hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 6

   2018.01.22, 11:56 (szerk.: 2018.01.22, 12:32)

   Az 1958 decemberi Labdarúgás szerint, december 3-án született:
   
   
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 5

   2016.12.23, 20:24 (szerk.: 2016.12.23, 20:27)

   Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Borsányi Ferencnél téves az az 1958-as halálozási évszám... Ez egy 1946 decemberi Nemzeti Sportból van. Nem találtam újabb hírt, hogy előkerült volna, így szerintem őt is besorolhatjuk a háború áldozatai közé...

   
   
   

   Ki tud Borsányi Ferencről
   az Ujpest volt válogatott játékosáról? 1945 január 7-én vitték el Budáról. Aki valamilyen adatot tud róla, értesítse feleségét, VII., Rákóczi-út 54 (Bárd-üzlet).

   
   Magyar Focitörténet Facebook csoport
   https://www.facebook.com/groups/589120671119071/permalink/1381260761905054/
    
3. 
   HSV

   # 4

   2016.03.03, 09:16

   A Magyar Labdarúgás Története a 20-as években kiadott 100-ak könyvére hivatkozva december 2-i születési dátumot ír.
    
4. 
   Longinus

   # 3

   2015.08.18, 15:50 (szerk.: 2017.01.18, 19:58)

   Az Újpest 1929-es csapata:
   Spitz Illés, Köves János, Aknai-Acht János, Török Albert, Borsányi Ferenc, Fogl József, Szabó Gábor P., Auer-Avar István, Víg-Wilhelm János, Kővágó Károly, Mészáros István.
    
5. 
   Longinus

   # 2

   2015.08.18, 15:45

   Borsányi Ferenc középen, az Újpest 30-as évekbeli csapatában. Forrás: Facebook/Retro foci képek
    
6. 
   admin fgymat

   # 1

   2012.12.21, 10:05 (szerk.: 2018.12.03, 16:03)

   BORSANYI Ferenc (1902), a BTC, az UTE és az Újpest FC jobbfedezete, 1924 és 1932 között 23 ízben játszott a legjobb tizenegyben. (Borsányi Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
   
   – „Borcsa", az újpestiek egykor nagyon népszerű labdarúgója, korának legkiválóbb fedezetei közé tartozott. Alacsony termetű, de harcos szellemű, rendkívül szívós, munkabíró játékos volt. Mindkét lábbal kifogástalanul rúgott, jól fejelt és pontosan adogatott. Megbízhatóság terén kevesen vehették fel vele a versenyt. Éveken át kiegyensúlyozott, magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Mind klubcsapatában, mind a válogatott együttesben maradéktalanul helytállt. Pályafutásának legemlékezetesebb állomása az 1932. május 8-i, Olaszország elleni mérkőzés (1:1) volt.

   
   forrás:
   Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig