Szerda reggel érkezett a hír a családtól: 86 éves korában örökre elaludt Berendy Pál.

Mai szemmel felfoghatatlan eredménysor az övé, amelyet a Vasas labdarúgójaként magáénak tudhatott, kis túlzással nem volt olyan jelentős piros-kék futballsiker, amelynek ne lett volna részese.

Ötször volt bajnok a Vasassal: 1957-ben, 1961-ben, 1962-ben, 1965-ben és 1966-ban, de Illovszky Rudolf segítőjeként még az 1977-es elsőséghez is volt köze, így aztán valamennyi vasasos bajnoki diadalt magáénak mondhatta.

A teljesség igénye nélkül emellett egyszer nyert Magyar Kupát, négyszer Közép-európai-Kupát, de ott volt a BEK-elődöntős csapatban, és kapitányként ő emelhette fel - ha egyedül elbírta volna - Chilében a Hexagonál-trófeát is.

Nyugodtan kimondhatjuk, az eredményeit tekintve ő a Vasas valaha volt legsikeresebb labdarúgója.

Bár eleinte csatárként is játszott, kőkemény védőként vonult be a köztudatba, 382 NB I-es és 24 válogatott mérkőzés fűződik a pályafutásához.

Ahogy utaltunk rá, játékospályafutását követően edzőként is megfordult a Vasasban, így aztán egész élete összefonódott klubunkkal, nem véletlen, hogy Berendy Pál a Vasas SC életműdíját is megkapta.

A búcsú fájó, az viszont szívetmelengető, hogy július 5-én még ott tudott lenni a Vasas családdal az új Illovszky-stadion ünnepélyes átadóján, ahol megnézhette többek között a stadion aulájában kiállított cipőjét és a róla elnevezett szektort. Így aztán saját szemével láthatta, hogy örök lenyomatot hagyott a Vasas életében...

Berendy Pált a Vasas Sport Club saját halottjának tekinti.

Pali bácsi, nyugodjon békében!