hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 3

   2023.11.19, 14:54

   
   forrás: Tablókép, családi gyüjtés
    
2. 
   Longinus

   # 2

   2022.03.16, 23:19

   Szamosi Mihály fotója a SORTEX 1950-es tablóján. Forrás: Régi idők focija FB
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2021.07.24, 14:39 (szerk.: 2021.07.24, 14:47)

   Szamosi Mihály nevét viseli a soroksári sportpálya. A névadót születésekor még Szeili-nek hívták, és csak 1946-tól viselte a
   magyarosított nevet. A Seiler név (eredetileg így szerepel) 1748-ban fordul elő először anyakönyvben. A tulajdonosa Márton, Svábföldről érkezett Soroksárra.
   A kis Misi a Vitéz utcában látta meg a soroksári eget. A család mindvégig tisztes szegénységben élt, fiúk nem tanulhatott szakmát sem, apjával együtt napszámba kellett járnia. Amikor futballozni kezdett, elvégeztettek vele egy gyorstalpalót, hogy rendőrként helyezkedhessen el.
   1937-ben került be először a felnőtt csapatba, igaz vesztes meccsen, de mindjárt gólt is rúgott. Ekkor még csatárként számoltak vele.
   1946-tól vált csak állandó csapattaggá, igaz a háború alatt a Fegyvergyár csapatában is szerepelt, így kerülte el a frontszolgálatot. Az
   ottaniak ugyanis mentességet élveztek. Ettől az évtől már pályafutása végéig a hátvéd sorban szerepeltették, hol a jobb-, hol a balhátvéd posztján. Rendkívül gyors, határozott és kemény védőjátékos volt.
   Az 1940-es évek végén, az 50-es évek elején a Sortex folyamatosan liftezett az első és a második osztály között. Egyik ilyen első osztályból való kiesés alkalmával az Újpest le akarta igazolni őt. A csapat akkori szakosztály vezetője Egresi (Tutyó) Antal, hogy ne hagyja itt a csapatot 3 mázsa fát, egy öltönyt és egy inget ígért neki. Szamosi még egy nyakkendőt is kért, s így maradt a Sortexben.
   A hazai mérkőzések után, kéthetente vasárnap elmaradhatatlan volt a közös vacsora, ami persze együtt járt a féktelen jókedvvel, vidámsággal. A csapat vagy azt ünnepelte, hogy győzött, vagy azt, hogy győzni ugyan nem sikerült, de majd legközelebb. Ezek a vacsorák a háború után először a csapat törzsszurkolójának, Steinmüller Ferenc szövőműhelyében, a Vecsés utca Duna felőli
   végén bonyolódtak, majd áttették a székhelyet Leé Mariska néni bögrecsárdájába. Mariska néninek minden alkalommal vadas nyulat kellett készítenie zsemlegombóccal. És persze szólt a harmonika, a nótaszó. Szamosi kedvenc nótája a „Pándon búcsú van, Pécelen meg nem, Szerettem egy szép asszonyt, de ő engem nem” – kezdetű dal volt. Misa itt élte ki, amit otthon kevésbé lehetett, a felesége ugyanis szigorúan fogta. Este 10-kor otthon kellett (volna) lennie. Ezt egyszer, amikor csak hajnali 3-kor sikerült kiszakadnia a vidám társaságból úgy hidalta át, hogy az otthon éppen hármat kakukkoló óra
   hangját szépen kiegészítette tízre. Erre persze a nagypapa felébredt, s majd megszakadt a nevetéstől a térdre ereszkedett kakukkoló veje láttán.
   1955-ben aztán elérkezett az aktív labdarúgás vége. Szamosi Mihály utánpótlásedző lett a Sortexben. Szép sikereket ért el ezen a téren is. Az ő tanítványa volt Weimper István, aki aztán a Honvédban focizott, Siklósi János az MTK-ba került, Mészáros Bubu pedig a Vasas kapuját védte. Az MLSZ kiváló edző oklevéllel ismerte el eredményes nevelőmunkáját.
   Az 1980-as évek közepén aztán az edzői tevékenységet is abba kellett hagyni. Szamosi Mihály a kiváló labdarúgó, az eredményes edző, a szeretett apa, a soroksári sporttelep névadója 2005-ben hunyt el.

   
   Soroksári Hírlap
   2016. november
   Az összeállítás Bárcziné Szamosi Katalin
   elmondása alapján készült.
   Összeállította: Schmauder János Grassalkovich kör