† Berendi Pál (Budapest 1932.11.30 - Budapest 2019.09.03)
játékos
edző
10 éves korom körül szinte minden télen jégkorongoztam a nálam jóval erősebb, idősebb srácokkal. Talán onnantól fogva lettem harcias és kemény. Sok kiváló futballista volt akkortájt. Ha viszont egy személyt kell megneveznem akkor Hidegkuti Nándor nevét említeném. Egy szóval jellemeztem volna őt: „világklasszis” és ebben minden benne foglaltatik, az ő játéka tetszett a legjobban.1
Vörös Lobogó Keltex, 1950-1952
A második világháború befejezése után, 1946-ban lettem igazolt játékos, a Goldberger SE-ben. Nagy szó volt ez, rengeteg volt a focizó kölyök. Minden oda kötött, ott élt, a pályához közel a családom, így természetes volt, hogy a Golihoz mentem. Sokan voltunk, sok-sok tehetséges gyerek a Goliban, többekre más egyesületek is korán felfigyeltek. A Doroggal játszottunk kupameccset, amelyet Herman Béla, a Vasas képviselője is megnézett. Bár kikaptunk, mégis elégedetten beszélt a teljesítményemről, s azt mondta, ha gondolom, játszhatnék náluk is. Hívtak vidékre is, de nem akartam elhagyni Pestet, ezért a Vasast választottam.2
Vasas SC, 1952-1968
Örök szerelem számomra ami meghatározta, illetve meghatározza egész életemet. Itt lettem igazi futballista, ezzel a klubbal nyertem bajnokságokat, magyar kupát, nemzetközi kupákat. Itt lettem elismert és megbecsült ember. Sok szép emlékem fűződik e klubhoz ahová a mai napig kötődök.
1952 legelején igazoltam a piros-kékekhez, és már a tavaszi első fordulóban pályára is léptem bajnoki labdarúgó mérkőzésen. 1968-ig pontosan 382 mérkőzésen léptem pályára a magyar első osztályban.
A Vasassal külföldön játszottunk amikor is Östreicher Emil és Santiago Bernabéu megkeresett a Real Madrid részéről. Közölték velem, szeretnének a Real Madrid mezében látni és hogy ezt nyomatékosítsák, aláírásomért felajánlottak 100 ezer dollárt. Az akkor óriási összeg volt, rövid gondolkodás után megköszöntem és visszautasítottam az ajánlatot. Ha akkor én kint maradok, a családomat biztos hogy meghurcolták volna itthon, továbbá én a Vasasban nagyon jól éreztem magam, és nem szerettem volna egy év eltiltást sem.
A válogatottban 24 alkalommal szerepeltem, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. De úgy érzem hogy a tudásom alapján akár jóval több mérkőzés is juthatott volna nemzeti színekben. Az „Aranycsapat” idején nem volt könnyű bekerülni a válogatottba, nekem is „csak” 1956-ban sikerült, pedig már az 1952-es Helsinki olimpiára készülő keretben is szerepeltem. Másrészt, amikor csúcsformában játszottam akkor bizonyos okok miatt mellőzött lettem a nemzeti csapatnál. Azokban az években szinte mindig én voltam a legjobb a posztomon, sőt az 1960-61-es szezonban az „év labdarúgójának” választottak Magyarországon védőjátékos létemre! Ennek ellenére az 1962-es chilei világbajnokságról csak álmodhattam, hiszen utolsó alkalommal 1960-ban Belgium ellen szerepeltem a magyar válogatottban.1
1952 legelején igazoltam a piros-kékekhez, és már a tavaszi első fordulóban pályára is léptem bajnoki labdarúgó mérkőzésen. 1968-ig pontosan 382 mérkőzésen léptem pályára a magyar első osztályban.
A Vasassal külföldön játszottunk amikor is Östreicher Emil és Santiago Bernabéu megkeresett a Real Madrid részéről. Közölték velem, szeretnének a Real Madrid mezében látni és hogy ezt nyomatékosítsák, aláírásomért felajánlottak 100 ezer dollárt. Az akkor óriási összeg volt, rövid gondolkodás után megköszöntem és visszautasítottam az ajánlatot. Ha akkor én kint maradok, a családomat biztos hogy meghurcolták volna itthon, továbbá én a Vasasban nagyon jól éreztem magam, és nem szerettem volna egy év eltiltást sem.
A válogatottban 24 alkalommal szerepeltem, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. De úgy érzem hogy a tudásom alapján akár jóval több mérkőzés is juthatott volna nemzeti színekben. Az „Aranycsapat” idején nem volt könnyű bekerülni a válogatottba, nekem is „csak” 1956-ban sikerült, pedig már az 1952-es Helsinki olimpiára készülő keretben is szerepeltem. Másrészt, amikor csúcsformában játszottam akkor bizonyos okok miatt mellőzött lettem a nemzeti csapatnál. Azokban az években szinte mindig én voltam a legjobb a posztomon, sőt az 1960-61-es szezonban az „év labdarúgójának” választottak Magyarországon védőjátékos létemre! Ennek ellenére az 1962-es chilei világbajnokságról csak álmodhattam, hiszen utolsó alkalommal 1960-ban Belgium ellen szerepeltem a magyar válogatottban.1
forrás
Készült az
1 - http://labdarugas.cimpa.hu/labdarugo-legendak/berendi-pal-labdarugo-legenda-a-fay-utcabol/
2 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak alapján.
1 - http://labdarugas.cimpa.hu/labdarugo-legendak/berendi-pal-labdarugo-legenda-a-fay-utcabol/
2 - archivum.magyarhirlap.hu
írásainak, interjúinak alapján.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
foto: Almási László, via: https://www.vatera.hu/almasi-laszlo-sajtofoto-foci-berendi-pal-vasas-3028343195.html
Született: Budapest, 1932 november 30.
Anyja neve: Petrovics Mária
Meghalt: Budapest, XI. ker., 2019 szeptember 3.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9018138
Közel a 30. életévéhez (1932 novemberében született), most érte el Berendi, hogy mindenki elismerte végtelen szorgalmát, hasznosságát és az év játékosa címet neki ítélték. Bizony, amikor 1952 első napjaiban megjelent a Vasas edzésein, mint "Berendi II", nem aratott túl nagy sikert. Jobbösszekötőben került a csapatba, de hamarosan kiderült, hogy ezen a poszton jó lehetett a Vörös Lobogó Keltexben, amelyet a Bogyó utcában NB II-es bajnoksághoz segített, de nem jó az NB I-es Vasasban.
Hamarosan hátrébb került, s a kitűnő, de kiöregedő Vadász, Szilágyi II fedezetpár helyét a csapat összekötőnek szánt két játékosa, Berendi és Bundzsák foglalta el. Itt virágzott ki azután Pali! Esztendőkön keresztül megszakítás nélkül állta a sarat, állta, ha tényleg sárban kellett játszani, állta, ha kőkemény volt a talaj. Állta hazai és nemzetközi csillagok tömege ellen, pontosan követve az edzői utasításokat.
Maga volt az élő emberfogás, a ráállás, a megelőző szerelés, az "élni nem hagyás" megtestesítője, a legkellemetlenebb ellenfél, apró termetű óriási a fedezetjátéknak a szó szoros értelmében, lefedezve Puskás Öcsitől a bécsi Wagnerig mindenkit, ha kellett fedezetként, ha kellett - mint divatba jött - beállósként.
Forrás:
Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
Tagja volt az 1958. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek.
– „Botond", a piros kékek kitűnő játékosa, a megbízható, fegyelmezett, roppant hasznos labdarúgók nem túl népes csoportjába tartozott. Szinte az önfeláldozásig szívós harcos volt. Kitűnően helyezkedett és szerelt, a támadásokat is megfelelően segítette. Alacsony termete a fejjátékban sem jelentett nagy hátrányt számára, mert igen ruganyos volt. Taktikai érettsége kulcsfontosságú szerepkör ellátására is alkalmassá tette. A Vasas csapatában éveken át mintaszerűen játszott a „beállós" (negyedik hátvéd) helyén. A szoros emberfogásos játékban is sokszor kitüntette magát.
A válogatott színeiben minden mérkőzésen derekasan helytállt. Legjobban talán 1960. október 9-én, Jugoszlávia ellen (1:1) szerepelt. Ekkor a mezőny legkiválóbb teljesítményt nyújtó játékosának bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig