Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Olimpiai bajnok (Magyarország 1952)
Európa Kupa-győztes (Magyarország 1953)
2-szeres magyar bajnok (Vasas SC 1957 tavasz, 1960-1961)
Magyar kupagyőztes (Budapesti Vasas 1955)
2-szeres Közép-európai Kupa-győztes (Vasas SC 1956, 1957)
CSORDÁS Lajos (1932), a Bp. Vasas és a Vasas SC csatára, 1952 és 1959 között 19 alkalommal szerepelt a legjobbak soraiban és 8 gólt szerzett. (Csordás Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban.)
Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar csapatnak. – A piros-kékek játékosa rendkívül mozgékony, gólképes labdarúgónak bizonyult. A válogatott csapat támadósorában a balszélső kivételével valamennyi helyen játszott. Technikailag kitűnően képzett, kétlábas, a mezőnyben szorgalmas és kapura is veszélyes csatár volt. Robbanékonyan rajtolt, villámgyorsan cselezett, a közelharcot azonban lehetőleg elkerülte. Legjobb teljesítményét 1953. október 4-én, a Csehszlovákia elleni találkozón (5:1) nyújtotta.
Elég korán visszavonult. Míg kortársai közül néhányan változatlanul a zöld gyepen kergették a labdát (a szintén 1932-es születésű Mátrai 1967-ben még a válogatottban is játszott), addig mögötte már rövid, de eredményes edzői „múlt" állt: 1966-ban a Vasas csapata az ő irányításával szerezte meg a bajnoki címet és ért el jelentős nemzetközi sikereket. Reményteljes edzői pályafutását 1968 tavaszán bekövetkezett korai halála törte derékba.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Csordás Lajos (Budafok 1932.10.26 - Budapest 1968.04.05) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Tagja volt az 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar csapatnak. – A piros-kékek játékosa rendkívül mozgékony, gólképes labdarúgónak bizonyult. A válogatott csapat támadósorában a balszélső kivételével valamennyi helyen játszott. Technikailag kitűnően képzett, kétlábas, a mezőnyben szorgalmas és kapura is veszélyes csatár volt. Robbanékonyan rajtolt, villámgyorsan cselezett, a közelharcot azonban lehetőleg elkerülte. Legjobb teljesítményét 1953. október 4-én, a Csehszlovákia elleni találkozón (5:1) nyújtotta.
Elég korán visszavonult. Míg kortársai közül néhányan változatlanul a zöld gyepen kergették a labdát (a szintén 1932-es születésű Mátrai 1967-ben még a válogatottban is játszott), addig mögötte már rövid, de eredményes edzői „múlt" állt: 1966-ban a Vasas csapata az ő irányításával szerezte meg a bajnoki címet és ért el jelentős nemzetközi sikereket. Reményteljes edzői pályafutását 1968 tavaszán bekövetkezett korai halála törte derékba.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig