Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Buda István, 21 éves; footballozik 1898 óta, az egyletben játszik 3 éve. Nyugodt, biztos játékos. Kitünően lő. Labdatechnikája a legjobb a csapatban. Vérbeli csatár játékos. Játéka öntudatos, de kissé lassú, egyszer játszott a szövetség válogatott csapatában.
Buda István (18 éves) a B. T. C. ifjabb generacziójának egyik legtehetségesebb tagja, az
I. csapat jobb szélső csatára. Bádonyival együtt hanem a csapat együttes sikere sarkal az önzetlen játékra.
Először 1900. év húsvéthétfőjén játszott az I. csapatban a Slavia ellen (centerforwards) s azóta csaknem valamennyi hazai és nemzetközi footballmérkőzésen szerepelt.
— „A századforduló Orthja", a magyar labdarúgás kezdeti éveinek talán legkiválóbb játékosa, az első válogatott csapatnak is tagja volt. Mindkét lábbal kitűnően kezelte a labdát, pompásan cselezett és nagy erővel, pontosan lőtt. Képességei tudatában azonban gyakran túlzásba vitte az egyéni játékot. Talán ez okozta, hogy csak kétszer jutott szóhoz a válogatottban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Nemzeti Sport 1906 január 7.
I. csapat jobb szélső csatára. Bádonyival együtt hanem a csapat együttes sikere sarkal az önzetlen játékra.
Először 1900. év húsvéthétfőjén játszott az I. csapatban a Slavia ellen (centerforwards) s azóta csaknem valamennyi hazai és nemzetközi footballmérkőzésen szerepelt.
Sport-Világ 1902 január 12.
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DR17-PTD?i=269
via: Magyar Focitörténet facebook csoport
https://www.facebook.com/groups/589120671119071/permalink/2131005156930607/
— „A századforduló Orthja", a magyar labdarúgás kezdeti éveinek talán legkiválóbb játékosa, az első válogatott csapatnak is tagja volt. Mindkét lábbal kitűnően kezelte a labdát, pompásan cselezett és nagy erővel, pontosan lőtt. Képességei tudatában azonban gyakran túlzásba vitte az egyéni játékot. Talán ez okozta, hogy csak kétszer jutott szóhoz a válogatottban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig