Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
A Nemzeti Sport Online közölte ma Bodon Tibor korábbi válogatott labdarúgó halálhírét. A szintén korábbi válogatott játékostól, a nagyon készségesen segítő Szalay Miklóstól megtudtam, hogy a halál napja 2020. március 26. volt, a hely Salgótarján, Gondviselés Háza Baglyaskő Idősek Otthona.
Dénes Tamás - Magyar Focitörténet facebook csoport
Címeres mezben
Csendes, halk szavú labdarúgó hírében állt Bodon Tibor, az egykori SBTC-csatár. Volt utánpótlás-, majd ,.B” válogatott, és 1958-ban bekerült az A csapatba is, ahol az ellenfél Belgium tizenegye volt. Mint sok későbbi NB I-es focista, ő is az acélgyári grundokon kezdte. Ma így emlékszik érré:
— A felszabadulás előtt igen szegényes körülmények között éltünk szüleimmel és négy testvéremmel az egykori hírhedt „Amerikában”, a salgótarjáni acélgyár felett. Az ott lakó gyerekekkel, a nehéz életkörülmények ellenére is, mezítelen lábbal, kora délutántól késő estéig kergettük az általunk készített rongylabdát. Nagy csatákat vívtunk más-más lakóterületek csapataival és sokszor az ököljog volt a mindent eldöntő bíró. Nemegyszer mentünk haza sírva egy-egy vereség után.
— Hogyan lett igazolt labdarúgó?
— Tizenöt éves koromban, már középiskolás-bajnokságban szerepeltem a gimnázium csapatában, mígnem egyszer az SSE vezetősége tehetségkutató mérkőzést hirdetett meg. Az újoncokból álló társaság megverte a bajnokságban szereplő nagycsapatot, de olyan játékosokkal, mint Szojka, Szoó, Siraki, Rigó és még jó néhányan azok közül, akik később igencsak befutottak a fociban. Aztán 1951-ben bevonultam katonának és a Szegedi Bástyába igazoltam. Egy évvel később az NB II-es bajnokságban szereplő Veszprémi Dózsában folytattam, mint befejező csatár. Sok szép gólt rúgtam, és volt lehetőségem a technikai elemek, a leadások gyakorlására is. Nem kevés gól született ezekből később.
— Miként került vissza Salgótarjánba?
— Az SSE 1954-ben hazahozatott, és hogy ne legyen feltűnő, Bodrogi néven szerepeltem anyaegyesületemben. Még ez év decemberében megkeresett az SBTC egyik vezetője és kért. hogy igazoljak hozzájuk. Ígért egy télikabátot is, ha aláírom az igazolólapot. Természetesen aláírtam, de a kabátot a mai napig sem kaptam meg.
— Milyen volt a játékosok és a közönség viszonya?
— Annak idején a publikum és a csapat szoros egységben volt, a biztatást lelkes, jó játékkal igyekeztünk meghálálni. A foci hozta a közönséget, az pedig a pénzt, nem pedig fordítva, mint most. Az első csapat keretéhez tartozó játékosok közül csupán Oláh Gézának volt autója, de később is megbánta, hogy megvette a kimustrált masinát.
— Voltak-e emlékezetes góljai?
— Pályafutásom során számtalan gólt rúgtam és fejeltem. mivel az volt a feladatom. Valamennyi emlékezetes maradt. Csodálatos volt a megye, a város egyetlen, nagy múltú NB I-es labdarúgócsapatában játszani, olyan társakkal, mint Kiss Gyuszi, Csuberda Feri. Szojka, Vasas, Csáky. és a többiek. Sokat tanultam tőlük: emberséget és focit.
— Kik voltak a legsikeresebb edzői?
— Túrán Pista bácsi faragott belőlem focistát, de Szűcs György mesteredzőnek is sokat köszönhetek. Ö a Stécé-vel sikert sikerre halmozott, bel- és külföldön egyaránt. Úgy alakította a csapatot a törzsgárdához, mint hentes a kolbászhoz a fűszert. Három éven át szinte minden ellenfelet megvertünk otthon vagy idegenben. Nem okozott különösebb gondot legyőzni a Vasast, az MTK-t, a Dózsát, a Honvédet, a vidéki csapatokról nem is beszélve.
— Hívták-e más klubok?
— Valamennyi fővárosi csapat vezetője megkeresett, de legtöbbször a Fradi. Édesapám nem engedett el Salgótarjánból, és különösebben nekem sem volt kedvem a jó szellemű társaságot itthagyni, még némi anyagi előny ellenében sem.
— Volt NB-s játékvezető is...
— Elvégeztem a labdarúgó
oktatói tanfolyamot, és Pásztón edzősködtem is, de végső soron jobban tetszett a játékvezetés. Két év után már az A osztályban voltam Palotaival együtt, de rövid időszak után végleg szakítottam a bíráskodással is. Egy NB II-es bajnoki, mérkőzésen, vidéken történt, hogy a hazai csapat végveszélyben volt: ha kikap, kiesett. Én partjelző voltam, a bíró nagy múltú NB I-es. A félidőben a bíró nagyon sietett. Mire én beléptem a játékvezetői öltözőbe, a vidéki csapat intézője egy köteg százforintost dugott a mi bírónk zsebébe. Lehetett olyan
15—20 ezernyi a lekenyerezésre szánt összeg. Annak ellenére, hogy a pesti csapat sokkal jobb volt, győzött a vidéki, aki a pénzt adta. így aztán azonnal abbahagytam. Nem tudtam magam azonosítani a bundázókkal. Elgondolkodtam azon, hogy egy korrupt játékvezető semmivé tudja tenni egy egész szakosztály több hónapos vagy éves felkészülését, miközben egy gazdagabb csapat meg tudja venni a bírót. Hasonló eset több is előfordult. Ez pedig alapvetően árt az egész labdarúgásnak!
— Jelenleg mivel foglalkozik?
— Másfél évtizeddel ezelőtt a nővérem javaslatára kerültem a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz, mint robbantásvezető. Rengeteg utat készítünk. Még 1959-ben elvégeztem a bányaipari technikumot, kitűnő eredménnyel, s utána jelentkeztem a miskolci nehézipari egyetemre, amelyet ugyancsak sikeresen elvégeztem, akárcsak a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. Negyedszázada a párt- alapszervezetemnél társadalmi funkciókat töltök be. A labdarúgómeccsekre azonban ritkábban megyek ki.
Kukely Mihály
Bodon Tibor a Salgótarjáni Bányász csapatában 122 NB I-es mérkőzésen 36 gólt szerzett. A válogatottban 1 alkalommal kapott helyet.A felső képen bal oldalt. Képek: ftcbk
Bodon Tibor a volt válogatott labdarúgó büszke Péterre
Bodonéknál nem szűkölködnek az emlékekben.
Salgótarján legendás NB1-es játékosa, Bodon Tibor egyszeres magyar válogatott nagy örömmel fogadta Bodon Péter látogatását, ahol nem teltek unalmasan a percek. A 82 éves Bodon Öcsi bácsi szívesen idézte fel a sok szép emléket a Puskással vívott meccsekről, az NB1-es Stécéről és a válogatottról. De még nagyobb örömmel hallgatta a fiatal Bodon Pétert, aki játékos, edző, játékvezető és csapatvezetőként is tevékenykedik. Nagyon örülök, hogy vannak még ilyen fiatalok, akik ennyire aktívan tevékenykednek a labdarúgásban, ez már manapság ritka, mint a fehér holló, több hasonló tenni akaró emberre lenne szükség manapság – fogalmazta meg a volt válogatott játékos.
BODON Tibor (1931), a Salgótarjáni Bányász balösszekötője, 1958-ban 1 válogatott mérkőzésen szerepelt. – A bányászok szorgalmas, ügyesen építő labdarúgója nagy területen játszott. Fáradhatatlanul dolgozott a mezőnyben és a kapu előtt is feltalálta magát. A legjobb tizenegyben – noha nem vallott szégyent – már szünet előtt lecserélték. Ez a szakvezetői türelmetlenség további pályafutása során hátrányosan éreztette hatását.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Bodon Tibor (Salgótarján 1931.07.18 - Salgótarján 2020.03.26) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Dénes Tamás - Magyar Focitörténet facebook csoport
Csendes, halk szavú labdarúgó hírében állt Bodon Tibor, az egykori SBTC-csatár. Volt utánpótlás-, majd ,.B” válogatott, és 1958-ban bekerült az A csapatba is, ahol az ellenfél Belgium tizenegye volt. Mint sok későbbi NB I-es focista, ő is az acélgyári grundokon kezdte. Ma így emlékszik érré:
— A felszabadulás előtt igen szegényes körülmények között éltünk szüleimmel és négy testvéremmel az egykori hírhedt „Amerikában”, a salgótarjáni acélgyár felett. Az ott lakó gyerekekkel, a nehéz életkörülmények ellenére is, mezítelen lábbal, kora délutántól késő estéig kergettük az általunk készített rongylabdát. Nagy csatákat vívtunk más-más lakóterületek csapataival és sokszor az ököljog volt a mindent eldöntő bíró. Nemegyszer mentünk haza sírva egy-egy vereség után.
— Hogyan lett igazolt labdarúgó?
— Tizenöt éves koromban, már középiskolás-bajnokságban szerepeltem a gimnázium csapatában, mígnem egyszer az SSE vezetősége tehetségkutató mérkőzést hirdetett meg. Az újoncokból álló társaság megverte a bajnokságban szereplő nagycsapatot, de olyan játékosokkal, mint Szojka, Szoó, Siraki, Rigó és még jó néhányan azok közül, akik később igencsak befutottak a fociban. Aztán 1951-ben bevonultam katonának és a Szegedi Bástyába igazoltam. Egy évvel később az NB II-es bajnokságban szereplő Veszprémi Dózsában folytattam, mint befejező csatár. Sok szép gólt rúgtam, és volt lehetőségem a technikai elemek, a leadások gyakorlására is. Nem kevés gól született ezekből később.
— Miként került vissza Salgótarjánba?
— Az SSE 1954-ben hazahozatott, és hogy ne legyen feltűnő, Bodrogi néven szerepeltem anyaegyesületemben. Még ez év decemberében megkeresett az SBTC egyik vezetője és kért. hogy igazoljak hozzájuk. Ígért egy télikabátot is, ha aláírom az igazolólapot. Természetesen aláírtam, de a kabátot a mai napig sem kaptam meg.
— Milyen volt a játékosok és a közönség viszonya?
— Annak idején a publikum és a csapat szoros egységben volt, a biztatást lelkes, jó játékkal igyekeztünk meghálálni. A foci hozta a közönséget, az pedig a pénzt, nem pedig fordítva, mint most. Az első csapat keretéhez tartozó játékosok közül csupán Oláh Gézának volt autója, de később is megbánta, hogy megvette a kimustrált masinát.
— Voltak-e emlékezetes góljai?
— Pályafutásom során számtalan gólt rúgtam és fejeltem. mivel az volt a feladatom. Valamennyi emlékezetes maradt. Csodálatos volt a megye, a város egyetlen, nagy múltú NB I-es labdarúgócsapatában játszani, olyan társakkal, mint Kiss Gyuszi, Csuberda Feri. Szojka, Vasas, Csáky. és a többiek. Sokat tanultam tőlük: emberséget és focit.
— Kik voltak a legsikeresebb edzői?
— Túrán Pista bácsi faragott belőlem focistát, de Szűcs György mesteredzőnek is sokat köszönhetek. Ö a Stécé-vel sikert sikerre halmozott, bel- és külföldön egyaránt. Úgy alakította a csapatot a törzsgárdához, mint hentes a kolbászhoz a fűszert. Három éven át szinte minden ellenfelet megvertünk otthon vagy idegenben. Nem okozott különösebb gondot legyőzni a Vasast, az MTK-t, a Dózsát, a Honvédet, a vidéki csapatokról nem is beszélve.
— Hívták-e más klubok?
— Valamennyi fővárosi csapat vezetője megkeresett, de legtöbbször a Fradi. Édesapám nem engedett el Salgótarjánból, és különösebben nekem sem volt kedvem a jó szellemű társaságot itthagyni, még némi anyagi előny ellenében sem.
— Volt NB-s játékvezető is...
— Elvégeztem a labdarúgó
oktatói tanfolyamot, és Pásztón edzősködtem is, de végső soron jobban tetszett a játékvezetés. Két év után már az A osztályban voltam Palotaival együtt, de rövid időszak után végleg szakítottam a bíráskodással is. Egy NB II-es bajnoki, mérkőzésen, vidéken történt, hogy a hazai csapat végveszélyben volt: ha kikap, kiesett. Én partjelző voltam, a bíró nagy múltú NB I-es. A félidőben a bíró nagyon sietett. Mire én beléptem a játékvezetői öltözőbe, a vidéki csapat intézője egy köteg százforintost dugott a mi bírónk zsebébe. Lehetett olyan
15—20 ezernyi a lekenyerezésre szánt összeg. Annak ellenére, hogy a pesti csapat sokkal jobb volt, győzött a vidéki, aki a pénzt adta. így aztán azonnal abbahagytam. Nem tudtam magam azonosítani a bundázókkal. Elgondolkodtam azon, hogy egy korrupt játékvezető semmivé tudja tenni egy egész szakosztály több hónapos vagy éves felkészülését, miközben egy gazdagabb csapat meg tudja venni a bírót. Hasonló eset több is előfordult. Ez pedig alapvetően árt az egész labdarúgásnak!
— Jelenleg mivel foglalkozik?
— Másfél évtizeddel ezelőtt a nővérem javaslatára kerültem a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasághoz, mint robbantásvezető. Rengeteg utat készítünk. Még 1959-ben elvégeztem a bányaipari technikumot, kitűnő eredménnyel, s utána jelentkeztem a miskolci nehézipari egyetemre, amelyet ugyancsak sikeresen elvégeztem, akárcsak a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. Negyedszázada a párt- alapszervezetemnél társadalmi funkciókat töltök be. A labdarúgómeccsekre azonban ritkábban megyek ki.
Kukely Mihály
Nógrád
1985.07.29
Bodonéknál nem szűkölködnek az emlékekben.
Salgótarján legendás NB1-es játékosa, Bodon Tibor egyszeres magyar válogatott nagy örömmel fogadta Bodon Péter látogatását, ahol nem teltek unalmasan a percek. A 82 éves Bodon Öcsi bácsi szívesen idézte fel a sok szép emléket a Puskással vívott meccsekről, az NB1-es Stécéről és a válogatottról. De még nagyobb örömmel hallgatta a fiatal Bodon Pétert, aki játékos, edző, játékvezető és csapatvezetőként is tevékenykedik. Nagyon örülök, hogy vannak még ilyen fiatalok, akik ennyire aktívan tevékenykednek a labdarúgásban, ez már manapság ritka, mint a fehér holló, több hasonló tenni akaró emberre lenne szükség manapság – fogalmazta meg a volt válogatott játékos.
http://www.hevesfoci.hu/tartalom/cikk/260683_bodon_tibor_a_volt_valogatott_labdarugo_buszke
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig