Géresi Krisztián két és fél éves sérülésből épült fel, majd a több játéklehetőség reményében a Fehérvártól kölcsönben visszatért nevelőklubjához, a Puskás Akadémiához, ahol már első meccsén győztes gólt szerzett, majd az elmúlt fordulóban, az Újpest ellen ismét nyerőembernek bizonyult. Támadónk tehát egyre jobb formába lendül, ám aligha számíthatott arra, hogy bekerül a válogatott keretébe.

– Gratulálunk a meghívóhoz – ezt hívják villámkarriernek?

– Mi tagadás, rettentően meglepődtem... Annak is nagyon örülök, hogy a Puskás Akadémiánál is számítanak rám, és egyre több lehetőséget kapok, akár kezdőként, akár csereként. Az pedig, hogy a válogatottba hívtak meg, egészen hihetetlen. Amikor megtudtam, nem akartam hinni a fülemnek… Persze rendkívül boldog vagyok, hogy felkeltettem a szövetségi kapitány érdeklődését, talán nem kell mondanom, mekkora motivációt ad ez a további munkához.

– Három válogatott meccs vár most rátok, ráadásul az éles fajtából, hiszen világbajnoki selejtezőkre készültök. Milyen reményekkel futsz neki az összetartásnak?

– Őszintén megmondva, egyelőre még nem gondolok erre, hiszen a hétvégi, Vidi elleni mérkőzésre készülök, ott szeretnék minél jobban játszani. Először meg akarjuk nyerni azt a találkozót, csak utána kezdek majd el a válogatottra fókuszálni. Ott is lépésről lépésre haladnék, ugyanis először az edzésekre szeretnék koncentrálni, úgyhogy még nincs itt az ideje, hogy azzal a három meccsel foglalkozzam.

– Ha eljön az idő, véleményed szerint mi kell ahhoz, hogy a nemzeti csapatban is meg tudd vetni a lábad?

– Legelőször is a klubomban kell olyan produkciót letennem az asztalra, hogy ne legyen rám panasz, azaz jól kell játszanom, további gólokat kell szereznem, gólpasszokat kell adnom. Ezek az alapkövetelmények, aztán jöhet az, hogy a válogatott edzésein ragadjam meg a lehetőségeket, illetve ha a meccseken esélyt kapok, ott kell bizonyítanom. Amióta felépültem, hosszú idő után először végre újra élvezem a focit, úgyhogy az akarat megvan – ez nem is kérdés!