényi csíkos tizenegy Hírük, nevük rettegett, mert Gyõznek mint a fergeteg És vagány gyerekek! A kapusuk, a bekkjeik azok csudajók, A centerhalfok jó futók, a csatárok is jók! Refr: A csécsényi csíkos… Az akkori híres csapatösszeállítás: Bedõk Miklós Drobina Laci Lacsik Imre Szabó Lali Czank Miklós Kiss Laci Magyar Miklós Németh Tóni Hujber Pisti Lengyel ImreMáté Jenõ (ETÓ) Kiss Mihály Magyar Balázs Pablicz Laci A pálya még akkor is a hullámtérben volt, s a Rába töltése volt a lelátó. A nézõk többsége ott ült. Ez volt a Csécsényi Stadion. Érdekesség, hogy az egyik kapu a Rába közelében volt, s sokszor elõfordult, hogy a játékszer a vízben kötött ki. Ekkor jött a falu renitense (Bedõ Béla Divat), s akármilyen hideg volt, ment a A csécsényi csíkos 11 - igaz, itt nem hosszában csíkos piros-fehér mezben. labdáért a vízbe! A csapat az akkori idõben bajnokságot ugyan nem nyert, de mindig az élvonalban tartózkodott. Sajnos, az 1956-os események nálunk is keményen befolyásolták a sportot. A fiatalok jó része kivándorolt, s ez egy ideig meg is látszott. A 60-as évek elején azután az új generáció próbálkozott megint, elsõsorban a labdarúgással. Bedõ Jenõ alelnök, és Horváth Pál edzõ irányításával jó csapat verbuválódott. A bajnokságban nagyon jól megállták a helyüket. Ebben az idõben a pálya is beköltözött az un. „Konc”-rétre. Itt tartották az akkor sportrendezvényeket, még az iskolait is. Az évtized – mármint a 60-as évek – végére az új iskola kézilabdapályája és néhány lelkes kézilabdát szeretõ fiatal adta lehetõséget kihasználva magalakult a kézilabda szakosztály. Egészen az akkori megyei szintig jutott sok szép eredményt elérve. Utánpótlás hiányában aztán sajnos meg is szûnt. Eközben a faluban a labdarúgás kicsit visszaesett, s az akkori elképzeléseknek megfelelõen Rábaszentmihályra költözött. Közben az akkori politikai akaratnak megfelelõen a két szomszéd falu Rábaújfalu néven egyesült. Mivel az akkori Termelõ Szövetkezet is úgy gondolta, hogy a sporttal is illik foglalkozni, egy sportkomplexumot tervezett a rábaszentmihályi töltésmenti faluszélre. Mivel a kivitelezésnek sok akadálya volt, ezért úgy döntöttek, hogy a rábacsécsényi, északkeleti falurészen, a falu szélén jelölik ki a sporttelepet, és nem csak sportpálya, hanem pár évvel késõbb (Lacsik Miklós faluvezetõ támogatásával) a környékbelieknek azóta is irigylésre okot adó tornaterem is készült az iskola mellett. S megint a sportot szeretõ Rábacsécsényiekre volt szükség, hogy könnyen megközelíthetõ melyen az akkori körülményeknek megfelelõ tornatermet, sporttelepet hozzanak létre. Mivel ez az akkori szintet messze meghaladóan sikerült, a rábaszentmihályi falurészbõl a futball Rábacsécsénybe költözött. Megjegyzendõ, hogy míg korábban a csécsényiek fulballoztak Szentmihályon, innentõl a Szentmihályiak futballoztak csécsényben mindenki megelégedésére, félretéve a tradicionális ellentéteket. A képen látható csapatban együtt játszottak a csécsényi és a szentmihályi fiatalok. Az akkori csapat sok jó helyezést ért el. Késõbb a csapatot Szíjártó Imre irányította. Meghívót kaptak külföldre, még az NDK-ba is. Késõbb a sportkör irányítását Lengyel Sándor vette át, és Róka György testnevelõ tanár – aki már korábban tevékenykedett a település sportéletében – irányítása mellett olyan labdarúgók nõttek fel, mint Nagy Szilárd, aki az ifjúsági válogatottságig jutott, vagy Lengyel Miklós, aki az NB I-et (Szombathely), s a 1978. tavasz állnak: Füredi József, Varga Miklós, Nagy Ottó, Magyar Ottó, Róka György, Lengyel Jenõ, Bedõ László guggolnak: Kovács Imre, Szlovacsek Zoltán, Helyes Béla, Lengyel Sándor, Szíjártó Imre, Lõrincz Tibor külföldi bajnokságot is megjárta, vagy Kovács Krisztián, aki az NB III-ban (DAC) szerepelt, s többen megyei szintig jutottak. Mindannyian megállták a helyüket a magasabb osztályokban is. Róka György tanár egyébként a tornaterem lehetõségét kihasználva az asztaliteniszt is meghonosította. Az iskolás diákok szép megyei eredményeket is értek el. 1993-ban Lengyel Sándor elköszönt eredményes tevékenységétõl. Az akkori önkormányzat Kovács Andrást kérte fel a sportkör vezetésére. Az átmeneti idõszakban Kovács József képviselõ (késõbbi pályamester) irányította a sportot. Az új vezetõség: Kovács András, elnök, Horváth Attila, elnökhelyettes, Pongrácz Tibor, technikai vezetõ, Helyes Béla, Lengyel Sándor, Helyes Zsolt, elnökségi tagok, valamint Németh Szabolcs Rábaszentmiklós területi képviselõje látott munkához. Késõbb Horváth Tihamér is bekapcsolódott az elnökségi tagok munkájába. A játékosokat elõbb Egyházi Sándor, majd Lengyel Balázs képviselte. Mivel a falun belül a mozgásterünk az alacsony fiatal létszám miatt nagyon szûk volt, a környezõ községeket (Kistelek, Rábaszentmiklós) igyekeztünk bevonni. Ezekbõl a falvakból hosszú idõn keresztül jó játékosok segítették a munkánkat. 1997-ben azután szomorú esemény zavarta meg a sportéletet: Nagy Szilárd kiváló játékosunk autóbaleset aldozata lett. A korábban a Gyõri Kekszgyár, késõbb a TUTTI Kft. támogatásával a nyári holtszezonra szervezett kupánkat Nagy Szilárd Emléktornára „kereszteltük” át. Emlékét azóta is az évente ismétlõdõ kupával és koszorúzással is õrizzük. A torna alkalmanként nemzetközivé is vált, hiszen külföldi csapatokat is vendégül láttunk. Munkánk eredménye végül is több jó helyezés után az 1998- ban megnyert bajnokságban csúcsosodott kit. Ez évben mind a felnõtt, mind a tartalék csapat megyei III. osztályú bajnokságot nyert. A felnõtt csapat edzõje ekkor Banyó János, a tartalékoké Bezovics Zoltán volt. A képeken a bajnokcsapatok tablói láthatók, amelyeket a polgármester, ígéretének megfelelõen saját maga készített el. 1 évet próbálkoztunk a megyei II. osztályban, de ez az erõnket meghaladta. Ezen idõszakban olyan neves edzõk dolgoztak nálunk, mint Germán Ferenc, Bangó János, majd Rezi Lajos (volt NB I-es játékos), vagy a korosztályos válogatott Teveli István. A csapataink mindig a csoportjuk élvonalába tartoztak. Ezek az eredmények nem jöhettek volna létre a támogatók nélkül, amelyek küzül kiemelkedett az önkormányzat. A kilencvenes években azután az eredményes labdarúgás feltételeként egy korszerû sporttelep készült fedett lelátóval, és (a vezetõk személyes kapcsolatai folytán) kitûnõ megvilágítással. Így a környék egyik legjobb sporttelepét tudhattuk magunkénak. Korszerû sporttelep lelátóval és a világítás egyik oszlopával. A munkában oroszlánrészt vállalt az akkori polgármester, Kovács József. A megfelelõ feltételek korszerû sporttelep, tornaterem lehetõséget biztosított az utánpótlás-nevelésre. A környékbeli falvakból (Enese, Mérges, Rábaszentmihály, Bodonhely, Bágyogszovát, Kisbabót, Rábaszentmiklós, Mórichida) sikerült a csapatot a serdülõ bajnokságba is benevezni! Rezi Lajos irányításával szép eredményeket értek el. Sajnos, a csökkenõ gyermeklétszám az ezredfordulót követõen csak rövid ideig tette lehetõvé a folytatást. Jelenleg csapatunk a megyei III. osztály csornai, majd ebben a szezonban a Gyõr-Csornai csoportban szerepel. A kónyi vállalkozás, Milus Imre és fia, Olivár hathatós támogatása, és a MBK Ablak gyõri cég segítségével a sporttelep tovább szépült. A kitûzött célokat nem sikerült ugyan elérni, de a felnõtt csapat Halász Attila játékosedzõ irányításával a III., míg a II. csapat Szíjártó Szilárd edzõ irányításával a IV. helyet szerezte meg. Csak remélni lehet, hogy a megmaradt támogatók, és vezetõk segítségével a történet tovább íródik! |
2011.06.16, 22:35
állapot: megoldva
|
régi csapatok
A 60-as évek elején azután az új generáció próbálkozott megint,
elsõsorban a labdarúgással. Bedõ Jenõ alelnök, és Horváth Pál edzõ irányításával jó csapat verbuválódott. A bajnokságban nagyon jól megállták a helyüket. Ebben az idõben a pálya is beköltözött az un. „Konc”-rétre. Itt tartották az akkor sportrendezvényeket, még az iskolait is. Az évtized – mármint a 60-as évek – végére az új iskola kézilabdapályája és néhány lelkes kézilabdát szeretõ fiatal adta lehetõséget kihasználva magalakult a kézilabda szakosztály. Egészen az akkori megyei szintig jutott sok szép eredményt elérve. Utánpótlás hiányában aztán sajnos meg is szûnt. Eközben a faluban a labdarúgás kicsit visszaesett, s az akkori elképzeléseknek megfelelõen Rábaszentmihályra költözött. Közben az akkori politikai akaratnak megfelelõen a két szomszéd falu Rábaújfalu néven egyesült. Mivel az akkori Termelõ Szövetkezet is úgy gondolta, hogy a sporttal is illik foglalkozni, egy sportkomplexumot tervezett a rábaszentmihályi töltésmenti faluszélre. Mivel a kivitelezésnek sok akadálya volt, ezért úgy döntöttek, hogy a rábacsécsényi, északkeleti falurészen, a falu szélén jelölik ki a sporttelepet, és nem csak sportpálya, hanem pár évvel késõbb (Lacsik Miklós faluvezetõ támogatásával) a környékbelieknek azóta is irigylésre okot adó tornaterem is készült az iskola mellett. S megint a sportot szeretõ Rábacsécsényiekre volt szükség, hogy könnyen megközelíthetõ melyen az akkori körülményeknek megfelelõ tornatermet, sporttelepet hozzanak létre. Mivel ez az akkori szintet messze meghaladóan sikerült, a rábaszentmihályi falurészbõl a futball Rábacsécsénybe költözött. Megjegyzendõ, hogy míg korábban a csécsényiek fulballoztak Szentmihályon, innentõl a Szentmihályiak futballoztak csécsényben mindenki megelégedésére, félretéve a tradicionális ellentéteket. A képen látható csapatban együtt játszottak a csécsényi és a szentmihályi fiatalok. |
2011.06.16, 22:16
állapot: problémás
|
átadás éve
1960-as évek eleje
|
2011.06.16, 22:09
állapot: megoldva
|
futópálya
nincs
|
2011.06.16, 22:09
állapot: megoldva
|
világítás
van
|
2011.06.16, 22:09
állapot: megoldva
|
eredményjelző tábla
nincs
|
2011.06.16, 22:08
állapot: megoldva
|
eredményjelző tábla
?
|
2011.06.16, 22:08
állapot: megoldva
|
eredményjelző tábla
nincs
|