Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Egy belga, akinek a szíve magyar maradt
Turner Csaba pályafutása Sopronból az SVSE serdülő- és ifjúsági csapatából indult.
Az egykori legendás kapus és edző Mátrai József (Stixi) irányította a lila-fehéreket. Oly veretes társaságban játszott szinte még gyermekként, mint Babos László, id. Borsos István vagy éppen Csuti Péter.
A tehetségéhez nem fért kétség, ezért már fiatalon nagyon kapós volt a játékos piacon.
– Hogyan alakult a további pályafutása? – kérdeztük Turner Csabát, aki januárban tölti be a hatvanadik életévét.
– Az SVSE-ből a helyi rivális Textileshez igazoltam. Itt előbb Gyurátz László egyengette az utamat, majd a felnőttek között Kertész Imre bácsi kezei alatt formálódott a játékom. A katonaidőmet a Bem SE-ben töltöttem, aztán a leszerelésemet követően egy rövid időre visszatértem Sopronba, de menet közben már aláírtam az MTK-hoz. Mezey György hívó szavára azonnal igent mondtam. Nagyon sokat tanultam tőle és sokat is köszönhetek neki.
– Majd az MTK-nál következett a Verebes-korszak...
– Csodálatos évek, szép sikerek, például 1987-ben magyar bajnokok lettünk. Józsi bácsi volt a másik kedvenc trénerem, neki is nagyon hálás vagyok. Tíz szép évet töltöttem az MTK-ban majd viszonylag későn, harmincegy évesen bajnoki címmel a tarsolyomban kezdtem meg a légióséletet.
– Hogyan fogadták a nyugati profi bajnokságban?
– Jól, de akkor még a magyar focinak volt tekintélye. A belga charleroi csapathoz kerültem remek közösségbe. Keményen megdolgoztam a helyemért, hisz bérelt pozíciók nem voltak. Három évet játszottam a belga élvonalban, majd egy sérülést követően abbahagytam a játékot és elkezdtem edzősködni.
– Milyen válogatottakban szerepelt játékosként?
– Olimpiai válogatott voltam, de egy fatális félreértés miatt sajnos a felnőtteknél nem kaptam szerepet. Egy alkalommal Bécsben játszott a csapat és előtte Sopronban töltötte az éjszakát. Másnap a szálloda igazgatója mérgesen számon kérte rajtunk, hogy a válogatott több játékosa, így én is, miért törtük össze a poharakat a bárban. Ez nem volt igaz, bántotta is az igazságérzetemet és ekkor mérgemben valóban földhöz vágtam egy poharat, hogy akkor legyen neki igaza. Az igazgató jelentette az esetet a szövetségi kapitánynak és ezek után nem is játszottam Bécsben. Ez a rossz emlék azóta is kísért.
– Huszonnyolc éve él idegenben: magyarnak vagy inkább már belgának érzi magát?
– Belgiumban élek, de a szívem örökké magyar marad és számomra Sopron a világ legszebb városa. Egyébként egy barátommal már régóta egy görög éttermet vezetünk.
– Mit üzen a hazai focirajongóknak?
– Addig nem lesz jó a magyar futball, amíg a kluboknál minden évben új csapatot kell építeni és nem lesz állandóság. Az utánpótlásra pedig bátran alapozzanak az edzők.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Turner Csaba pályafutása Sopronból az SVSE serdülő- és ifjúsági csapatából indult.
Az egykori legendás kapus és edző Mátrai József (Stixi) irányította a lila-fehéreket. Oly veretes társaságban játszott szinte még gyermekként, mint Babos László, id. Borsos István vagy éppen Csuti Péter.
A tehetségéhez nem fért kétség, ezért már fiatalon nagyon kapós volt a játékos piacon.
– Hogyan alakult a további pályafutása? – kérdeztük Turner Csabát, aki januárban tölti be a hatvanadik életévét.
– Az SVSE-ből a helyi rivális Textileshez igazoltam. Itt előbb Gyurátz László egyengette az utamat, majd a felnőttek között Kertész Imre bácsi kezei alatt formálódott a játékom. A katonaidőmet a Bem SE-ben töltöttem, aztán a leszerelésemet követően egy rövid időre visszatértem Sopronba, de menet közben már aláírtam az MTK-hoz. Mezey György hívó szavára azonnal igent mondtam. Nagyon sokat tanultam tőle és sokat is köszönhetek neki.
– Majd az MTK-nál következett a Verebes-korszak...
– Csodálatos évek, szép sikerek, például 1987-ben magyar bajnokok lettünk. Józsi bácsi volt a másik kedvenc trénerem, neki is nagyon hálás vagyok. Tíz szép évet töltöttem az MTK-ban majd viszonylag későn, harmincegy évesen bajnoki címmel a tarsolyomban kezdtem meg a légióséletet.
– Hogyan fogadták a nyugati profi bajnokságban?
– Jól, de akkor még a magyar focinak volt tekintélye. A belga charleroi csapathoz kerültem remek közösségbe. Keményen megdolgoztam a helyemért, hisz bérelt pozíciók nem voltak. Három évet játszottam a belga élvonalban, majd egy sérülést követően abbahagytam a játékot és elkezdtem edzősködni.
– Milyen válogatottakban szerepelt játékosként?
– Olimpiai válogatott voltam, de egy fatális félreértés miatt sajnos a felnőtteknél nem kaptam szerepet. Egy alkalommal Bécsben játszott a csapat és előtte Sopronban töltötte az éjszakát. Másnap a szálloda igazgatója mérgesen számon kérte rajtunk, hogy a válogatott több játékosa, így én is, miért törtük össze a poharakat a bárban. Ez nem volt igaz, bántotta is az igazságérzetemet és ekkor mérgemben valóban földhöz vágtam egy poharat, hogy akkor legyen neki igaza. Az igazgató jelentette az esetet a szövetségi kapitánynak és ezek után nem is játszottam Bécsben. Ez a rossz emlék azóta is kísért.
– Huszonnyolc éve él idegenben: magyarnak vagy inkább már belgának érzi magát?
– Belgiumban élek, de a szívem örökké magyar marad és számomra Sopron a világ legszebb városa. Egyébként egy barátommal már régóta egy görög éttermet vezetünk.
– Mit üzen a hazai focirajongóknak?
– Addig nem lesz jó a magyar futball, amíg a kluboknál minden évben új csapatot kell építeni és nem lesz állandóság. Az utánpótlásra pedig bátran alapozzanak az edzők.
Kép: mtk.hu, cikk: kisalfold.hu