Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Ebben az 1972-ben megjelent riport alapján, nem vagyok biztos, hogy meghalt 1948-ban...
Egyszer sem állították ki
— Nagy Háry János maga, öreg! Még hogy híres focista volt! — hitetlenkedett a Néphadsereg utcai Tokaji italbolt vezetője.
Ránéztem az ősz hajú, idős emberre, s mivel észrevette rajtam, hogy én sem tudom őt elképzelni a pályák hőseként, megsértődve csak ennyit mondott:
— Várjanak, amíg hazaugrom. s utána eldönthetik, hogy ki volt Bártfai Baubach Béla . ..
Orth és a Fogl testvérek oldalán
Tíz perc sem telt el, loholt vissza az öreg, a kezében levő iratrendezőben halomnyi újsággal.
— Nézd csak. fiam, miről írt a La Gazzetta dello Sport március harmadiki száma . . . 1923- ban!
öt-hat fej is összehajolt az időrágta, foszlott szélű újság fölött. Szavanként silabizáltuk ki a lényeget:
Az 1923-bam 0:0 arányú döntetlennel végződött genovai olasz—magyaron az akkor huszonhét éves középfedezet Baubach alaposan megkeserítette az azzuri csatárok dolgát, akik csakúgy, mint a magyarok, ezúttal otthon hagyták a góllövő cipőjüket.
S hogy kik játszottak ebben a magyar csapatban, ahol Béla bácsi először húzta magára a címeres mezt?
Braun, Molnár, Kertész II, Orth, Plattkó, Weisz az MTK- ból. Fogl II, Fogl III és jómaga az UTÉ-ból, Hirzer a Törekvésből és Blum a Fradiból.
A Tanácsköztársaság idején az UTE-ban is megalakult a sportdirektórium, amelynek — csakúgy, mint Németh Ferenc, Kálmán József, Sajgál Gyula — Béla bácsi is a tagja volt, s talán ez is oka annak, hogy a félelmetes hírű középfedezet csak egyszer, Genovában játszott a magyar válogatottban.
— Bizonyára ez a mérkőzés volt élete legszebb sportélménye? — kérdeztem.
— Nem. Bár ez is nagyon szép volt. A legszívesebben arra a spanyolországi portyánkra emlékszem vissza, amelyen 7:l-re legyőztük az Espanoit. A spanyolok alig akarták elhinni!
Bártfai Baubach Béla 1913-tól 1926-ig egyhuzamban játszott az UTE első csapatában, s hogy milyen játékos volt, elég idézni, azt az újságcikket, amelyet egy ismeretlen kollégám írt róla.
„ . . . Járom az újpesti utcákat, ahol egykor a BÚR-kocsík jártak, s hol egykor lázba hoztál Újpest, Baubachokkal. Ki vörös volt és kemény, mint Ujlaki Ugrin úr, ki birtokolta vala az egész vidéket, és királydöntő nagy haragjában tagadta meg Endre királyt...”
— Tulajdonképpen az asszony miatt hagytam abba a focit, 1926-ban. Elébem állt, határozottan közölte velem, amennyiben továbbra is ragaszkodnék ahhoz, hogy a foci miatt se vasárnapja, se más ünnepnapja ne legyen, úgy szedhetem a sátorfámat. Minek tagadjam, megijedtem. Mert, hogy nagyon szerettem a feleségemet. És szegre akasztottam a csukát, hogy meglegyen a családi béke — emlékezett még mindig szomorúan Béla bácsi, miközben lehörpintette az egészségügyi egy decit.
A Népligetben kezdődött
— Annak idején is a Megyeri úton készültek a nagy találkozókra?
— Dehogy! Kezdetben a Népligetben volt az Újpest pályája és csak 1922-ben lett a miénk a Megyeri úti stadion. Jól emlékszem. az avató meccsen 2:1- re győztük le a zöld-fehéreket, telt ház előtt.
— Kiállítás?
— Kemény voltam, mint a beton és szigorú ..., de a tizenhárom év alatt egyszer sem állítottak ki.
Óvatosan összehajtogatta az újságot, zsebre tette.
— Most már hisz nekem? — nézett az italbolt vezetőjére.
— Hiszek — mondta a vezető.
És olyan tisztelettel vitte el előle az üres poharat, mint a Gundel pincére a perzsa sah elől.
– A lila-fehérek egykor „Babi" néven ismert fedezete az egyszerűen játszó, szorgalmas és megbízható labdarúgók csoportjába tartozott. Fáradhatatlan fizikuma és jó fejjátéka emelte válogatott színvonalra. Gyorsasága és helyezkedése nem volt kifogástalan.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Baubach Béla (Újpest 1895.04.03 - Budapest 1976.09.29) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
— Nagy Háry János maga, öreg! Még hogy híres focista volt! — hitetlenkedett a Néphadsereg utcai Tokaji italbolt vezetője.
Ránéztem az ősz hajú, idős emberre, s mivel észrevette rajtam, hogy én sem tudom őt elképzelni a pályák hőseként, megsértődve csak ennyit mondott:
— Várjanak, amíg hazaugrom. s utána eldönthetik, hogy ki volt Bártfai Baubach Béla . ..
Orth és a Fogl testvérek oldalán
Tíz perc sem telt el, loholt vissza az öreg, a kezében levő iratrendezőben halomnyi újsággal.
— Nézd csak. fiam, miről írt a La Gazzetta dello Sport március harmadiki száma . . . 1923- ban!
öt-hat fej is összehajolt az időrágta, foszlott szélű újság fölött. Szavanként silabizáltuk ki a lényeget:
Az 1923-bam 0:0 arányú döntetlennel végződött genovai olasz—magyaron az akkor huszonhét éves középfedezet Baubach alaposan megkeserítette az azzuri csatárok dolgát, akik csakúgy, mint a magyarok, ezúttal otthon hagyták a góllövő cipőjüket.
S hogy kik játszottak ebben a magyar csapatban, ahol Béla bácsi először húzta magára a címeres mezt?
Braun, Molnár, Kertész II, Orth, Plattkó, Weisz az MTK- ból. Fogl II, Fogl III és jómaga az UTÉ-ból, Hirzer a Törekvésből és Blum a Fradiból.
A Tanácsköztársaság idején az UTE-ban is megalakult a sportdirektórium, amelynek — csakúgy, mint Németh Ferenc, Kálmán József, Sajgál Gyula — Béla bácsi is a tagja volt, s talán ez is oka annak, hogy a félelmetes hírű középfedezet csak egyszer, Genovában játszott a magyar válogatottban.
— Bizonyára ez a mérkőzés volt élete legszebb sportélménye? — kérdeztem.
— Nem. Bár ez is nagyon szép volt. A legszívesebben arra a spanyolországi portyánkra emlékszem vissza, amelyen 7:l-re legyőztük az Espanoit. A spanyolok alig akarták elhinni!
Bártfai Baubach Béla 1913-tól 1926-ig egyhuzamban játszott az UTE első csapatában, s hogy milyen játékos volt, elég idézni, azt az újságcikket, amelyet egy ismeretlen kollégám írt róla.
„ . . . Járom az újpesti utcákat, ahol egykor a BÚR-kocsík jártak, s hol egykor lázba hoztál Újpest, Baubachokkal. Ki vörös volt és kemény, mint Ujlaki Ugrin úr, ki birtokolta vala az egész vidéket, és királydöntő nagy haragjában tagadta meg Endre királyt...”
— Tulajdonképpen az asszony miatt hagytam abba a focit, 1926-ban. Elébem állt, határozottan közölte velem, amennyiben továbbra is ragaszkodnék ahhoz, hogy a foci miatt se vasárnapja, se más ünnepnapja ne legyen, úgy szedhetem a sátorfámat. Minek tagadjam, megijedtem. Mert, hogy nagyon szerettem a feleségemet. És szegre akasztottam a csukát, hogy meglegyen a családi béke — emlékezett még mindig szomorúan Béla bácsi, miközben lehörpintette az egészségügyi egy decit.
A Népligetben kezdődött
— Annak idején is a Megyeri úton készültek a nagy találkozókra?
— Dehogy! Kezdetben a Népligetben volt az Újpest pályája és csak 1922-ben lett a miénk a Megyeri úti stadion. Jól emlékszem. az avató meccsen 2:1- re győztük le a zöld-fehéreket, telt ház előtt.
— Kiállítás?
— Kemény voltam, mint a beton és szigorú ..., de a tizenhárom év alatt egyszer sem állítottak ki.
Óvatosan összehajtogatta az újságot, zsebre tette.
— Most már hisz nekem? — nézett az italbolt vezetőjére.
— Hiszek — mondta a vezető.
És olyan tisztelettel vitte el előle az üres poharat, mint a Gundel pincére a perzsa sah elől.
Martinkó Károly
Népsport
1972.06.04
Baubach Béla Sándor
https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-DRYS-CZV?mode=g&i=41&wc=92QN-ZNG%3A40678301%2C48553201%2C1077278801%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
– A lila-fehérek egykor „Babi" néven ismert fedezete az egyszerűen játszó, szorgalmas és megbízható labdarúgók csoportjába tartozott. Fáradhatatlan fizikuma és jó fejjátéka emelte válogatott színvonalra. Gyorsasága és helyezkedése nem volt kifogástalan.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig