Dietz Károly ügyvéd, budapesti rendőrfőkapitány, szövetségi kapitány.

A budapesti tudományegyetemen jogot végzett. 1909-től fővárosi államrendőrségi fogalmazó, majd 1917 és 1918 között az Országos Közélelmezési Hivatal nyomozóosztályának előadója volt. Az Őszirózsás forradalmat kővetően Budapest rendőrkapitánya volt 1918. október 31-től 1919. március 21-ig. 1919. február 21-én ő tartóztatta le Kun Bélát és társait, ezért a Tanácsköztársaság kezdetén, - március 21-től május 16-ig - fogságban tartották. A Peidl-kormány idején ismét Budapest rendőrfőkapitánya lett, mindössze 4 napra (augusztus 3–6.), de Friedrich István hatalomátvétele után távozni kényszerült posztjáról.

Ezt követően egy magánvállalatnál dolgozott, mint könyvelő. 1930-ban a szegedi egyetemen jogi doktorátust szerzett és 1931-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten.

Magyar válogatott, 1934-1939

Dietz Károly 1934 októbere és 1939 júniusa között irányította a válogatottat. Munkássága sikerére jellemző, hogy a kapitányi örökranglistán eredményesség tekintetében csak hárman előzik meg: Sebes Gusztáv, dr. Mezey György és Baróti Lajos.
A legnagyobb sikerét és egyben kudarcát is az 1938-as franciaországi világbajnokság hozta. A döntőig 13-1-es gólkülönbséggel jutott el a csapat, az elődöntőben, a svéd válogatottat 5-1-re múlta felül, melynek szövetségi kapitánya, Nagy József volt. A döntőben a világbajnoki címvédő olasz válogatott volt az ellenfél. Dietz Károly az elődöntőhöz képest négy helyen változatott a csapat összeállításán, mely hozzá járulhatott, hogy az addig magabiztosan játszó csapat 4-2-es vereséget szenvedett és ezüstérmes lett.

1944 őszén a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidán, majd Mauthausenben raboskodott. Hazatérte után ügyvéd lett. 1951-ben a kommunista hatalom kitelepítette Bodrogkeresztúrra, 1953-ban tért vissza Budapestre, ahol 1969. július 9-én hunyt el.