Nem akartam aláírni a szerződést a Honvédhoz, ezért Komora Imre eltanácsolt, büntetésből a nyírteleki laktanyába kerültem, onnan pedig a Szparihoz. Megszerettem Nyíregyházát, a második otthonom lett, ott születtek a gyerekeim, többször visszatértem a csapathoz, az öcséimet is oda irányítottam, tudtam, hogy jó helyre kerülnek. A Haladás elleni, kilencvenkettes osztályozón mindhárom Csehi együtt volt a pályán, kiharcoltuk a feljutást, az első meccset a gólommal nyertük meg, holott egész tavasszal alig játszottam Sándor Istvánnál, hiába vettek kölcsön a Honvédtól.²

Nem vagyok már húszéves, de azért ezen a szinten még megállom a helyem. A gyorsaságom már alaposan megkopott, de a szemem jó, még mindig látom, hogy az ellenfél támadói hová akarják rúgni a labdát. Az igazság az, hogy eléggé öreg csapat a miénk, ha jön egy fiatalokból álló rivális, félő, hogy a gyors játékosok szétfutnak bennünket. Mi összeszokottságunkkal próbáljuk ezt ellensúlyozni, bízom benne, hogy nem szakad meg több mint kétéves hazai veretlenségi sorozatunk.²